Az országgyűlési választások első fordulója a Fidesz nagy arányú győzelmét hozta: 206 parlamenti hellyel várja a két hét múlva esedékes második fordulót. Az tehát már biztos, hogy a következő kormányt a Fidesz-KDNP pártszövetség alakítja, csupán az a kérdés, sikerül-e kétharmados többséget szereznie a két pártnak.
Az első forduló után 57 egyéni választókerületben nem dőlt még el a verseny. Ahhoz, hogy a kormányzó erők megszerezzék a kétharmados többséget, 52 egyéni választókerületben kell két hét múlva győzniük. Amennyiben viszont 6 választókerületben nem sikerül a bravúr, akkor oda a hőn áhított kétharmados többség. Mielőtt a kétharmad esélyeit latolgatnám, vessünk egy pillantást a tegnapi napra. A vesztesekre és a nyertesekre is.
Előbb vegyük számba a veszteseket. A tegnapi nap legnagyobb örömhíre, hogy sem az MDF, sem a vele itt-ott szövetségben indult SZDSZ nem küld képviselőt a magyar Országgyűlésbe. Sokan várták ezt a pillanatot, s ez tegnap végre bekövetkezett. Különösen nagy öröm, hogy Dávid Ibolya, Herényi Károly és a többi tulipános politikai kalandor végleg eltakarodott a politikai porondról, hiszen az SZDSZ már tavaly a történelem szemétdombjára került.
A vesztesek közé kell számítanunk az MSZP-t, amely korábbi szavazóinak többségét elveszítette. Hogy a szegfűs párt háza táján mi történik majd a közeljövőben, nehezen megjósolható. Nem kizárt a pártszakadás sem, hiszen azt rebesgetik, hogy Gyurcsány Ferenc szeretné visszavenni a pártot, ezzel pedig a posztkommunista képződmény elindulna a „kisgazdásodás” jól ismert útján.
Végül – bármilyen furcsa is – a Fideszt is a vesztesek közé kell sorolnunk, ha az előzetes becsléseket, közvélemény-kutatási adatokat vesszük figyelembe. A Gallup 59, a Medián 58, a Századvég 59, a Tárki 56 és 60 százalék közötti listás eredményt jósolt a Fidesz-KDNP pártszövetségnek. Az eredmény ennél szerényebb lett: 52,73 %. Emlékszünk arra, hogy néhány nappal ezelőtt a Fidesz születésnapját köszöntő cikkében Bayer Zsolt, a Széles-lap vezérpublicistája három és félmillió Fidesz-szavazót említett. Hát ez nem jött be: a hivatalos adatok szerint 2.706.293 polgár szavazott a Fidesz-KDNP pártszövetségre, ami persze rettenetes nagy szám, de messze elmarad a Bayer-féle becsléstől. A várakozásoknál kissé rosszabb eredmény miatt tehát ma még nem állítható bizonyossággal, hogy meglesz a kétharmados Fidesz-többség. De erről majd később.
A várakozásoknál szerényebb eredmény ellenére a tegnapi nap győztese kétségkívül a Fidesz-KDNP szövetség: ilyen nagy arányú győzelemre még nem volt példa az elmúlt húsz évben.
Az igazi nagy meglepetés viszont kétségkívül az LMP szereplése volt. Bár a közvélemény-kutatók egyöntetűen azzal számoltak, hogy ez a képződmény eléri az ötszázalékos küszöböt, egyedül a Tárki jósolt 6-8 százalék közötti eredményt (az LMP végül 7,48 százalékot kapott). A tavalyi EP-választáson ez a párt 75.522 szavazattal 2,61 százalékot ért el, tegnap pedig ötször annyian voksoltak rájuk, mint egy évvel ezelőtt. Ez kétségtelenül nagy áttörés.
A győztesek közé kell sorolnunk természetesen a Jobbikot is. Az EP-választáson az új erő 427.773 voksot kapott, szavazóit pedig mostanra megduplázta (855.437). A Jobbik eredménye azért nagy meglepetés, mert az elmúlt húsz évben radikális párt soha ilyen sikert nem könyvelhetett el: 1998-ban a MIÉP közel 250 ezer szavazattal épphogy átlépte a parlamenti küszöböt. S azt se felejtsük el, hogy az elemzők a tavalyi EP-választás után kétségbe vonták a Jobbik szavazótáborának további emelkedését. Néhány nappal ezelőtt például a Tárki is csak 10-12 százalékra becsülte a Jobbik várható eredményét.
