A Fidesz parlamenti frakcióvezetőjét jobbról és balról is ütik. Közel három évvel ezelőtt elhangzott szavai miatt ma délelőtt úgy kért bocsánatot, hogy ugyanakkor azt is elmagyarázta: a hangfelvételen hallható „okfejtés” nem arról szól, amire az egyszeri polgár gondol. Időközben megszólalt a Fidesz másik nagy rétora, Kósa Lajos alelnök is, aki bejelentette: pártja azt vizsgálja, milyen jogi lépéseket lehet tenni a hamisítók ellen. Mert – szerinte – Lázár János szavait meghamisították, a hangfelvételt megvágták, manipulálták. Lázár ugyanis nem a szegény emberekről, hanem az ún. „megélhetési politikusokról” beszélt igencsak lekezelő módon. Sok mindent összeírtak már az ügy kapcsán Lázár Jánosról, a kézenfekvő kérdést azonban senki nem tette föl: vajon a Fidesz frakcióvezetője nem a „megélhetési politikusok” kasztjának mintapéldánya?

Elöljáróban leszögezem: a „megélhetési politikus” minősítést és a „megélhetési életcél” ismérveit Lázár János emlegette sajtótájékoztatóján. Ha tehát az alábbiakban Lázár Jánosról azt állítom, hogy ő is „megélhetési életcélnak” tekinti a politikusi pályát, akkor nem én minősítem őt. Ellenkezőleg: „okfejtése” alapján – és a lázári pályafutás eddigi állomásainak ismeretében – joggal feltételezhető, hogy a szépreményű ifjú önmagát is jellemezte, amikor „megélhetési életcél”-ról beszélt. S akkor nézzük, mi hangzott el a mai sajtótájékoztatón.

Lázár János először is bocsánatot kért – az alábbiakban majd idézendő – elhíresült szavaiért. Aztán elmondta, hogy a hangfelvételt manipulálták, megvágták. Így igaz, megvágták. De tényleg manipulálták?

A hangfelvétel 2008. június 5-én készült, amikor a hódmezővásárhelyi képviselőtestületben a képviselők vagyonnyilatkozatairól és vagyoni helyzetéről folyt a vita. Lázár szerint ez a vita arról szólt, vajon van-e helye a képviselőtestületben annak, aki munkásként vagy egyetemi tanárként „nem tudott sikereket elérni, és nem tudott eredményes lenni. Van-e a helyi politikában, vagy van-e az ország politikai életében annak helye, aki egyébként a saját világában, s saját életében képtelen volt egzisztenciát teremteni.” Ezt fejtegette mai sajtótájékoztatóján Lázár János, majd az alábbi szavak türemkedtek ki fogai kerítésén: „Azt mindenki pontosan tudja rólam, hogy engem sértenek az igazságtalanságok, és nem szoktam a véleményemet véka alá rejteni.” A szépreményű ifjú szerint, aki képtelen helytállni „az élet bármely pontján”, az egyáltalán nem alkalmas arra, hogy „a közösséget képviselje”. Mivel a közösség képviseletére állítólag alkalmas Lázár János véka alá semmit sem rejtő ember, végül a verdiktet is kimondta:

„Sem a helyi politikában, sem az országos politikában nincs azoknak helye, akik megélhetési életcélnak tekintik a Parlamentet vagy a helyi képviselőtestületet.”

Mint láttuk, a mai sajtótájékoztatón Lázár János azt fejtegette, hogy aki a saját életében – tehát távol a politika mocsaras világától – nem tudott egzisztenciát teremteni, annak nincs helye a politika mezején. Magyarán: aki csóró, az ne dédelgessen politikusi álmokat. Ennyi a lázári üzenet veleje.

