„Idegen lelkek húsvétja” – ezzel a címmel jelent meg a Magyar Hírlap mai számában Huth Gergely publicisztikája. Eleddig sűrűn kritizáltam a Széles-lapot, most azonban nem ezt teszem. Huth Gergely úr ugyanis meglepően szókimondó, kemény írással rukkolt elő, s nem lepne meg, ha cikkét az „antiszemita” kitüntető címmel jutalmaznák az erre kiválasztottak.
Miről is írt Huth Gergely? A hirszerzo.hu honlap sajátos szerkesztési gyakorlatáról. Huth uram felfigyelt arra az apró, de beszédes tényre, hogy az ünnep idején az említett portál két vezető anyagban is foglalkozott a katolikus egyházat érintő pedofilbotránnyal, miközben a kereszténységgel kapcsolatos egyéb hírt nem közölt. Az egyik írás tömör kivonata: egy amerikai bíróságon pert indítottak azzal a céllal, hogy a bíróság fossza meg tisztségétől a katolikus egyházfőt. Józan ember a hír hallatán először megdöbben, majd röhögő görcsöt kap. A pápa lemondatása egy amerikai bíróságon? Felettébb abszurd hajtása ez az amúgy is beteges amerikai demokráciának. Nos, ezt a nevetséges hírt ragozza hosszadalmasan a hirszerzo.hu – éppen a húsvéti ünnep idején.
A másik vezető hír a Vatikánban elhangzott, nagypénteki prédikáció, illetve az azt követő bocsánatkérés volt. A megtámadott – és utóbb bocsánatot is kérő – vatikáni atya semmi felháborítót nem mondott (csupán az egyházat ért kollektív ítéletet hasonlította az antiszemitizmushoz), tehát a zsidó szervezetek körében mesterségesen gerjesztett mostani tiltakozási hullám igazi „műbalhé”. Zsidó oldalon ugyanis nem tűrik a hasonlítgatást, minden ilyes cselekedetben új keletű „holocaust”-vallásuk megkérdőjelezését sejdítik. Mert az egyediség, a kivételesség, kiválasztottság hamis mítosza „cementezi össze” ezen zsidó szervezeteket szerte a világon.
A fentiekhez tegyük hozzá: a hirszerzo.hu internetes újság Somogyi Zoltán MDF-kampányfőnök céghálózatának egyik láncszeme. Most már tehát képben vagyunk.
A hirszerzo.hu különös, mondhatni „idegenszerű” szerkesztési gyakorlatán elgondolkodott Huth Gergely, s úgy döntött, a dolgot nem hagyja annyiban. Összegereblyézte, s csatasorba állította a megfelelő szavakat, majd jól odasózott ennek a Somogyi-féle bagázsnak. Szerintem még most is dülöngélnek az ütéstől.
Nézzük hát Huth uram szövegét. Az első bekezdését csonkítatlanul idézem:
„Milyen mélyről jövő gyűlölet, évszázados sértettség, romboló és hódító vágy hajtja azokat a lelkeket, amelyeknek legfőbb ellensége bő fél évszázaddal a szekularizáció beteljesülése után még mindig a keresztény egyház? Mi célból provokálják a vallásukat önként választó és vállaló keresztényeket nap mint nap a vélt és valós történelmi bűnök sorával? Milyen rejtett éhség és zsákmányszerző akarat tüzeli a hírhamisítókat, manipulátorokat, joggal és törvénnyel visszaélőket a keresztény egyházak hitelességének aláásására, az értékek elhallgatására és a hibák óriássá dagasztására?”
Hű de szépen sorjáznak Huth uram kérdései! Ha én Somogyi Zoltán lennék, csak úgy kapkodnék a levegő után, a „vélt és valós történelmi bűnök” olvastán pedig késedelem nélkül föllármáznám hitsorsosaimat. Pedig a bődületes pofon még hátravan. Huth uram ugyanis az idézett kérdések után a hirszerző.hu portálra, meg annak gazdijára, Somogyi Zoltánra fókuszál, hogy aztán az utolsó, rövid bekezdésben odasózzon egy hatalmasat:
„Pedig milyen igaza van a vatikáni atyának. Ideje lenne visszaszedni a vadászpuskát a nyuszitól, és világossá tenni, hogy vendégségben illendő tiszteletben tartani a házigazda szokásait.”
Nem tagadom, az utolsó mondat nagyon megragadott Régen olvastam ilyen elbűvölő, ugyanakkor „ütős” mondatot a Magyar Hírlapban. Hálám jeléül ezért ajándékba küldök Huth Gergely uramnak egy több mint száz évvel ezelőtti szövegrészletet – további hasznosítás céljából. Bár lehet, hogy ismeri az alábbi idézetet, hiszen egykoron Pethő Sándor, a Magyar Nemzet alapító főszerkesztője is citálta egyik vezércikkében, Huth uram pedig évekig a Pethő alapította lapot gazdagította írásaival, így bizonyára otthonosan mozog a nagy előd életművében. Biztos, ami biztos alapon elküldöm hát az ajándékot.
A Nyugat című folyóirat egyik alapítója, Ignotus (született Veigelsberg Hugó) 1899-ben az alábbi tanáccsal fordult hitsorsosaihoz:
„A zsidó ne lázadjon a mimikri törvénye ellen, s ha nem akarja, hogy felfalják, óvakodjon tőle, hogy az áruló különbségeket még maga is növelje. Tanítómestere ki-ki csak a saját fajtájának lehet. Mert a tanító üt is. Az ütést pedig idegentől nem tűrjük el.”
Aki a fenti szavakat írta, maga is zsidó volt. Akár ismeri a fenti, bölcs intelmet, akár nem – Huth Gergely uram is valami hasonlót fogalmazott meg cikkének szépséges, utolsó mondatában. Úgy tűnik, lelke mélyén Huth uram sem tűri, ha az ütés idegentől érkezik. Megelégelve a pimaszságot ezért csapott vissza egy bődületeset. Köszönet érte.
Falusy Márton – HunHír.Hu