A három csapásba csempészve a kétharmados többség eltörölte a februárban elfogadott „holocaust-tagadásos” passzust. A végszavazás előtt Köves Slomó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija levélben fordult az illetékes miniszterhez. A derék rabbi természetesen az ún. „holocaust” mellett lobbizott.
Előző héten az Országgyűlés megszavazta a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló, „három csapás” néven emlegetett törvényjavaslatot (az MSZP és az LMP nemmel voksolt, a Jobbik frakciója tartózkodott). Köztudott, hogy a három csapásba csempészve a kétharmados többség eltörölte a februárban elfogadott „holocaust-tagadásos” passzust, s helyébe egy olyan szöveget iktatott, amely a nemzeti szocialista és a kommunista rendszerek bűneinek a nyilvános tagadását, kétségbe vonását, illetve jelentéktelen színben való feltüntetését tiltja. Kikerült tehát a törvény szövegéből a zsidóságra utaló „holocaust” szó, ellentételezésként viszont megkaptuk a náci és a kommunista bűnök megkérdőjelezésének, tagadásának együttes tilalmát. A végszavazás előtt Köves Slomó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija levélben fordult az illetékes miniszterhez. A derék rabbi természetesen az ún. „holocaust” mellett lobbizott.
Köves Slomó a végszavazás előtt öt nappal, június 3-án írta meg Navracsics Tibornak címzett levelét, amely előttem rejtélyes okból csak tegnap, június 17-én került fel az EMIH honlapjára (www.zsido.com). Hogy mi az oka ennek a kései publikálásnak, nem tudom. Nem is érdekes. A levél annál inkább.
A vezető rabbi azt írja, hogy bár mások szenvedéseit senki sem óhajtja kétségbe vonni, „a Holokauszt szörnyűségének egyedisége kétségtelen”. Panel-mondat, ismerjük rég, annyi különös száj koptatta már az elmúlt években. S mellesleg értelmetlen is: minden történeti esemény, minden halál egyedi, ennek állandó hangsúlyozása tehát a napjainkat eluraló „nyelvi hasmenés” undorító jelenségkörébe tartozik (lásd Kosztolányi híres verssorát a „pre-holocaust”-os időkből: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” S nemcsak a zsidókra gondolt, hiszen a nem-zsidó is ember, tehát a költő intenciója szerint egyedüli példány.)
A Köves által újra öblögetett „holocaustos” egyediség-elmélet jelentése persze más: a holo-dogmatika egyik alaptétele, hogy az ún. „holocaust” valami egészen kivételes történelmi aktus volt, szinte a történelem fölött lebeg – amint ezt Elie Wiesel „holo”-egyházatya tanításából is ismerjük -, s ezért ennek az aktusnak az univerzális üzenetét csorbítja az, aki más történelmi aktusokkal együtt emlegeti. Az ún. „holocaust” azért kivételes, mert zsidókkal esett meg. Ez itt a lényeg. Ami nem kizárólag zsidókkal történt, az nem lehet sem egyedi, sem kivételes. Nem lehet univerzális – csupán valami partikuláris csacskaság. Történelmi baleset.
Tehát Köves Slomó szerint az ún. „holocaust” kivételességét, egyediségét – és eme egyediség tagadásának etc. kivételességét – meg kell őrizni, akárcsak a szemünk fényét. A kétségtelenül egyedi rabbi szerint ugyanis „kétséges annak a módosító javaslatnak – a benyújtók szándékaitól függetlenül is meglévő – rejtett üzenete, amely a holokauszttal párhuzamba kívánja állítani a kommunizmus rémtetteit is”. Van – illetve a javaslat megszavazása után már csak volt – tehát valami rejtett üzenete a törvénymódosításnak, amely titkos üzenet a kommunizmus rémtetteinek az ún. „holocaust”-tal való „párhuzamba” állításából olvasható ki. Köves igyekszik megfejteni a kódolt üzenetet.
