Tegnap a Hürriyet című török napilapban hosszabb írás foglalkozott a „zsidó támadás következményei”-vel. A cikk szerzője – Cengiz Aktar – egy Izraelben működő tudósítót idézve Magyarországot is megemlítette. Hogy milyen szövegösszefüggésben, rögvest kiderül.

A török publicista azt írja, hogy a 2006-os libanoni háború óta a félelem és az elkeseredés uralkodik Izraelben. A zsidó állam megalapítása óta ugyanis először fordult elő, hogy a terrorállam hadserege vereséget szenvedett. Cengiz Aktar szerint ez az ország – amely tetőtől talpig fegyverben áll – különösen veszélyes, mert úgy viselkedik, mint egy sarokba szorított állat. Vezetői azt vallják: legjobb védekezés a támadás.

A szerző elmeséli, hogy nemrég egy Izraelben működő, jól informált tudósítót arról kérdezett, milyen hangulat uralkodik a zsidó államban. Az említett tudósító elmondta, hogy a zsidó népesség csökken, miközben az arabok száma növekszik – nemcsak Izraelben, hanem a környező országokban is. Ráadásul az izraeli zsidók száma nemcsak demográfiai okok miatt zuhan: egyre többen hagyják el a zsidó államot.
Az elmúlt két évtizedben Kelet-Európa vált bevándorlási célponttá, de továbbra is sokan távoznak Nyugat-Európába és az amerikai államokba. S most következik az a rész az írásban, ahol Magyarország neve is leíratik.

„Ezek az államok, különösen Magyarország, állampolgárságot adnak korábbi zsidó állampolgáraik gyermekeinek. Ennek eredményeként jelenleg a 7 millió izraeli tíz százaléka él külföldön. A maradék 6,3 millió izraeli húsz százaléka nem zsidó, hanem ’1948-as arab’ (értsd: akik Izrael kikiáltásakor nem menekültek el). A maradék 5 millió zsidó arab országokból, Iránból és Oroszországból származik, olyan helyekről, ahol nem tapasztalták meg a demokráciát. Másként fogalmazva: olyan Izraellel van dolgunk, amely egyre inkább ’közelkeletiesedik’ (’middleeasternizing’).”

Érdekes okfejtés: miközben egyfolytában azt halljuk, olvassuk, hogy Izrael a térség egyetlen demokráciája, a jól értesült, tájékozott tudósító ennek éppen az ellenkezőjéről beszél. Bizonyára igaza van.

A megkérdezett tudósító szerint az izraeli társadalmi folyamatokban két veszélyes fejlemény tapintható ki: az „öngyűlölő zsidók üldözése”, és az ultraortodox vallási magatartás terjedése. Ami az elsőt illeti: a híres amerikai-zsidó tudóst, Noam Chomskyt – aki a palesztinok melletti kiállásával, emberjogi aktivistaként végzett tevékenységével is hírnevet szerzett – most először nem engedték be Izraelbe. Ami a másik veszélyt illeti: „Ez a konzervatív-nacionalista vihar a félelem és az aggodalom eredménye.” A félelem pedig nagy úr, különösen akkor, ha társadalmi méretekben jelentkezik. Az izraelieknek nincs sok választásuk: vagy külföldre távoznak, vagy pedig radikalizálódnak. Ez utóbbira példaként említette a tudósító, mekkora gyűlölet övezi a zsidó államban az iráni elnököt és a török kormányfőt.

A cikk végén Cengiz Aktar azt írja, hogy a Nyugat soha nem fogja cserbenhagyni Izraelt. Ezért a szerző szerint az lenne a legsürgősebb feladat, hogy mindenki megnyugodjék: Törökország és a térségbeli többi ország is. Aztán az összes érintettet párbeszédre kell invitálni: Iránt, a Hamaszt és Izraelt. Ezzel az óhajjal zárul a török lap cikke.

Elég nehéz elképzelni egy asztal mellett az iráni elnököt, a zsidó kormányfőt és a Hamasz vezetőjét. De történtek már csodák a történelemben, ne zárjuk ki egy ilyen találkozó esélyét. Engem azonban most nem is ez érdekel igazán, hanem kis hazám, Magyarország.

Az Izraelben dolgozó, jól informált tudósító az én hazámat is megemlítette azon országok között, amelyek állampolgárságot adnak az Izraelből távozni szándékozóknak. Mert erről van szó: sok zsidó végleg el akarja hagyni Izraelt. Ráadásul csak az én hazámat említi név szerint a tudósító. Mert Magyarország „különösen” kiemelkedően teljesít a zsidóknak adandó állampolgárság terén. Ilyen hírünk van Izraelben. Ez a hír most egy török lapban landolt. És most sok török bizonyára fel is figyelt erre az utalásra: „különösen Magyarország”.

Nem vagyok kíváncsi természetű, senkinek a zsebében nem kutakodom útlevél után. Azt azonban szeretném tudni, hány izraeli zsidó kapott eleddig magyar állampolgárságot. S azt is szeretném tudni, ez a folyamat felgyorsult-e az elmúlt években. Hogy miért szeretném tudni? Mert ez az „ügy” nem magánügy.

Falusy Márton – HunHír.Hu