És most nézzük, mit mondott Lázárunk 2008. június 5-én a hódmezővásárhelyi képviselőtestület ülésén. Az említett ülés jegyzőkönyvének másféltucat oldala már hozzáférhető a város honlapján, ebből fogok idézni. Lázár többek között arról beszélt, hogy az MTI egyik közleményében az szerepelt: a száz leggazdagabb magyar között vannak képviselők, köztük a Fidesz mai frakcióvezetője. Akkor Lázár helyreigazítást kért és kapott, s később a HVG összeállításában a parlamenti képviselők középmezőnyében szerepelt csak Lázár János – szerény keresményével. A HVG összeállítására utalva így folytatta Lázár:

„Ott a vagyon értékelése nem zajlott, de én azt gondolom, hogy ez nem szégyellnivaló dolog, én soha nem szégyelltem, hogy mim van, én dolgozok keményen, én abban a miliőben nőttem föl, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára, aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ezt tudom mondani, annak annyi az élete.”

Itt álljunk meg egy pillanatra. Lázár a fenti idézetben nem a „politikusokról” beszél, hanem általában az emberekről. Világosan kimondja: aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Magyarán: semmit sem ér. Lázár János szavait tehát senki nem manipulálta, hiszen a fent idézett szövegrészlet „üzenete” egyértelmű. Nem tudom tehát, Kósa Lajos milyen „jogi lépésekre” gondol… De idézzük tovább Lázár mester „bölcs” szavait:

„Ez az én véleményem egyébként, tehát én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha egyszerű kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselőtestületben. Nagy baj lenne, ha olyan képviselők ülnének, akiknek semmijük nincsen, ezt kell mondjam.”

Szegény ember tehát ne álmodjék arról, hogy egyszer majd képviselőnek jelölik. Mert aki „semmit nem tudott letenni az asztalra”, annak vágyai sem lehetnek. Mondja ezt az a Lázár János, aki 2004-től 2010-ig a Hódmezővásárhelyi Ótemplomi Református Egyházközség presbitere volt….

És most térjünk a lényegre. Lázár – mint fentebb olvashattuk – azt mondta, ő bizony keményen dolgozik, megdolgozott azért, amije van, a munka eredményét nem kell szégyellni; „az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára”, s ha eleget kapart, akkor méltó lehet arra, hogy a helyi vagy az országos politikában szerepet vállaljon. Mivel 2002 óta Lázárunk polgármester és országgyűlési képviselő, ezért bizonyára keményen dolgozott és sokat kapart 2002 előtt. Mert ha nem így volt, akkor ugye ő is „megélhetési életcélként” választotta a politikus pályát. Nézzük hát, hol és mit kapart keményen Lázár János 2002 előtt. Nyilvános adatokból merítek, Lázár önéletrajzából és vagyonnyilatkozatából.

Lázár János 1975. február 19-én született Hódmezővásárhelyen. Nős, két fiú édesatyja. 1989-től 1993-ig a vásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban tanult, 1993-tól pedig a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1999-ben diplomázott. Bár bizonyára szorgos tanuló volt, már egyetemi évei alatt elkezdett kaparni. 1995-ben – tehát húsz évesen! – a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatalban kezdi a kaparást, a jegyzői irodán gyakornokoskodik. Biztos vagyok benne, hogy az utcáról, mindenféle „elvtársi” kapcsolat nélkül került a hivatalba, ahol annyira jól végezte a kaparást, hogy két év múltán már az akkori polgármester, Rapcsák András személyi titkára lett, emellett 1998-ban Rapcsák kampányfőnöke az országgyűlési és önkormányzati választások idején. Micsoda kezdet, ugye? Pedig még diploma sincs kaparó Lázárunk zsebében…

1999-ben az intenzív kaparás újabb eredményeként Lázár János „az Országgyűlés Hivatalának alkalmazásában a képviselő-polgármester parlamenti titkára” lesz. A következő évben, 2000-ben időközi önkormányzati választást tartanak Hódmezővásárhelyen, a kampányfőnök természetesen ismét Lázár János (mellesleg ebben az évben lépett be a Fideszbe), aki „jutalmul” a régi-új polgármester politikai tanácsadója lett. Lázárunk tehát úgy tapad Rapcsákhoz, mint a… Na ezt a hasonlatot inkább nem fejezem be, csúnya dolgot most nem írok. Visszatérve a lázári életrajzhoz: láttuk, hogy már egészen ifjan a politikához szegődött. Vagy a politika szegődött hozzá. Nem vagyok jártas a vásárhelyi viszonyokban, de bizonyára jó családi kapcsolatok is segítették a szorgos lázári kaparást.