Mielőtt a választások második fordulójának várható eredményével foglalkoznánk, érdemes pillantást vetni az elmúlt húsz év választási eredményeire is. Méghozzá azért, mert a politikai paletta a tegnapi választással alapvetően átrendeződött. Az 1990-ben kormányt alakító pártok mind eltűntek a közéletből: először a kisgazdák (2002-ben), most pedig az MDF. S bizony eltűnt a KDNP is, hiszen ez a párt csak nevében létezik, mérhető támogatottsággal hosszú évek óta nem rendelkezik. Az elmúlt húsz évben folyamatosan csökkent az SZDSZ támogatottsága is, s a párt mára végképp felszívódott. A rendszerváltozás pártjai közül tehát megmaradt a Fidesz és a posztkommunista erőket tömörítő MSZP.
A Fidesz az első két választáson szerény eredményt ért el, majd 1998-ban több mint egymillió háromszázezer szavazatot kapott. Az MSZP-t akkoriban közel másfélmillió szavazó támogatta. 2002-re mindkét párt jelentősen növelte a támogatottságát: mind az MSZP, mind a Fidesz-MDF szövetség kétmillió háromszázezer körüli voksot kapott. 2006-ban ez a két erő gyakorlatilag ugyanannyi voksot szerzett, mint négy évvel korábban, igaz, ekkor a Fidesz már a KDNP-vel lépett szövetségre. A mostani választáson az MSZP megroggyant: utoljára 1990-ben kapott egymilliónál kevesebb szavazatot, ami azt jelzi, hogy az MSZP is megindult az erodálódás útján. Ugyanakkor az előző két választáshoz képest a Fidesz mintegy négyszázezer új szavazót szerzett, ami azt mutatja: ez a párt az egyetlen a magyar politikai életben, amely folyamatosan erősödött, tehát szavazóit nemcsak megtartani, hanem jelentősen növelni is tudta. Kérdés persze, hogy mit hoz a jövő. Elképzelhető, hogy a rendszerváltozás politikai pártjainak eltűnése, végzetes meggyengülése nem fejeződött be, s a Fidesz sem kerüli el ezt a sorsot. A mostani eredményt ugyanis nem szabad túlbecsülni: az elmúlt nyolc év borzalmas kormányzása hozta meg a sikert a Fidesznek. Nagy kérdés, hogy az új Orbán-kormány támogatottsága meddig fog kitartani, s az ország súlyos helyzete miatt várhatóan bekövetkező bizalomvesztésből mennyit profitál majd a két új parlamenti párt, a Jobbik és az LMP.
S most latolgassuk, milyen eredményt hozhat a két hét múlva esedékes második forduló. Elöljáróban annyit: a kétharmad sorsa az LMP-s szavazókon áll vagy bukik. Az LMP szerepe ugyanis egyelőre rejtély. Tudjuk, ez a párt egy évvel ezelőtt tűnt fel a semmiből, akkor, amikor az SZDSZ már láthatóan agonizált. Ha a mostani választási adatokat nézzük, azt látjuk, hogy a fővárosban igen jól – jócskán tíz százalék fölött – teljesített az állítólag „ökoszociális” párt. Mint hajdanán az SZDSZ. Az LMP igazi fővárosi párt, akárcsak az egykori szabadmadaras klub. Mintha az SZDSZ átolvadt volna az LMP-be: vélhetően a fővárosi liberális zsidó réteg lelt új otthonra ebben a talányos képződményben. S mivel a szabadmadarak az MSZP segédcsapataként működtek, fennáll a veszélye annak, hogy ezt a hagyományt most majd az LMP folytatja. A kommunista mozgalom veterán harcosa, Lendvai Ildikó ma be is jelentette, hogy a második fordulóban – az MDF-szavazók mellett – számítanak az LMP-szimpatizánsok voksaira is. Az LMP-s szavazók „viselkedése” a második fordulóban bizony kellemetlen meglepetést okozhat Orbán Viktornak.
