Nagyszombaton a Magyar Hírlap című nyomdaipari termék címoldalán többek között ez a cím virított: „Vámos György megelégelte a Mazsihisz provokációit”. Igen, húsvét ünnepén ez volt az egyik legfontosabb téma a Széles-lapban. Hogy egy zsidónak milyen baja van egy zsidó szervezettel. Undorító.

Nézzük a tényeket. Több mint egy hete látott napvilágot a hír, hogy Chicagóban ún. „holocaust”-túlélők egy csoportja – a MÁV elleni kereset után – pert indított a hazai bankok, pénzintézetek ellen. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke március 28-án, vasárnap azt nyilatkozta, hogy a per „jogos lehet”. A hírre én is felfigyeltem, rögvest írtam is róla, a HunHír még aznap, március 28-án közölte is szövegemet. Vámos György azonban kivárt. Írása nem a Feldmájer-nyilatkozat másnapján, avagy kedden, netán szerdán jelent meg. Nem. Hanem nagyszombaton, amikor a hívő – és nem hívő – magyarokat egyáltalán nem érdekli a Vámos György nevű zsidó honpolgár sajátos meccse egykori munkahelyével.

Az ugyanis köztudott, hogy a harcias Széles-tollnok nem is oly rég ennek a zsidó csapatnak volt az alkalmazottja – sajtóreferensként. Mindenféle szakmai előélet, hozzáértés hiányában. Azt rebesgetik, hogy Vámos úr nagyon jó kapcsolatokat ápolt Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzsonnal, aki a Mazsihisz igazi főnöke, hiszen nála van a kassza kulcsa, s az ő döntése nélkül még szellenteni is tilos a Síp utcában.

Érdekes alak ez a Vámos. Ahogy egyszer már írtam: igazi sorstalan, hiszen a múltjáról alig tudunk valamit. Az ántivilágban kereskedő volt, aztán Ausztriába „dobbantott”. A „rendszerváltozás” táján hazajött, idővel a Mazsihisz fedélzetén kötött ki, majd – megérezvén, hogy itt az idő – onnan evezett át Széles-gazdához, akinek elsőszámú díszzsidójaként osztja ma az igét. Ő nyugodtan szidhatja fajtestvéreit, nem fogja senki leantiszemitázni, hiszen „jó” a pedigréje.

Most pedig nézzük, mit firkantott a hírlapos házi zsidó nagyszombaton. Mert a lap 11. oldalán található „Endlösung” című Vámos-írás – igazi provokáció.

Vámos szerint Trianon óta zajlik a magyarság végső megsemmisítése, „Endlösung”-ja – határon innen és határon túl. Vámos úr téved: már Trianon előtt is zajlott itt egy s más (bizonyos népcsoport bevándorlására gondolok, például), de most ne menjünk bele a részletekbe. A lényeg: folyik a magyarság megsemmisítése. E tény rögzítése után Vámos egy képzeletbeli chicagói monológot tálal fel az olvasónak, idézem szó szerint:

„Végleg el lesztek intézve, magyarok! Amitek van, ami még maradt, azt most kipereljük alólatok! Ütött az órátok! Mit képzeltek, csak nem hagyjuk kárba veszni az elmúlt nyolc évet, ami alatt már majdnem sikerült padlóra küldeni benneteket! Ne gondoljátok, hogy hagyjuk Orbán Viktorotoknak, hogy csak úgy egyszerűen megnyerje a választást? Nem képzelhettek el magatoknak egy független, igazságos Magyarországot! Különben is, továbbra sem hagyhatjuk, hogy kegyeltjeink nélkülözzenek! A sok-sok éve bennünket szolgáló médiát továbbra is etetnünk kell.”

Ugye milyen lángoló szavakkal ecseteli Vámos úr, hogy az egész chicagói akció voltaképpen Orbán Viktor ellen irányul? Ami egyébként mosolyt fakasztó állítás. Ha ugyanis az ún. „holocaust”-túlélők tényleg Orbán ellen akartak összeesküdni, akkor miért nem 1998 és 2002 között került sor a „holocaust”-perekre?

