Egy katowicei kórház kardiológiai osztályán elhunyt Henryk Mikolaj Górecki, korunk egyik legnagyobb zeneszerzője. A most elhunyt zeneszerzőnek 3. szimfóniája hozta meg a világhírt. Hogy miért beszélek a szimfónia szövegéről? Azért, mert Górecki művével érdekes dolgok történtek az elmúlt években. Szimfóniáját különféle „holocaust”-megemlékezésekre használják föl – különösen a mű második tételét.
November 12-én, pénteken egy katowicei kórház kardiológiai osztályán elhunyt Henryk Mikolaj Górecki, korunk egyik legnagyobb zeneszerzője. December hatodikán töltötte volna be 77. életévét. A magyar sajtó szűkszavúan tudósított Górecki haláláról, minden sajtótermék az MTI rövidke közleményét vette át.
Az MTI által kiadott közleményben ez olvasható:
„Ő is tiltakozott előbb a sztálini kultúrpolitika, majd az 1968-as csehszlovák megszállás ellen (sic!), külföldre távozott, Párizsban és Berlinben élt. A kilencvenes években tért vissza hazájába, tanára lett a katowicei zeneakadémiának, ahol tanulmányait végezte.”
Az MTI hű maradt önmagához: Górecki halálakor is olyan közleményt adott ki, amely egyrészt semmitmondó, másrészt hemzseg a valótlanságoktól. Igaz, Górecki rövid ideig tanult Párizsban (1961), s szintén rövid ideig – kilenc hónapig – ösztöndíjasként Nyugat-Berlinben is tartózkodott (1973-74), de e két intermezzót leszámítva Katowicében élt haláláig. Igaz, hogy a katowicei zeneakadémián fejezte be tanulmányait 1960-ban, de az intézménynek nem a 90-es években, hanem már 1968-ban tanára lett, sőt 1975 és 1979 között a zeneakadémia rektora is volt (1979-ben politikai okokból távozott állásából).
Góreckit a kommunista hatalom nem kedvelte – ahogy a katolikus zeneszerző sem szerette a bolsevik vezetést. Az MTI közleménye egy mondat erejéig sem tér ki arra, hogy II. János Pál pápa első lengyelországi zarándoklatára készült Górecki kórusra, bariton szólóra és zenekarra írt Beatus Vir című megrázó műve, amelyet a pápa jelenlétében maga a szerző dirigált, s az egyházfő harmadik lengyelországi látogatására íródott a Totus Tuus című kórusmű, amely szintén a kortárs egyházi zene egyik legismertebb műve. Azt is érdemes lett volna talán megemlíteni, hogy a Szolidaritás szakszervezet üldözése inspirálta egy másik jelentős mű, a Miserere megírására Góreckit.
A most elhunyt zeneszerzőnek 3. szimfóniája hozta meg a világhírt. Ezt a művet 1976-ban írta Górecki, az ősbemutatót akkor érdektelenség övezte. Aztán 1992-ben David Zinman a London Sinfonietta élén lemezre vette a művet, a szopránszólót Dawn Upshaw énekelte. S megtörtént a csoda: a felvétel a komolyzenei toplisták élére került, több mint egy millió példányt adtak el belőle. Ennek köszönhetően a 3. szimfónia talán a legismertebb kortárs zenemű.
A szimfónia három tételből áll – mindegyik tételben szopránra írt ének is hallható. Az első tétel énekének szövege a 15. századból való: Szűz Mária beszél a keresztre feszített Jézushoz, akinek a fájdalmában akar osztozni. A második tétel rövid szövege a második világháború idején keletkezett: egy 18 éves, 1944. ősze óta raboskodó lengyel lány – Helena Wanda Blazusiakowna – véste a zakopanei Gestapo főhadiszállás 3. számú cellájának falára. A harmadik tétel szövege egy lengyel népi ének: a sziléziai felkelés idején elesett fiát keresi-siratja egy anya.
Hogy miért beszélek a szimfónia szövegéről? Azért, mert Górecki művével érdekes dolgok történtek az elmúlt években. Szimfóniáját különféle „holocaust”-megemlékezésekre használják föl – különösen a mű második tételét. A youtube.com honlapon nem egy olyan klip látható, amelyen deportáltak képeit, auschwitzi felvételeket láthatunk – miközben a lengyel éneknek semmi köze a föltálalt képi világhoz. Íme egy példa:
A felvétel elején az ének szövegét látjuk – angol fordításban:
„Mamma do not cry
Immaculata Queen of Heaven
Support me always.”
S a néző elhiszi, hogy csak ezt a szöveget hallja – lengyelül. Ami persze nem igaz. A lengyel szöveg ugyanis magyarul így hangzik:
„Mama, ne sírj, ne.
Szeplőtelen Mennyei Királynő,
Légy mindig velem,
Üdvözlégy Mária,
Malaszttal teljes.”
Hát ez maradt ki az angolul tálalt szövegből: Zdrovas Maryjo, laski pelna. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes. A zakopanei cellában egy 18 éves lengyel – s nem zsidó – lány Szűz Máriához fohászkodott, ezt az imát véste a falra, s ebből egyesek „holocaust”-filmecskét fabrikáltak. Pedig zsidók nem szoktak Jézus anyjához, Szűz Máriához fohászkodni…..
Jegyezzük meg, hogy nemcsak a második tételre, hanem az egész műre igyekezett rátenni kezét a „holocaust”-ipar. Pedig az erőlködésnek semmi értelme. Ezt legfényesebben a harmadik tétel bizonyítja: egy lengyel anya keresi a sziléziai felkelésben elesett fiát, bár tudja, hogy „ha keserű könnyeim egy másik Odera folyóvá duzzadnának, akkor sem kelne életre az én fiam”. A fiát sirató anya – ez talán az egész szimfónia legszebb része.
Henryk Mikolaj Góreckitől azzal a felvétellel búcsúzunk, amelyen a harmadik tétel vége látható-hallható. A lengyel szöveg hevenyészett fordítása:
„Sírban fekszik a fiam, nem tudom hol, bár az embereket mindenfelé faggatom. Talán egy rideg árokban fekszik szegény gyermekem – ahelyett, hogy meleg ágyában pihenne.
Ó, énekeljetek neki Isten kicsiny madarai, mert édesanyja nem leli őt. S ti, mennyei virágok, bontsátok szirmaitok köröskörül, hogy szegény gyermekem békében aludjék.
Ti kegyetlen emberek, az Isten nevére kérdelek titeket, miért öltétek meg gyermekemet?”
Falusy Márton – Hunhír.info