Hogy jobban értsük Lendvai asszonyság mai nyilatkozatát, nézzük meg a vasárnapi voksolás adatait. Az LMP listájára 383.877 választópolgár szavazott. A párt jelöltjeire ugyanakkor csak 258.866 szavazó voksolt, tehát az LMP listájára szavazó 125.011 polgár más párt egyéni jelöltjét támogatta. Tudjuk, sok választókerületben az LMP nem indított jelöltet, az LMP listájára szavazók ezeken a helyeken tehát más jelöltre voksoltak. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az MSZP jelöltjeire 97.572-vel több szavazat esett, mint ahányan a szegfűs párt listájára voksoltak. Igaz, a Fidesz jelöltjeire is mintegy 25 ezerrel többen szavaztak, mint a Fidesz listájára, de ez a többlet vélhetően a Jobbik-szavazóktól jött: a Jobbik-jelöltekre ugyanis közel 19 ezerrel kevesebben szavaztak, mint a Jobbik listájára. Ha a fenti számsorokon eltöprengünk, akkor nyilvánvaló a válasz: az LMP listájára szavazó polgárok közül több tízezren – közel százezren – bizonyára az MSZP jelöltjeire szavaztak (a Jobbik szavazóiról ez ugyanis nehezen feltételezhető). Ha a második fordulóban az amúgy is esélytelen LMP-s jelöltek helyett a párt szimpatizánsai a szegfűsöket választják, akkor könnyen elúszhat a Fidesz várva vár kétharmada.
Mint a bevezetőben írtam: ha a még „nyitott” 57 egyéni választókerület közül hat helyen nem győz a Fidesz-KDNP jelöltje, akkor nincs meg a kétharmad. Nézzünk meg hát néhány olyan választókerületet, ahol viszonylag szoros eredmény született.
Az egyik legnagyobb meglepetés a szegfűsök élcsapatához tartozó Kiss Péter (mozgalmi nevén: „Pacal”) rossz szereplése volt a fővárosi 6. számú választókerületben. Kiss Péter az elmúlt választásokon mindig simán nyert, most azonban csak a voksok 30,05 százalékára futotta, míg a Fidesz-KDNP jelöltje 44,49 százalékot söpört be. Elég nagy a különbség, de az LMP jelöltje is kapott 12 százalékot. Visszalépés, s kellő mozgósítás esetén tehát fordulhat a kocka, s akkor „Pacal” rettenetes hájaival bemasírozhat a Parlamentbe.
A fővárosi 13. számú választókerületében a Fidesz-KDNP jelöltje 44,42, a szegfűs jelölt pedig 31 százalékot kapott. Igen ám, de az LMP jelöltje itt is besöpört 12 százalékot. Itt sem lefutott e meccs.
Még izgalmasabb a fővárosi 16. számú választókerülete. Itt a Fidesz-KDNP jelöltje 44,5, az MSZP jelöltje 38 százalékot kapott. Ha az LMP jelöltjére leadott közel 9,5 százaléknyi szavazat a második fordulóban átvándorol a szegfűs jelölthöz, akkor itt is bajban lehet a narancsos párt.
A főváros 19. számú választókerületében még talányosabb a képlet. A Fidesz-KDNP jelöltje 38,33, az MSZP-s Szanyi Tibor 36,79 százalékot kapott. A különbség minimális, ráadásul itt az LMP jelöltje 13,32 százaléknyi voksot söpört be.
A főváros 20. számú választókerületében az MSZP-s Tóth József az elmúlt választásokon mindig tarolt, most azonban nem sikerült az első fordulóban megszereznie az abszolút többséget, csupán 44,71 százalékra futotta. A Fidesz jelöltjére 36,37 százalék jutott, az LMP-s jelöltre pedig 10 százaléknyi szavazat esett. Itt szinte biztosra vehető a szocialista győzelem.
A főváros 31. számú választókerületében a Fidesz-KDNP jelöltje 44, míg az MSZP jelöltje 28,7 százalékot kapott. Nagy a különbség, de az LMP-s jelölt 14,3 százaléknyi szavazata kellő mozgósítás mellett itt is fontos szerepet játszhat.
