A Magyar Hírlap mai számában a lap főszerkesztő-helyettese „Vidéki fickók” című rövid szösszenetében a New York Times minapi cikkével foglalkozik. Szentesi Zöldi László idézi Lázár György „magyar-amerikai befektetőt”, aki szerint az Orbán-kormányzat „vidéki fickók” gyülekezete, Simor András jegybankelnök viszont „a budapesti elit pallérozott intellektuális érzékenységének” a megtestesítője.

A lázári szavakon a vidéki származású főszerkesztő-helyettes fölháborodott: ennek az indulati aktusnak a terméke mai irománya. Szentesi Zöldi azonban túllőtt a célon: miközben a magyar-amerikai befektetőn és „pallérozott” társaságán élcelődik, egy tagmondat erejéig a Jobbikba is belerúg. Mi köze az ellenzéki pártnak Simorhoz, Lázárhoz és a budapesti elit intellektuális érzékenységéhez?

A főszerkesztő-helyettes irományából egyetlen mondatot emelik ki:

„Végezetül arra is kíváncsiak vagyunk, hogy ha már a Jobbiknak van egy Losonczy Pálja, és most a bankvilág jóvoltából Lázár György is felbukkant körünkben, a reinkarnálódott Kádár Jánossal vajon mikor készít mélyinterjút a keleti part pallérozott elitjének kedvenc lapja?”

Szentesi Zöldi fejedelmi többesben beszél: ő nagyon kíváncsiak. „Érthető” a többes első használata: a vidéki származású főszerkesztő-helyettes a vidékiek, sőt valamennyi magyar nevében beszél (hogy miért, azt tőle kellene megkérdezni). S itt van a bökkenő. Idézett mondata ugyanis pallérozatlan elmére, s nem éppen intellektuális érzékenységre vall, ezzel pedig az említett magyar-amerikai befektetőnek szállít újabb érveket. Ez pedig több mint hiba…

Lehet, hogy nem mindenki érti pontosan Szentesi Zöldi szavait – hiszen az amnézia manapság nagy úr e honban -, ezért talán nem fölösleges egy rövidke magyarázat. Losonczi Pál (eredeti nevén: Laklia Pál) 1967 és 1987 között az Elnöki Tanács elnöki tisztét töltötte be. Lázár György 1975 és 1987 között miniszterelnök, azt követően egy évig az MSZMP főtitkár-helyettese volt. Kádár János pedig… De hát őt mindenki ismeri.

Szentesi Zöldi szerint mind Losonczi, mind Lázár reinkarnálódott (egyik a Jobbikban, a másik az üzleti életben „bukkant föl”), most már csak az egykori kommunista „triumvirátus” harmadik, legfontosabb alakjára várunk…

Érdekes ember ez a Szentesi Zöldi. Mindenről a Jobbik jut az eszébe. Ismerős ez a pallérozatlan érzékenység: a Rákosi- és Kádár-korszakban a hírlapos kolléga elődei mindig a „fekete reakciónál”, a „Horthy-fasizmusnál” és egyéb nyalánkságoknál kötöttek ki. Nincs új a nap alatt…
S akkor most (fejedelmi többesben szólván) egyrészt pontosítsunk, másrészt – némi szégyenérzettel követve Szentesi Zöldi pallérozatlan érzékenységét – tágítsuk a reinkarnálódott személyek körét.

