Méghozzá a Magyar Hírlapban. Széles-gazda napilapja ma összeállítást közölt a hétfői vérengzésről ezzel a címmel: „Vita a zsidó állam támadása miatt”. A vita abból áll, hogy az említett nyomdaipari termék közli Aliza Bin-Noun, a palesztin nagykövet és a török külügyminisztérium közleményét. Kommentár nélkül. Érdemes azon elgondolkodni, hogy miközben a külhoni napilapok vezércikkek és publicisztikák sorát szentelik a hétfői vérengzésnek és lehetséges következményeinek, a Széles-lap csöndbe burkolódzik.
A Széles-lap mai összeállítását az izraeli „nagykövet” szövege nyitja. Ez a szerkesztési eljárás is árulkodó. Elsőként a gyilkos kap szót, utána következnek az áldozatok. Aliza Bin-Noun a napok óta hangoztatott izraeli érveket ismétli – ezért hazugságokkal kistafírozott közleménye unalmasra sikeredett. Bin-Noun szerint „a hajón tartózkodó harcosok szándéka erőszakos jellegű volt”, ezért „az eredmény is csak erőszakos lehetett”. Lefordítom magyarra: az emberjogi aktivisták önmagukat lőtték halálra, saját kezükkel ejtettek sebeket önnön testükön.
A „nagykövet” szerint bár „az ügy még folyamatban van” (vajon mire gondolt, talán újabb vérengzésre?), ennek ellenére „számos tény már nyilvánvaló”. Tehát vannak cáfolhatatlan tények, amelyeket fővesztés terhe mellett vitatni nem szabad. Legfeljebb a náci-fasiszta-rasszista-antiszemitáknak.
Szemelgessünk a „számos tény” dús kalászából. Azt mondja Bin-Noun, hogy „az izraeli katonák elleni támadás megtervezett volt”. Bizonyíték: „A fegyvereket is előkészítették.” A botokat, székeket, a konyhán összeszedett késeket, s a segélyszállítmányban található gyerekjátékokat. Micsoda arzenál lehetett ezen a hajón! Bin-Noun asszonyság locsog egy keveset a Hamaszról, meg egyéb terrorista csoportozatokról (még az al-Kaida neve is felbukkan; tényleg, Oszama barátunk nem bújt el a gépházban?), aztán azt fejtegeti, hogy a nemzetközi jog értelmében joguk volt támadni, ölni. Mármint a zsidóknak.
Bin-Noun legbájosabb „tényközlése” ez: „A hajó fedélzetére feljutó katonáknál nyíltan nem volt fegyver”. Hallott már ilyet a kedves Olvasó? Kohn: „Van Önnél nyíltan fegyver?” Grün: „Nincs, a kipám alatt van, zártan.” Szóval a zsidó harcosoknál „zártan” volt fegyver, a másik oldali harcosok pedig rátámadtak szegény zsidókra „botokkal, késekkel, fejszékkel és egyéb súlyos tárgyakkal”, sőt két katonára rá is lőttek (?!). Mivel lőttek, késsel vagy széklábbal?
A közlemény végén Bin-Noun azt írja, hogy a flotta sérült utasait izraeli kórházakba szállították, a többieket pedig – s most jól figyeljünk! – „emigrációs procedúráknak vetik alá, mely eljárásokat azok ellen alkalmaznak, akik illegális behatolást kíséreltek meg”. Micsoda zörgő-csörgő mondat ez is. Emigrációs procedúra? Izraelbe, vagy Izraelből? Aztán mit jelent az illegális behatolás? A zsidó terroristák hatoltak illegálisan a hajó fedélzetére, s az utasokat erőszakkal „bevándoroltatták” Izraelbe – előbb Asdod kikötőjébe, majd a börtönbe. Tehát nem az emberrablókat, hanem az elraboltakat „vetették alá” homályos „emigrációs procedúráknak”. Így logikus, nemde?