„Nem, mintha emezek áldozatai (értsd: a kommunista diktatúrák áldozatai – a szerk.) ne lennének méltók a főhajtásra, hanem azért, mert minden párhuzamba állítás elvesz valamit az egyedi tanulságból. Hisz valójában semmi sem indokolja, hogy csak éppen a két esemény áldozatairól szóljon a törvény, s a végén egy olyan törvény születhetne, amelynek a lényege az, hogy a gonosztettek áldozatainak méltósága védendő dolog.”
Hoppá! A kétségtelenül egyedi rabbi olyan rejtett üzenetet talált, amely nem a fideszes módosításban, hanem éppen a februárban elfogadott, s most hatályon kívül helyezett Mesterházy-féle passzusban rejtőzködött. Köves urunk szerint ugyanis tévút, ha egy törvény csupán a „gonosztettek áldozatainak méltósága” érdekében tilt valamit. A Mesterházy-féle passzus elejét idézem: „Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti”. Na, a módosítás nyomán éppen ez a felvezetés szállt el, akár a kémény füstje. A most elfogadott passzusban szó sincs semmilyen áldozat méltóságáról, csupán a náci és a kommunista rendszerek népirtásairól, s ezek tagadásának a tilalmáról! Mi a baja tehát a kétségtelenül egyedi Köves rabbinak?
Az, hogy – idézem újra – „minden párhuzamba állítás elvesz valamit az egyedi tanulságból”. Tényleg? A Mesterházy-féle passzussal semmi baja nem volt a rabbinak, pedig az nem valami rejtélyesen egyedi tanulságot, hanem „csupán” az ún. „holocaust” áldozatának méltóságát óhajtotta a büntetőjog eszközeivel védelmezni. Ha nem ez volt a törvény megszületésének az oka, akkor milyen rejtett cél motiválta „holo-tiltás” megalkotóját? A válasz egyszerű: az ún. „holocaust” egyediségének dogmatikus tételét kellett törvénybe foglalni. Az ún. „holocaust” ugyanis – ideológia. Mint annak idején a kommunista tan. Azt kell a fejekbe verni, hogy kultúránk fundamentuma az ún. „holocaust”, amely a régi értékek helyett újakat teremtett. Ahogy erről nem egy esszéjében szólt a Nobel-díjas K.I. nevű – jelenleg Berlinben élő – író.
Köves Slomó rabbi a „rejtett üzenet” másik felét is meglelte. Idézem:
„A relativizálás általános problémáján túl azért is nagyon szerencsétlen társítás, amikor a fasizmus áldozatait a kommunizmus áldozataival állítják szembe, mert ez azt a nagyon káros képzetet sugallja, mintha a holokauszt a nem-zsidók bűne lenne a zsidókkal szemben, a kommunizmus pedig a zsidók bűne lenne a nem-zsidókkal szemben.”
Na megint hoppá! A kétségtelenül egyedi rabbival ellentétben a kifogásolt szöveg nekem más „képzetet sugallt”. A most elfogadott passzusban ugyanis a Köves Slomó által megfogalmazott sugallatnak nyoma sincs. A kommunizmus bűnei természetesen nem köthetők kizárólagosan „a” zsidókhoz. Az viszont tény, hogy például az ötvenes évek magyarországi „négyes fogata” (Rákosi, Révai, Gerő, Farkas) nem magyarokból kovácsolódott össze. Ahogy az is tény, hogy az ÁVH főnökeként hírnevet szerző Eisenberger Benjámin (Péter Gábor) sem volt éppen törzsökös magyar. Persze ő csak a jéghegy csúcsa volt (hogy beszédes neve nyomán stílszerű legyek), hiszen az ávós vezérkar nagy része szintén törzsökös zsidókból verbuválódott. De a most elfogadott törvény erre – és más zsidós sugallatokra – nem utal, Köves rabbi mégis káros képzetekről álmodik. Kétségtelenül egyedi álom.
Végül még egy idézet a sugallatos rabbitól:
„Egymás méltóságát, örömét és bánatát, szenvedését és emlékeit feltétel nélkül tiszteletben kell tartanunk. Éppen ezért szerencsétlennek tartanánk, ha az általános emberi méltóságra tanító törvénycikkely egy ehhez méltánytalan politikai színezetű ’szenvedés-méricskéléssé’ alakulna. Éppen ezért javasolnánk, hogy ha már az említett törvénymódosítás elkerülhetetlen, akkor azt nem egy, egymással okvetlen szembe állító, hanem két külön álló törvénycikkelyen (sic!) kellene megtenni.
