Hosszú haj, rövid ész – mondogatták egykoron az öreg tanárok a lobogó sörényű nebulóknak. A tétel persze az előítéletes gondolkodás jele, de olykor az élet mégis igazat ad egykori tanárainknak.
Kövér László a szegfűs-szabadmadaras társaság regnálása idején hajnövesztésbe kezdett, s a fejszőrzet gyarapodásával párhuzamosan egyre laposabbakat nyilatkozott. Aztán felvirradt a nagy nap, kétharmados fénybe vonta Kövér Lászlót is, aki ígéretéhez híven fölkereste a borbélyt. A lobogó sörény odalett, de a kövéri nyilatkozatok színvonala nem sokat változott. Példa rá az az interjú, amelyet a Magyar Hírlap főmunkatársa, Pindroch Tamás készített a Fidesz megmondó emberével.
Apropó főmunkatárs. A Magyar Hírlapnál már annyi főmunkatárs dolgozik, hogy lassan Dunát lehet velük rekeszteni. Legújabban Pindroch Tamás kapta meg ezt a titulust, így neve minden nap szerepel a lap impresszumában. Hogy mivel érdemelte ki az előléptetést, nem tudom. Egy biztos: nem az írástudásának köszönheti az új rangot, a Széles-lapnál ugyanis a tehetség határozottan hátrányt, a gerinc hajlékonysága viszont előnyt jelent. De most nem a pindrochi gerinc sajátos szerkezetéről óhajtok értekezni (kár annyi szót fecsérelni rá). Témám: a rövid hajú Kövér László legfrissebb nyilatkozata.
A hosszú interjúban minden parlamenti párt terítékre kerül, én azonban kizárólag a Jobbikra vonatkozó résszel foglalkozom. Kövér az alábbiakat mondta az új erőről:
„A Jobbik azért is zavaros számomra, mert volt fideszesek, miép-esek, MSZMP-sek ülnek közöttük. Zagyva népségnek tűnnek számomra. A Jobbik komoly erőfeszítéseket tett a programja bemutatására, de nem tudták elérni, hogy ne maradjon rajtuk a mindent tagadás politikájának bélyege. El kell dönteniük, hogy a rendszer, vagy a kormány ellenzéke lesznek. A rendszer ellenzéke a parlamenten belül értelmezhetetlen, hiszen ők is a rendszer részét képezik. A Jobbik nem számíthat a kormányzó pártok elnézésére, ha mégis ezt az utat választják, és semmibe veszik a törvényeket. A kormány ellenzékeként viszont koherens, ideológiai alternatívát kellene felvázolniuk. Nem látom viszont az ehhez szükséges intellektuális, szakmai hátteret. Ha a mostani – a Fidesz-KDNP kétharmadából és az osztott ellenzékiségből adódó – jelentéktelenségüket a parlamenti performance-politikával próbálják elütni, egy idő után zsákutcába kerülnek, hiteltelenné válnak szavazóik előtt.”
Kövér László azért is zavaros számomra, mert olyan bélyeget süt a Jobbikra, amely már régen – és nagyobb méretben – ott virít a narancsos párton. Köztudott, a Fidesz tele van egykori emdéefesekkel, emeszempésekkel, eszdéeszesekkel. A politika világa már csak ilyen, a táborok között olykor nagy a tolongás a damaszkuszi úton. Nem beszélve arról, hogy az Orbán-kabinetnek van olyan tagja, aki nemcsak az MSZMP-ben vigéckedett, de az utolsó kommunista kormányban is ücsörgött egy darabig – amíg meg nem bukott a sarló-kalapácsos rendszer. Kövér László múltjában szintén lehetne kotorászni, de nem teszem. Maradjunk annyiban: a kövéri pályafutás sem makulátlan, külső szemlélő számára az is felettébb zavarosra sikeredett. Ha tehát a Jobbik zagyva népségnek tűnik Kövér számára, akkor mit mondjunk a mostani élcsapatról? Milyen „népség” a Fidesz?
Kövér a Jobbik programját is megemlíti. Köztudott, hogy az új erő választási programját független elemzők messze jobbnak értékelték, mint a Fideszét. Persze ezek az elemzők is tévedhetnek, ugyanakkor tény: a legrészletesebb, a legtöbb konkrétumot tartalmazó programot a Jobbik mutatta föl. S mit kezdjünk a „mindent tagadás politikájának bélyegé”-vel? Kövér nem emlékszik arra, hogy fideszes javaslatra is rábólintott már a Jobbik frakciója? S Kövér nem emlékszik arra sem, hogy az elmúlt nyolc évben éppen a Fidesz képviselte a „mindent tagadás politikáját”?