Hát körülbelül ennyi a lényege mindannak, amit papírra vetett Bin-Noun asszonyság. Jut eszembe: a szövegben szó sincs arról, hogy a terrorállam bocsánatot kér az áldozatokról, hogy mélyen sajnálja a vérengzést. A kilenc török (köztük egy amerikai állampolgár) önvédelemből halt meg, a gyilkosság, a mészárlás nem tartozik a „nyilvánvaló tények” közé. Legalábbis Bin-Noun szerint. Valaminek hűlt helye van a nagykövet asszony agyában.
A Palesztin Állam magyarországi nagykövetének szövege egészen más szövésű. Ahmad Abdelrazek szövegét értem, minden mondata világos, egyértelmű. Így indul a szöveg:
„Az izraeli kormány megpróbálja elferdíteni a képet, és meggyőzni a világot arról, hogy a hajót a modern fegyverekkel megtámadó izraeli hadsereg a civil hajó fegyvertelen utasainak áldozata volt – már ha a gyerekjátékok, a kerekes székek, az építőanyagok és az orvosi anyagok fegyvernek minősülnének. (Ezeket találták az izraeliek, miután átkutatták a hajót.)”
Igen, ez a „nyilvánvaló tény”. Izrael „bűncselekményt követett el a nemzetközi jog értelmében”, s célja éppen az igazság leplezése. Nem akarom bővebben idézni a nagykövet méltóságteljes szövegét, akit érdekel, olvassa el a Széles-lap honlapján (érdemes). Most csupán a szöveg végére szeretném felhívni a figyelmet. A nagykövet úr azt írja – s megállapítása szerintem „nyilvánvaló tény” -, hogy az Európai Unió és tagállamai szerepe a közel-keleti ügyekben „nagyon szégyenlős”, márpedig az uniótól joggal elvárható az aktívabb fellépés. „Magyarország barátja mind a két félnek, és a 2011 elején esedékes EU-elnökség alatt tevékeny szerepet tud játszani a békéért” – mondja a végén kissé megbicsakló mondatban a nagykövet úr. Magyarország az elmúlt években is tevékeny szerepet játszott – a cionista állam mellett. Nagy kérdés, az új kormány tud-e, akar-e változtatni a cionistabarát külpolitikán. Kételkedem.
A török külügyminisztérium közleményét még nyúlfarknyi terjedelemben sem ismertetem, mert a HunHír az elmúlt napokban bőséges tájékoztatást adott Ankara álláspontjáról.
Érdekes, hogy a Széles-lap publicisztikai rovatában eleddig egyetlen írás sem foglalkozott a hétfői vérengzéssel, holott ez az „ügy” vezető anyag a világlapokban. A Magyar Hírlap óvatos, nem kommentálja az izraeli kalózakciót. Ugyanakkor más módon elárulja, hogy mégiscsak Izrael mellett áll. A tegnapi lapban találtam ezt a címet: „Jeruzsálem nem akarja feloldani a gázai blokádot”. Jeruzsálem? Izrael fővárosa Tel-Aviv. Igaz, Jeruzsálemet a zsidó állam bekebelezte, s folyamatos etnikai tisztogatást folytat a városban, fallal kerítette el a környező palesztin településektől. Igaz, törvényt is hoztak a cionisták, miszerint Jeruzsálem Izrael fővárosa. Csak az a gond, hogy a nemzetközi közösség a város izraeli „tulajdonjogát” nem ismeri el. Ezért található szinte az összes nagykövetség Tel-Avivban. Ezt ne tudná a Széles-lap külpolitikai szerkesztője? Hogy is hívják őt? Ja persze, az ifjabb Thürmer Gyula. Akkor már értem a „hibát”. S azt is, miért foglalkozik ez a lap oly szűkmarkúan a hétfői vérengzéssel. Egyáltalán: a palesztin üggyel.
Falusy Márton – HunHír.Hu
