Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom: az elmúlt két évtized legszürkébb miniszterelnökét „tisztelhetjük” a Bajnai Gordon nevezetű élőlényben. Nem volt pufajkás, mint szívderítően mélybunkó elődje, a „na és” Gyula, nem volt SZT-tiszt sem, mint az „ócsító”, „felcserepedő” Péter, aki miniszterelnöki beszédeinek útelágazódásaiból a magyar nyelvet ízzé-porrá zúzva tudott csak kikecmeregni. Gordonunktól távol áll az őszödi beteg, a nyúlánk Ferenc paranoiás lelkülete is: nem hadonászott szögletes mozdulatokkal, és nem is rikácsolt soha, ő a nyugodt, szenvedélytelen hazudozás mestere. Viselkedése visszafogott, kimért. Olyan, mint egy egér: szürke, jelentéktelen. De azért persze kártevő. Nos, ez a fakó semmiség ügyvezető kormányfőként búcsúbeszédet tartott tegnap a T. Házban. Reméljük, emlékét legfeljebb egy nyúlfarknyi, apró betűs lábjegyzet őrzi meg az annalesekben. Az elítéltek névsorában.

Gordonunk hattyúdala nem ér annyit, hogy foglalkozzunk vele: csupán a szöveg egyetlen részlete érdemel figyelmet, mert abban a butaság, a hazugság és a fenyegetés olyan keverékét sikerült megalkotnia, amely mellett nem szabad elmenni szó nélkül. Vona Gábor mellényének ürügyén a következőket találta mondani Gordonunk:

„Aki ma ünneplőt öltött, a demokráciát tiszteli meg vele. Aki ezt levetette a mai nap talán legszentebb pillanatában, a képviselői eskü pillanatában, az a demokráciát sérti ezzel.

Én most csak a dolog jogi vonatkozásáról szeretnék néhány szót szólni. A törvény mindenkire vonatkozik. És tízszeresen, százszorosan vonatkozik a törvényhozás tagjaira, a képviselőkre. A független, demokratikus magyar bíróság kimondta, hogy ezt az uniformist olyan szervezet tagjai hordják, amely kívül helyezi magát az alkotmányos kereteken. A bíróság mondta ki, ezek a jelképek félelmet keltenek, ezért a szervezet működése, a gárdista egyenruha viselése jogszabályellenes. Ilyen mellényt tilos viselni. Magyarországon ez a törvény.”

Ezeket makogta el a mi szürke egerünk. S mint mondám fentebb, ebben a makogásban a butaság, a hazugság és a fenyegetés ritka elegye tárult föl előttünk. Kezdjük a fenyegetéssel. Gordonunk illetékes minisztere útján feljelentette Vona Gábort, mert – mint mondá – az új erő elnöke törvényt sértett. Ami persze nem igaz. Mégpedig azért nem igaz, mert Gordonunk okfejtése hazug volt. A „független, demokratikus magyar bíróság” ugyanis soha nem mondta ki, hogy „a gárdista egyenruha viselése jogszabályellenes”. Elővettem a Gárda-per jogerős ítéletét, amelyet a fenti makogás elkövetője bizonyára nem ismer. Ugyanis egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez a szürke egér képes elolvasni és megérteni, helyesen értelmezni egy 24 oldalas magyar nyelvű dokumentumot. Ezért kénytelen vagyok idézni az ítéletből két részletet, hátha olvassa egerünk a HunHírt, s csekélyke szürkeállománya talán megvilágosul.

Az ítélet 15. oldalán olvasható, hogy „az egyesület feloszlatása kapcsán a bíróság a Magyar Gárdában tevékenykedő természetes személyek együttműködésének az egyesülethez kötődő szervezeti kereteit is megszünteti”, ugyanakkor „a bíróság döntése a Magyar Gárdát alkotó természetes személyek jövőbeli egyesülési és gyülekezési jogára – mint anyagi jogi jogosultságra – kihatással nincs, az e jogok jövőbeli gyakorlásával kapcsolatos kérdéseket nem dönti el, és nem is döntheti el”. Érthető ez az indoklás, de azért megmagyarázom Gordonkának, hátha nem gyúlt fény az agyában.