Az egykori Elnöki Tanács egykori elnökét Losonczi Pálnak hívták. Losonczy Pál – aki a Jobbik médiastábjának munkájában vesz részt, s a józsefvárosi alapszervezet elnöke (az adatokat a párt honlapjáról vettem) – nem ’i”-vel, hanem ipszilonnal írja a nevét. A magyar ábécében az ’i’ és az „y” két különböző betű. Ráadásul Losonczy 2002-ben még a Fidesz kampányát segítette, akkor tehát bizonyára még nem történt meg a reinkarnáció…

A nagy reinkarnáció-kutató Szentesi Zöldi azt is megvizsgálhatta volna, vajon a Fidesz-KDNP berkeit elkerülte-e a kommunista nomenklatúra reinkarnációja? Ezt sajnos elmulasztotta, ezért csipetnyi adalékkal igyekszem kedveskedni néki…

Az Elnöki Tanács elnöke Losonczi Pál távozása után Németh Károly – Kádár korábbi helyettese – lett. Zöldink „iránymutatását” követve a Fidesz soraiban ennek az elvtársúrnak a reinkarnációjára bukkantam: a narancsos párt csömöri csoportjának elnökét Németh Károlynak hívják. Lázár György kormányfősége idején az MSZMP egyik vezető politikusa Havasi Ferenc (KB-titkár és PB-tag) volt. A KDNP győri elnökét is így hívják. Reinkarnáció? (Vélhetően nem, mert az „eredeti” Havasi még él.)

S még egy „érdekes” lelet. Az augusztus 20-án esedékes tűzijáték költségeit egy szombathelyi vállalkozó, Farkas Mihály állja. Csak nem Rákosi Mátyás nagy hadvezére kelt új életre, aki most Szent István királyunk ünnepén fog az égbe lődözni? Milyen szerencse, hogy egyesek reinkarnációjára nem kell várnunk. Felbukkant körünkben például Schmitt Pál, aki 1983 és 1986 között (tehát Lázár György miniszterelnöksége idején!) az OTSH elnökhelyetteseként építette a szocializmust – miniszterhelyettesi rangban (s hogy ne feledjük: ezekben az években még Losonczi-Laklia Pál elnökösködött). Schmitt Pál „eredeti” példány – szó sem lehet reinkarnációról.
S végül néhány szót hadd ejtsek a szerzőről, Szentesi Zöldi Lászlóról. Ennek a honfinak saját honlapja van. Bizony. Örökbecsű írásainak javát ezen a honlapon olvashatjuk – „honlapomat elsősorban cikkeim archiválására hoztam létre” -, igencsak szűkszavú önéletrajza pedig a hazai publicisztika eme élő klasszikusának egyik titkát is feltárja. Íme:

„1970. április 17-én születtem Szentes városában Zöldi Lászlóként, de miután van egy hasonló nevű pályatársam, felvettem szülővárosom nevét is.”

Az említett pályatárs nem „hasonló”, hanem ugyanolyan névvel bír(t). A Népszabadság című pártlap főszerkesztő-helyettese a kommunista korszak agonizálása idején Zöldi László volt. Nem a Szentesen született honfi – egy másik Zöldi. Viszont az egyik is, a másik is pártlapnál dolgozott-dolgozik, méghozzá ugyanabban a beosztásban. Kísérteties egybeesés. Most már csak az a kérdés, melyik Zöldi írta a hírlapos cikket? Az „eredeti”, vagy pedig a „másodpéldány”? Mert ez a cikk a pártállami időket idézi…

Ne legyen félreértés: nem az a bajom a hírlapos Zöldivel, hogy vidéken született. Az a bajom, hogy úgy viselkedik, mint bizonyos fővárosi „értelmiségiek”. Közismert, hogy a hírlapos Zöldi rühelli a Jobbikot. Ehhez persze joga van. Az viszont beteg lelkületre, pallérozatlanságra és földszintes gondolkodásra vall, hogy még a New York Times cikke kapcsán is a Jobbik és annak egyik tagja jut az eszébe. A hírlapos Zöldi ezt írja hivatkozott önéletrajzában: „Ha éppen nem a szerkesztőségben vagyok, itthon ülünk a teraszon és beszélgetünk. Olykor egy borospalack is előkerül.” Lehet, hogy azok a fránya palackok tehetnek mindenről: ha kevesebb „kerülne elő” belőlük, talán Zöldink elméje is pallérozottabb lenne…

Falusy Márton – Hunhír.info