S most nézzünk körül vidéken. Borsod-Abaúj-Zemplén megye 5. számú választókerületében (Ózd) a Jobbik jelöltje szépen szerepelt: 32 százalékot szerzett. A Fidesz-KDNP jelöltje közel 41 százalékot kapott úgy, hogy a részvételi arány alig haladta meg az 52 százalékot. A Jobbik kellő mozgósítás esetén itt meglepetést okozhat. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Kolompár Orbán cigányführer ebben a kerületben indult, s 491 szavazattal a voksok 2,32 százalékát tudta megszerezni – míg a jobbikos jelölt 6800 szavazatot kapott. Kolompár csúfos szereplése a tegnapi nap kellemes hírei közé tartozik.)
Szintén Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a 7. számú választókerületben (Kazincbarcika) a Fidesz-KDNP jelöltje mindössze 37,43, míg a Jobbik jelöltje 28,84 százalékot kapott 58,50 százalékos részvétel mellett. Ha a Jobbik az előttünk álló két hétben itt is mozgósítja a szavazóit, akkor akár fordíthat is az eredményen.
Maradunk BAZ megyében. A 8. számú választókerület (Edelény) eredményei is érdekesen alakultak. A Fidesz jelöltje 36,54, a Jobbiké 19,13 százalékot kapott. Itt tényleg nagy a különbség, csakhogy az ex-fideszes, most függetlenként indult Molnár Oszkár is kapott 24,14 százaléknyi voksot. Itt Molnár Oszkár vagy a jobbikos jelölt visszalépése a másik javára sikert hozhat. (Zárójelben jegyzem meg, ebben a kerületben indult Horváth Aladár főcigány, kapott 335 cigányvoksot, ami 1,5 százalékos eredményre volt elég. Ez is kellemes hír.)
Csongrád megye 3. számú választókerületében (Szeged) ismét az ún. ”ökoszociális” párt okozhat meglepetést. A Fidesz-KDNP jelöltje 43,32, az MSZP-s „nagyágyú”, Botka László pedig 36,23 százalékot kapott. Az LMP jelöltjére ugyan csupán 8,83 százaléknyi voks jutott, de a szavazók átvándorlása a szegfűsökhöz bizony itt is megfordíthatja az eredményt.
Az utolsó példáért Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 3. számú választókerületébe (Tiszavasvári) látogatunk el. Itt a Fidesz-KDNP jelöltje 41,77, a Jobbiké 33,05 százalékot kapott. Ez a hátrány megfelelő kampány esetén még ledolgozhatónak tűnik. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az MSZP egyik híres embere, Juhász Ferenc volt hadügyér mindössze 18,17 százalékot szerzett, ami ugye felettébb csúfos vereség.)
Zárásul – merőben személyes okból – hadd térjek ki még röviden BAZ megye 9. számú választókerületére (Encs), ahol a Fidesz-KDNP jelöltje nagy fölénnyel megszerezte már a mandátumot. De ki volt itt a szegfűs jelölt? Mindannyiunk nagy kedvence, a förtelmes kinézetű, s csekély szellemi képességgel megáldott Nyakó István, az MSZP szóvivője. Neki mindössze 12,76 százaléknyi voks jutott. Hát nem lehetett nagyon boldog ez a gusztustalan alak. Különösen azért nem, mert a jobbikos jelölt dupla annyi szavazatot söpört be, mint ő. Ezt nevezik jobbhorognak.
A fentebb ismertetett adatokon érdemes eltöprengenünk. Az biztos, hogy a Jobbik nem lép vissza egyetlen jelölt javára sem. Ezt Vona Gábor már bejelentette. Az LMP részéről ilyen egyértelmű állásfoglalás még nem hangzott el. A második forduló eredményei majd megmutatják, mi is valójában az LMP. Fentebb már jeleztem: az LMP listájára szavazó 125 ezer választópolgár más párt – főként az MSZP – egyéni jelöltjére adta a voksát. Kérdés, két hét múlva hogyan fognak dönteni az „ökoszociális” párt szavazói. A jelenlegi adatok alapján ugyanis joggal feltételezhető: az LMP nemcsak az SZDSZ helyét vette át a T. Házban, hanem annak országrontó szerepét is. Az MSZP segédcsapatának megürült helyére ácsingózna ez a képződmény? Április 25-én erre is világos választ fogunk kapni. Addig is drukkoljunk a versenyben maradt jobbikos jelölteknek. Mert a remény hal meg utoljára.
Falusy Márton – HunHír.Hu