A bíróság a Magyar Gárdának az egyesülethez kötődő szervezeti kereteit szüntette meg. Mint tudjuk, az egyesület már nem működik, ebből következően hozzá kötődő szervezeti keretekről beszélni nem lehet. Másrészt azt is kimondta a bíróság, hogy a Magyar Gárdát alkotó személyek szabadon élhetnek egyesülési és gyülekezési jogukkal, hiszen ezt az alkotmányos jogot a bíróság nem korlátozhatja. Ez utóbbi a lényeg. Tudjuk, a Gárda-per lezárulása után a Magyar Gárdát alkotó természetes személyek éltek alkotmányos jogukkal, s létrehozták az Új Magyar Gárdát, amely semmilyen módon nem kötődik a már nem létező Magyar Gárda Egyesülethez. Ebben a tekintetben tehát nincs törvénysértés, kedves Gordonka. Ugye, érti?

S most lapozzunk az ítélet 20. oldalára. Jöjjön egy hosszabb rész a mellénykérdés megvilágítására:

„A véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja az eszmék kifejezésének szabadságát az öltözködés (pl. egyenruha viselése) útján, valamint jelképek, szimbólumok használatával is. Egyes szimbólumok használatát az Emberi Jogok Európai Bírósága még akkor is elfogadhatónak tartotta, amikor az adott szimbólum olyan rendszerhez kapcsolódott, amelynek felidézése kellemetlen érzéseket kelt az áldozatokban; a strasbourgi bíróság szerint ugyanis ezek az ellenérzések önmagukban reális, ésszerű félelemként nem definiálhatók (Vajnai-Magyarország ügy). A gyülekezési jog gyakorlása során elhangzott szónoklatokat a fenti elvek alapján kell megítélni. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a menetelés, nyilvános felvonulás jogát – a résztvevőkre és a szervezőkre kiterjedően – a gyülekezési jog szintén garantálja.

Mindezekből követően (sic!) az alperes érvelése annyiban helytálló, hogy önmagában a Magyar Gárda rendezvényein elhangzott szónoklatok tartalma, vagy önmagában az egyenruha használata, illetve az alakzatban vonulás, a vezényszavak, speciális köszöntések elhangzása a véleménynyilvánítási és egyesülési jog gyakorlásába való beavatkozást nem feltétlenül indokolja.”

Hogy Gordonka is értse: a Gárda-per ítélete a gárdista öltözékről nem rendelkezett. A bíróság bizonyos gárdista rendezvényeket minősített fenyegetőnek, mások jogait korlátozónak – ezért mondta ki az egyesület feloszlatását. Mellényről viszont egy büdös szót sem olvashatunk az ítéletben. Ami természetes is, hiszen a ruházkodás mindenkinek magánügye (kivéve néhány egeret). Gordonunk „érvelésével” ellentétben tehát – szögezzük le újfent – a bíróság nem mondta ki, hogy a gárdista egyenruha viselése jogszabályellenes. „Ilyen mellényt tilos viselni” – makogta a szürke egér. Ez hazugság, kedves egér – mondom én. „Magyarországon ez a törvény” – szólott a szürke egér. Ez is hazugság, kedves egér – mondom én. Nagyon hazudós ez a Gordonka-egér. Vagy csak egyszerűen hülye?

