…akkor többnyire petíció születik, mert ahol ők összehajolnak, ott antiszemitizmus, rasszizmus virít, kifent kaszákkal osonnak a kertek alatt a sovénlelkű kirekesztők. Egyszóval megszületik a petíció a „szabadságjogok” védelmében, szépen felkerül a világhálóra, majd a petíció szülőihez mások is csatlakoznak, mert egy miccenésre a kiválasztottak világszerte összehajolnak, s tiltakozáshoz sorban adják a nevüket. Ez történt január hetedikén is…
A kedves Olvasó is tudja: január hetedikén néhány „magyar” és külhoni ember az európai intézményekhez címzett “felhívást” tett közzé. A www.iprotest.hu honlapon a szöveg angol és magyar nyelvű verziója is olvasható, s a „kibocsátók” valamint a „csatlakozók” névsorát is megtaláljuk. Már a honlap címe is igen magyaros…
De előbb nézzük a felhívás szövegének néhány részletét:
“Tarthatatlan, hogy kötelező európai normák csak a gazdaság területén alkalmazhatók a tagállamokra. Védhetetlen, hogy csak a csatlakozás előtt álló országoknak szabunk mércét a demokratikus értékek betartására, de zavarodottan szemléljük csupán, ha egy tagországban nyíltan semmibe veszik ezeket az értékeket.
Számonkérhetővé kell tennünk a nehezen kivívott szabadságjogokat! Közös európai értékrendünk csak akkor valóságos, ha közös jogrend is védelmezi. /…/
Ha valahol cenzúra van Európában, akkor mindenütt az van: az alkotmányos korlátok ledöntése minden más nemzetet túszul ejt; az alapjogok megtagadása egy országban minden európai polgárt megaláz. Ha akár egyetlen nemzet bizalma is megrendül az iránt, hogy Európa képes megvédeni a demokráciát, az a ‘demokrácia-deficit’ újabb vádjához és végül Európa demokratikus küldetésének globális kétségbe vonásához vezet.
Felszólítjuk tehát Európa parlamenti képviselőit, biztosait, kormányait és pártjait, hogy állítsanak fel világos normarendszert a demokratikus értékek – a pluralizmus, a szólásszabadság, az egyéni jogok, a hatalmi ágak elválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége – tiszteletben tartására. Az európai intézményeknek képessé kell válniuk arra, hogy megnevezzék és megszégyenítsék a normák áthágóit, s így nemzeteink továbbra is az Unióhoz fordulhassanak iránymutatásért a szabadságjogok megőrzéséért vívott mindennapi harcukban.”
Ez a petíció Magyarország „megrendszabályozása” érdekében született. Felettébb pikáns, hogy az ún. „demokratikus értékek normarendszerének” felállítására éppen azt az Uniót kérik fel az aláírók, amely Unió szervei nem demokratikus választással jöttek létre. Ahhoz az Unióhoz fordulnak az aláírók, amely Unió – sárba tiporva a demokratikus értékeket – egy évtizeddel ezelőtt bojkottálta Ausztriát, mert az osztrák választók akaratából a Néppárt és az akkor még Haider vezette Szabadságpárt koalíciós kormányt alakított. Érdekes lehet a brüsszeli „normarendszer”…
Az idézett szöveghez még egy rövid megjegyzés szükségeltetik. Húsz évvel ezelőtt Magyarországon még nem létezett a „gondolatbűn” fogalma. Mára ezt a lemaradást is behoztuk, hiszen a „művelt” Nyugatot követve nálunk is tiltva vagyon például az ún. „holocaust” tagadása, kétségbe vonása, stb. A „művelt” Nyugaton, például Németországban súlyos ítéleteket hoztak azok ellen, akik a hivatalos „holocaust”-dogma tételeit nem fogadják el. Az Unióban „norma” lett az inkvizíciós eljárás. Nálunk még (tudomásom szerint) szerencsére senkit sem ítéltek el jogerősen „gondolatbűnért”, de fönnáll annak a veszélye, hogy előbb-utóbb mi is követjük a gyalázatos „európai” példát. Mert ne tagadjuk: az ún. „holocaust” és más témák esetében hathatósan működik a cenzúra, a szólásszabadság durva korlátozása. Ez miért nem sérti a fenti petíciót „kibocsátók” és a „csatlakozók” állítólag demokratikus érzületét? Valamennyien ismerjük a választ…
S most nézzük a „kibocsátók” névsorát. Vannak itt külhoniak is, mint Václav Havel vagy Adam Michnik. És sok-sok magyar – elnézést: nem magyar, hanem magyarországi illetőségű – személy. Érdekes megnézni, hogyan szerepel a listában a nevük: „János Kenedi”, „György Konrád”, „Róza Hodosán”, „Ferenc Kőszeg”, „Bálint Magyar”, „Árpád Göncz” stb. A magyar nyelvben a keresztnév a vezetéknév után következik… Ahogy mi sem írjuk le így egy lengyel vagy cseh személy nevét: Havel Václav, Michnik Adam.
Hát igen. Egy magyar honlapon az szdsz nevezetű, hajdani liberális szemétdomb kurkászai még a nevük írásával is azt hirdetik, ők bizony nem magyarok. Ja, el ne felejtsem, a „csatlakozók” névsorában meglelhetünk még egyéb liberálokat is (pl. Mátyás Eörsit, János Kókát). Talán nem tévedek: az egykori szdsz egész vezérkara összehajolt egy jó kis petíciózásra. Előző pénteken, gondolom, még a sabbat koraesti beállta előtt…
Egyébként eléggé kevesen firkálták alá hazai magyartalanjaink szövegét. Itt az idő, hogy segítsünk földuzzasztani a névsort. Az iprotest@gmail.com címre küldjük el nevünket, településünk nevét és foglalkozásunkat. Például: “Kun Béla, Dunapataj, újságíró”. “Szamuely Tibor, Savanyúkút, böllér”.
Tehát ne csüggedjünk, csatlakozzunk leleményesen a petícióhoz. Itt az idő, amikor négy-öt magyar összehajol. Hogyan is mondja Ady híres verse?
„Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
Miért is?
És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?
És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.
Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van
S itt nem elég.
Itt nem kell csak könny
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol,
Miért is, miért is, miért is?”
Falusy Márton – Hunhír.info