2002. február másodikán meghalt Rapcsák András hódmezővásárhelyi polgármester és országgyűlési képviselő. S mivel néhány évig nagyon jól kapart mellette Lázár János, ezért ő lett az országgyűlési választásokon a térség fideszes képviselőjelöltje. Be is került az országnak házába, az őszi önkormányzati választáson pedig Hódmezővásárhely polgármestere lett. 27 évesen.

Lázár János azonban nemcsak a politikai pályán kapart. Legfrissebb vagyonbevallása szerint 12 ingatlannal rendelkezik. Ezek többsége több hektáros szántó. Ha jól nézem, az első – több mint négyhektáros – szántót 1994-ben, tehát 19 évesen vette a jeles férfiú, a következő, több mint öthektáros szántót 1996-ban, aztán 1998-ban újabb földdel gyarapodott a Lázár-vagyon. 2001-ben pedig megvásárolta azt az ingatlant, ahol ma is lakik: a 779 nm-es ingatlanon 160 nm-es ház áll.

Lázár Jánosnak tehát „saját társadalmi viszonyaihoz” képest elég sokra futotta. Pedig a civil életben semmit sem ért el: érettségije után szinte azonnal a politika világában keresett és talált magának helyet. Érettségivel a zsebében a polgármester titkára és kampányfőnöke lett, friss diplomásként már az Országgyűlés Hivatalának alkalmazásában Rapcsák parlamenti titkára. Mit tett le Lázár az asztalra, mielőtt politikus lett? Jogászként dolgozott talán? Volt „civil” foglalkozása, mielőtt politikus lett? Az életnek mely pontján állt ő helyt? Mert a parlamenti titkárság, a politikai tanácsadás azért mégsem komoly foglalkozás, nemde?

Hogyan is mondta sajtótájékoztatóján Lázár János? „Sem a helyi politikában, sem az országos politikában nincs azoknak helye, akik megélhetési életcélnak tekintik a Parlamentet és a helyi képviselőtestületet.” Ha erre a mondatra bólintunk, akkor csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul: mit keres a Parlamentben és a polgármesteri székben Lázár János? Több mint (bruttó) másfélmillió forintot. A „megélhetési életcél” kétségtelenül elég jól jövedelmez…

Egyébként Lázár Jánosnak – a politikából származó jövedelmén túl – van miből megélnie. A Gorzsai Mezőgazdasági Zrt. igazgatósági tagjaként havi 82 ezer forintot kap, földbérleti díjként évente átlag 2,5 millió forint üti a markát, s van egy kevéske megtakarított pénze is. Meg egy szép autója. Jut eszembe, a 2010-es vagyonbevallását 2011. március 16-án „javította” Lázár urunk (megtekinthető az Országgyűlés honlapján). A következőt írta be a járgányokat feltüntető rovatba: „Audi A6 2009-es évjárat. 2011 – vétel.” Lázár tehát összekapart annyi pénzt, hogy idén vett egy bizonyára olcsó autót – de mit keres ez a bejegyzés a 2010-es vagyonbevallásban? Szerinte még 2011-ben is 2010 van? Vagy a szorgos kaparásban már számolni is elfelejtett?

„Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér.” Ez a lázári kulcsmondat. Igazi materialista szemlélettel megáldott politikus pökhendi mondata. Csupán az a gond, hogy aki ilyen mondatot képes kiejteni a száján, az tényleg nem vitte semmire. Legfeljebb a politika lápvilágában. Mint Lázár János, és a hozzá hasonló, a politikát csak „megélhetési életcélként” tekintő többi kreatúra.

Falusy Márton – Hunhír.info