Most érkeztünk el az idézett szöveg lényegéhez, a kövéri szöveg legzavarosabb részletéhez. A rövid hajú ember arról beszél, hogy a Jobbik nem lehet a rendszer ellenzéke, mert akkor nem számíthat a kormányzó pártok elnézésére. Nocsak. Kövér László immár két évtizede Orbán Viktor hűséges apródja, mégsem figyel kellően ura szavaira. A választási győzelem után azt mondta a narancsos uradalom gazdája, hogy a választók a szavazófülkében megdöntötték azt a rendszert, amelynek addig a Fidesz az ellenzéke volt. A narancsos csapat tehát lehet az általa megvetett rendszer ellenzéke, megdöntheti ezt a rendszert – a Jobbiknak viszont kutya kötelessége belesimulni a most épülő új rendszerbe, mert ha nem ezt teszi, akkor lecsap rá a narancsos-kereszténydemokrata ököl.
A kétharmados többség eddigi lépései alapján tisztán látható, hogy az új hatalom a közjogi berendezkedés átszabására törekszik. Olyan új rendszer kiépítéséről van szó, amely a Fidesz hatalmát hosszú időre „bebetonozná”. A Jobbik ebben az esetben nem egyszerűen a kormány, hanem az új rendszer ellenzékeként is definiálhatná magát, s demokratikus úton kísérelheti meg a narancsos rendszer „leváltását”. Ahogy azt a Fidesz is tette a mostani választáson. Kövér azonban fenyeget. Aki nem fogadja el az épülőben lévő narancsos rendszert, arra le fognak csapni. Kövér csupán egy dolgot felejt el: törvények jönnek-mennek, de a nép marad. Orbán hűséges apródja az ötvenes évek hangját idézte fel. Mondhatnám úgy is: túlérett, kövér bolsevista szemlélet árad a szavaiból.
Kövér László az új erőről szólva hiányolja az „intellektuális, szakmai hátteret” is, amely egy koherens ellenzéki programhoz elengedhetetlenül szükséges. A Jobbik programja alapján én nem lennék ennyire kritikus. Most, hogy az új erő bejutott a T. Házba, bizonyára egyre több hiteles „szakértő” tűnik majd fel a párt holdudvarában. Ami pedig a Jobbik állítólagos „jelentéktelenségét” illeti – Kövér elfelejti a Fidesz harcos múltját. Amikor a kétharmadnál is nagyobb támogatottsággal bíró Horn-kormány irányította az országot, a Fidesz országgyűlési képviselőinek a száma a Jobbik mostani frakciójának a felét sem tette ki (emlékeztetőül: 1994-ben a narancsos párt a listás szavazatok 7 százalékát kapta, összesen 379.295 szavazó voksolt rájuk). Aztán négy év múltán Horn megbukott, s a Fidesz által uralt koalíció vette át az ország vezetését. Lehet, hogy a történelem majd megismétli önmagát? Kövér helyében szerényebb lennék: lehet, hogy négy év múlva – a szegfűsök mostani elhervadása után – a narancs is romlásnak indul. Ki tudja…
S végül még egy apróság. Kövér László azt nyilatkozta, hogy amennyiben Gyurcsány Ferenc ellen eljárás indul, akkor „mentelmi jogának felfüggesztéséhez nem férhet kétség”. Bizonyára sokan várják már ezt a lépést, én sem ejtenék könnyet az őszödi emberért. De…
Néhány nappal ezelőtt a mentelmi bizottság a Honvédelmi Minisztérium frissen kinevezett államtitkárának, Simicskó Istvánnak az ügyét tárgyalta. Ez az ember tavaly nyáron a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetéről nemcsak elítélően nyilatkozott, hanem – egy izraeli újság és az Európai Zsidó Kongresszus rágalmait megismételve – „fajelméletek gyártásával”, „háborús uszítással” vádolta meg a szakszervezetet. Hozzáteszem: egy hamis „hír” alapján. Simicskó nem kért elnézést a szakszervezettől, ezért Szima Judit főtitkár feljelentette őt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Az előző parlamenti ciklusban nem függesztették fel Simicskó mentelmi jogát, néhány nappal ezelőtt a mentelmi bizottság – 6 igen, és egy nem szavazattal – ismét úgy határozott, hogy az államtitkár mentelmi jogát fenntartja. Simicskó István, a magát kereszténynek valló honfi rágalmazott. Ez cáfolhatatlan tény. A szegfűsök és a narancsosok most együtt védték meg ezt az embert a kellemetlen következményekkel járó bírósági procedúrától. A döntés nagyon rossz üzenet: a mentelmi jog mögé bújva bárki rágalmazhat, a megrágalmazott pedig nem számíthat jogorvoslatra.
A rágalmazó Simicskó István ma már államtitkár, tehát – legalábbis számomra – a kormány szégyenfoltja. Borítékolható, hogy rágalmáért soha nem nyeri el a büntetését. Hogy mit gondolok erről? A válasz egyszerű, Kövér László nyilatkozatához kapcsolódik: azt a rendszert, amely a mentelmi joggal való visszaélésnek ezt a züllött gyakorlatát lehetővé teszi, el kell söpörni. Akár tetszik ez Kövérnek, akár nem.
Falusy Márton – HunHír.Hu