Hogy miért kellett ez az orbáni szál a történetbe, az rögvest kiderül a szöveg folytatásából. Vámos ugyanis azt fejtegeti, hogy miközben egyesek egyfolytában „az antiszemitizmus rémképével fenyegetnek”, aközben mégsem védtek meg senkit „a vallási felekezet érdekvédői”, ha erre tényleg szükség lett volna. Például „csak egy szánalmas beavatkozásra futotta a Magyar Gárda elleni perben”. Értjük, ugye? Egyfelől létezik a fölösleges antiszemitázás, ugyanakkor a valós veszély – például a Magyar Gárda – ellen a zsidó érdekvédők nem léptek föl kellő eréllyel. Túl azon, hogy a Magyar Gárda csak bomlott aggyal nevezhető antiszemitának, a zsidó érdekvédők bizony elég harsányan hallatták a hangjukat. Én legalábbis így emlékszem…

Vámos aztán felteszi a kérdést, illetve a kérdéseket (bár mások ezzel jócskán megelőzték őt): miért éppen most röppentek hazánk fölé az izraeli gépek? (Mint tudjuk, korábban is röpködtek fölöttünk, ezt azonban Vámos elhallgatja.) Miért éppen most perlik a MÁV-ot, a bankokat? Fentebb már megkaptuk a választ: azért, mert Orbán Viktor a győzelem kapujában áll. S Vámos szerint ez nem tetszik a „pereskedőknek”. Mielőtt folytatnám, kénytelen vagyok egy rövid megjegyzést tenni: néhány évvel ezelőtt Vámos György még nem volt nagy híve Orbánnak. Sőt… De ezt a csattanót írásom végére tartalékolom.

Vámos ezután visszafelé kalandozik az időben. A ’70-es években a nyugat-németek fizettek már a hazai zsidóknak kárpótlást, amelyből „egy jelentős rész nem lett kifizetve”. Nocsak. Ha nem lett kifizetve, akkor hová tűnt a pénz? Erről Vámos úr sajnos nem tájékoztat minket. Azt is megtudjuk, hogy a ’70-es évek után is „sokféle kifizetés történt a meghurcoltak részére”, most azonban Feldmájer zsidóführer azt nyilatkozza, hogy újra kellene nyitni a kárpótlás folyamatát. Ami Vámos szerint felháborító. Szerintem is az, amint ezt már korábbi cikkemben is kifejtettem.
Vámos felteszi a kérdést: miért éppen most kerül terítékre az újabb kárpótlás igénye? A kérdésre válaszolva ezt írja:

„Az egész kárpótlási eljárás, ami itt bonyolódott, alantas, igazságtalan módon lett kezelve. Ezért azok a felelősök többek között, akik mind a mai napig nem vallják be, hogy valójában összegszerűen mennyit kapott a magyar zsidóság, és ebből mennyi lett kifizetve a jogosultaknak. Hivatalosan, pályázatokon keresztül, BKV-n keresztül, Sukorón keresztül, egyéb utakon keresztül nincs lehetőség már tovább rabolni. Az Orbán-kormány elzárja a további rablási zsilipeket, így hát elő kell venni a leghatásosabb töltény nélküli fegyvert, a zsidó adut.”

Most azon nem merengek el, milyen veszélyes fegyver lehet az, amelyből éppen a „leghatásosabb töltény” hiányzik. Mert az ilyen fegyver ugye – veszélytelen. De nyelvtani kérdésekbe, központozási hibák taglalásába most nem bocsátkozom, mert Vámos írástudatlansága nem tárgya jelen írásnak. Térjünk hát a lényegre: nem hiszem, hogy a BKV-ügy a chicagói perhez köthető lenne. A kettőnek semmi köze egymáshoz. S hogy Orbán miatt lennének a „holocaust”-perek? Ne feledjük: a MÁV és a bankok elleni kereset beadására a mai is regnáló Bajnai-kormány idején került sor. Ráadásul azt sem tudjuk, hogy a választások milyen eredménnyel zárulnak. Nem, itt másról van szó. Ezek a perek akkor is megindultak volna, ha a felmérések szocialista győzelmet jósolnának. Ami ugyanis Chicagóban történik, az a „holocaust”-ipar „áldásos” tevékenységének újabb fejezete. Nincs sok köze a magyar belpolitikához. Csak idő kérdése volt ugyanis, mikor csapnak le az „iparosok” szegény hazánkra is.

Vámos azzal folytatja, hogy sem Hornék, sem Orbánék nem fizettek kárpótlást, azt végül is Medgyessy tette meg. Majd ismét a pénzek különös útjáról ír a szerző:

„A hosszú évtizedek alatt ideáramlott sok pénz mindig zavaros módon került csak kifizetésre, s a hazai zsidóság sohasem mert szembehelyezkedni vezetőivel, kritikával ugyan illette őket, de közben hálálkodott. Most pedig a Fidesz iránt érzett indokolatlan félelmük hatására még saját életük kis történelmét is képesek meghamisítani, miszerint a baloldali kormányok mindig segítették a zsidóságot, csak akkor lehet béke számukra, ha a baloldal van hatalmon, azaz továbbra is vakon bíznak az elmúlt nyolc év rablóiban. Ez itt a baj, ezért is mernek perelni Chicagóból.”