Az bizony. Hogy világosan lássuk tengermély ostobaságát, ejtsünk néhány szót a butaságról is, mint a Gordon-makogás harmadik eleméről. Szürke egerünk sok-sok évig ücsörgött – nagy-nagy bánatunkra – a képviselőházi teremben. Méghozzá szemközt az elnöki pulpitussal. Előbb miniszterként, majd botcsinálta kormányfőként. S érdekes módon soha nem mélázott el azon, vajon miféle „jelképek” díszítik a pulpitus mögötti falat. Gordonka azon élőlények közé tartozik, akiknek van ugyan szemük, de a látás képességével mégsem ruházta fel őket a Teremtő. Ha látóidegei kellően működtek volna, talán észreveszi a miniszteri vagy kormányfői bársonyszékből, hogy az elnöki pulpitustól balra a legutolsó jelkép egy piros-fehér csíkozású pajzs. S a pajzs négy piros sávján összesen kilenc aranyszín oroszlán ékeskedik. Gordonunk azonban soha nem nézett körbe az ülésteremben (legfeljebb Lendvai asszonyság bájainál vetett horgonyt a tekintete), így történhetett meg az a csúfság, hogy tegnapi beszédében azt találta mondani: a „közösség csöndes többsége” elborzad, illetve megretten „e jelképek láttán”, mert „ezek a jelképek félelmet keltenek”. Mikor e szavak buggyantak ki ajkain, Gordonunk a pulpituson állt, tehát nem látta a mögötte emelkedő falat. Csak jobb oldalra kellett volna fordítania egérfejét, válla mögött hátrasandítva megleshette volna a legszélső „jelképet”. Ami ugye azonos a Magyar Gárda címerével.

Mert mi másra is gondolhatott Gordonunk, amikor „jelképekről” beszélt? A mellény önmagában nem jelkép. A piros-fehér csíkozású pajzs – Imre királyunk címerpajzsa – és a mellény hátán látható oroszlán háborította fel a szürke egeret. Tehát azok a „jelképek”, amelyek a törvényhozás házában, az elnöki pulpitus mögötti falon a látó ember számára jól kivehetők. Botrány, ugye? Nem kellene feljelenteni Vona mellett a képviselőházi terem falát is? Mert az is félelmet kelt, nem igaz, Gordonka?

A szürke egérnek tehát baja van egy darab címerpajzzsal és az oroszlánnal. Most, hogy annyi évnyi csöndes kártevés után Gordonka végre elbúcsúzik a közélettől, ideje, hogy masszív butaságát némi jó szándékú felvilágosítással próbáljuk oldani.

Imre király címerpajzsán kilenc oroszlán látható. Ezek jelentése: bátorság, erő, fegyelem, becsület, szorgalom, büszkeség, hűség, tisztaság és bölcsesség. Szép lajstroma az erényeknek – s mind-mind hiányzik a Gordon nevezetű szürke egérből. Az egerek ugyanis még hallomásból sem ismerik az erényeket. Mert kártevők. Gordonka tehát megijedt Vona Gábortól, ami teljességgel érthető. Legalábbis egéraggyal.

Sejteni vélem, hogy a kedves Olvasók közül többen arra gondolnak: Gordonunk megbélyegző szavaira és alaptalan feljelentésére a Jobbiknak lépnie kellene valamit. Ahogy Sólyom László bárgyú, Vona Gábort hamis esküvel vádoló nyilatkozatát sem kellene szó nélkül hagyni. Tény, hogy az első esetben hamis vád, az utóbbiban rágalmazás miatt élhetne feljelentéssel az elnök-frakcióvezető. Én azonban nem terelném ezt az ügyet jogi útra. Nem lenne bölcs dolog. Mert ahogy a sas nem kapkod legyek után, úgy az oroszlán sem hajkurássza az egereket (a cicáknak is hagyni kell jó falatokat). Imre király címerpajzsát pedig – bármit is cincognak a cincogók – tessék nyugodtan viselni. Mellényen, zakón – egyre megy. Mert a Gordonka által mélyen lenézett jelkép – szép. Ráadásul fontos üzenete, jövőbe mutató jelentése van. Nem véletlenül került a parlamenti ülésterem falára.

Falusy Márton – HunHír.Hu