Az előző héten néhány ezer ember tüntetett a sajtószabadságért a Kossuth téren. A pénteki rendezvényről a Hunhír.info is tudósított, de hosszabb képes beszámoló is felkerült az egyik videómegosztóra. A lentebb is közölt felvétel néhány tanulságos részletére az alábbiakban szeretném felhívni a kedves Olvasó figyelmét.
A közel negyvenperces felvételen látható-hallható Fölkel Róbert (a tüntetés szervezője), Bakács Tibor és haverja, Busa Pista, valamint Gryllus Dorka és Bródy János.
A hetedik perc táján Fölkel Róbert szájából ezek a mondatok hallhatók:
„Ma Magyarországon nincsen sajtószabadság. Ma Magyarországon nincsen szólásszabadság. Ma Magyarországon a demokrácia, hovatovább a szabadságunk veszélybe került.”
Nincs szólásszabadság, mondta Fölkel népfi, s közben nem vette észre, hogy a Kossuth téren szabadon szólhat, szabadságában senki és semmi nem korlátozza – még kordonok és a kordonokat vigyázó sünök sem álltak őrt a szónok mögött. Aztán jött ez a Busa Pista nevű fickó, az ő produkcióját nem részletezem, mert engem Bakács Tibor érdekel. Ugyanis miatta néztem végig ezt a felvételt. Íme egy szép Bakács-mondat:
„Az az igazság, hogy minden forradalomban minden szabadságharc szart se ér, ha nincs egy gyönyörű nő.”
S eme szépségesen magyartalan nyelvi képződmény elhangzása után színpadra libbent Gryllus Dorka, aki némi erőfeszítéssel – de komolyabb hiba nélkül – felolvasta a rövid petíció szövegét, amelynek kinagyított példányát azon nyomban oda is szögezték a színpad mögött felállított képre, amelyen az Országház főbejárata volt látható. S miközben az odaszögezés zajlott, a felvétel tizenkilencedik perce táján Bakács Tibor történelmi párhuzammal igyekezett méltatni az esemény nagyszerűségét:
„Kicsit úgy kell elképzelni, amikor Luther a württembergi kapura föltette …a a…, s innen indult a protestantizmus.”
Többször is megnéztem a felvételt, s bizony senki sem tiltakozott Bakács szavai miatt. Mert mi az az… a…a….? S hol az a württembergi kapu, amire Luther föltette…. a….a….?
Tanultuk valamennyien: Luther Márton a hagyomány szerint 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét. Ez a nap a reformáció napja (több német tartományban ma is állami ünnep). Württemberg vagy Wittenberg – nem ugyanaz. Ahogy Bukarest sem azonos Budapesttel.
Bakács tehát semmit nem tud arról, hol és mit tűzött ki Luther Márton, s mégis erről a semmiről beszél. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az újabb egyháztörténeti kézikönyvek szerint Luther nem tűzött ki semmit az említett kapura – kiszögezés helyett egyházi elöljáróinak küldte meg tételeit. A kapura szögezés legendáját állítólag Melanchthon költötte – három évtizeddel később.)
A tüntetés után két nappal az egyik legnagyobb német lap interjút közölt Schiff András angol állampolgárságú, zsidó zongoraművésszel, aki a beszélgetést a következő szavakkal zárta:
„A magyar szinte olyan, mint egy titkos nyelv, nagyon kevesen értik. Ez a szerencséje ennek a csőcseléknek, amely most dirigál.”
Ahogy elnéztem a pénteki tüntetésről készült felvételt, a színpadon ágáló-dirigáló Fölker-Bakács-Bródy-különítményt és híveiket, eszembe jutottak Schiff idézett szavai. Tényleg az a szerencséjük, hogy kevesen értik a magyar nyelvet. Lehet, hogy Schiff András a mélyműveletlen Bakácsra és a téren settenkedő társaira gondolt?
Falusy Márton – Hunhír.info