Kérem javaslatunk figyelembe vételét!”
Hát nem vették figyelembe Köves rabbi felkiáltójeles kérését, legalább ennek örülhetünk. Amúgy a levél fentebb idézett zárása igen zavarosra sikeredett. Köves Slomó szerint ugyanis az ún. „holocaust”-tagadást tiltó korábbi passzus az „emberi méltóságra tanít”. Három évig terjedő börtönbéli tanításról van szó, ha jól értem (ahogy Auschwitzban is okítás zajlott, gondolom, hiszen a tábor kapuján lévő felirat ezt a „képzetet sugallja”). Na de nézzük a kövesi javaslatot.
A kivételesen egyedi rabbi azt kérte, hogy a februárban elfogadott „holocaust”-passzust hagyják békén, az maradjon szépen a helyén, akárcsak az auschwitzi tábor, s egy külön paragrafusban szóljanak a kommunizmus bűneiről. Mert akkor elkerülhető a „szenvedés-méricskélés”. Érdekes ötlet, ráadásul a javaslat korlátlanul bővíthető. Később külön paragrafusokban lehet megemlékezni az örmény, a kongói, a gurgyungáni, marungani, gyorgyubi stb. áldozatokról. Jó vastagra hízna a Btk. De: megmaradna a kivételesen egyedi „holocaust”. Mert ez itt a lényeg: a zsidó szenvedést nem lehet méricskélni. Annak külön paragrafusban a helye. Mert az ún. „holocaust” a legeslegkétségtelenebbül legkivételesebb kivételesség a legeslegegyedibb legeslegcsomagolásban. Tessék ezt tovább bővíteni, mert félek, hogy az előbbi harsány megfogalmazással sem sikerült a legeslegjelentősebb színben feltüntetnem az ún. „holocaust”-ot.
Nincs persze nékem semmi bajom a kétségtelenül egyedi, méricskélhetetlen Köves Slomó rabbival. Csak nem értettem ezt a mocorgását az ún. „holocaust”-törvény körül. Aztán elolvastam egy vele készült interjút az Alef című (mondanom sem kell: kétségtelenül egyedi) magazin egyik májusi számában – s az agyamban a köd eloszlott. Szóval egy hónappal ezelőtt így nyilatkozott Köves rabbi:
„Zsidóként politizálni annyit tesz, hogy a politikus a zsidóság érdekét tartja szem előtt politizálásában, megélve zsidóságát, mindezt kimondja és ez az elsődleges szempont a számára, nem pedig egy zsidóságtól független politikai erőnek az érdekeiért felhasználni zsidóságát, vagy amivel szemben felhasználják zsidóságát. Ezt tartom a legfontosabbnak.”
Ezt a kissé szótorlódásos idézetet fölösleges méricskélni, érti jól a kedves Olvasó. A zsidóság kizárólagos érdeke, mint politikai iránytű. Nincs is ezzel az „igénnyel” semmi baj: Izraelben igenis van értelme. Én viszont Magyarországon körmölöm ezeket a sorokat, s úgy gondolom (a legcsekélyebb méricskélést is mellőzve), hogy a kövesi okfejtés ebben a honban értelmezhetetlen. Magyarországon politizálni ugyanis annyit jelent, hogy a politikus a magyar nemzet érdekét tartja szem előtt politizálásában. Én legalábbis ezt tartanám helyesnek, ez lenne szerény javallatom.
Amúgy pedig a kimúlt „holocaust”-törvény, s a helyébe csempészett náci-kommunista passzus is marhaság. A tagadás, kételkedés, jelentéktelen színben való feltüntetés joga mindenkit megillet. Ezt a jogot semmilyen hatalom nem teheti zárójelbe. A kétségtelenül egyedi rabbi levele számomra ezért is mulatságos. Vihar a több napos vizelettel csordultig telt biliben.
Falusy Márton – HunHír.Hu