Hogy az „ideáramlott sok pénz” miként került kifizetésre, számomra rejtély. Vámos ehhez jobban ért, hiszen sokáig a Síp utcában sündörgött, a Mazsihisz sajtóreferenseként dolgozott a Feldmájer-Zoltai duónak egészen 2009. március elejéig, amikor Zoltai-Zucker felmondott neki. Milyen érdekes, Vámos is csak az őszödi beszéd utáni, tüntetésekkel tarkított világban világosult meg (bár a Síp utcából nem önként távozott). Most azonban, ha jól olvasom idézett szavait, a „hazai zsidóság”-on veri el a port – Chicagóért. Ezt komolyan gondolja Vámos úr? Nem vagyok „előírásos filoszemita” – hogy Bibó találó kifejezésével éljek -, de az köztudott, hogy Chicagóban nem hazai zsidók indítottak pert. El kell csak olvasni a bírósági keresetet – minden név fel van tüntetve benne. S megint ez az ócska játék a bal- és jobboldallal! Mintha Vámos eleve kóser orbánistaként pottyant volna a világra…
A cikk végén drámai felhívással fordul Vámos a dolgozó néphez: „Vigyázz, Magyarország, ez most az utolsó bőr lenyúzására megy!” Igen, ez a szándék, tudjuk ezt valamennyien, ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy nem fogjuk a bőrünket adni. Nagyot akarásnak mindig szagos termék a vége, ez a tapasztalat. S ez Chicagóra is érvényes.

Van azonban egy érdekes mondat a cikk végén: „Lehet, hogy innen indult a forró drót, s most lehet perelni, mert padlón a magyar gazdaság.” Tehát lehet, hogy a tippet a pereskedésre hazulról adták, Magyarországról. Érdekes, hogy Vámos ennyiben hagyja a feltételezést. Hogy nem mond semmi konkrétumot. Pedig ennek az egész ügynek tényleg van egy kicsiny magyar szála is, amiről eddig – tudtommal – senki nem értekezett. A Feldmájer-nyilatkozatról korábban írt cikkemben már pedzettem ezt a kicsiny magyar szálat. Nem írtam meg, mert húsvét utánra tartalékoltam a témát. A választás előtti napokban föl is tálalom majd a kedves Olvasónak, elöljáróban most csak annyit, hogy az Országgyűlés utolsó ülésszakán, február végén a T. Ház megszavazott egy olyan törvényt, amely alapján hazánkban is indíthattak volna a chicagóihoz hasonló pert az ún. „holocaust”-túlélők. A számításba azonban hiba csúszott: a törvényt ugyanis Sólyom László nem írta alá, visszaküldte a Parlamentnek. Mintegy két héttel azután, hogy Sólyom vétóval élt, megérkezett a chicagói bíróságra a hazai bankok elleni kereset. Micsoda véletlen, nemde? Na, erről miért nem írt Vámos György? Pedig ő tájékozott újságíró, nem?

Vámos cikkének végére érve feltehető a kérdés: miért írtam a bevezetőben, hogy Vámos írása provokatív? Hiszen sok igazságot is leír Széles-gazda házi zsidója. Írása több okból is provokatív.
Először: a húsvét ünnepét nem kellett volna beszennyeznie ezzel az amúgy is megkésett, mazsihiszos írással. Legalább húsvétkor hagyjanak békét a nem zsidó magyaroknak.

Nagyszombaton a keresztények Jézus szenvedésén, kereszthalálán elmélkednek, s várakoznak az örömhírre, a Megváltó feltámadására. Miért éppen ezen a napon „elmélkedik” hazai és chicagói fajtársain Széles-gazda házi zsidója? Azért gyalázza meg ezt az ünnepet, mert neki a húsvét csupán jó alkalom egy nagy zabálásra? Ennyi és semmi több? Másrészt azért provokatív az írás, mert a fentebb említett hazai szálat elhallgatja, vélhetően szándékosan. Harmadrészt azért, mert az a szerző támadja – már nem először – a Mazsihiszt, aki nem is oly rég még annak jelenlegi vezetését szolgálta. Amikor egy évvel ezelőtt Zoltai-Zucker fölmondott az akkor már Széles-gazda tévéjében és lapjában tündöklő Vámosnak, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség vezetője levélben üdvözölte Vámos eltávolítását, akit „torzult lélek”-nek, s nem utolsósorban „tehetségtelennek” nevezett. Nincs okom arra, hogy cáfoljam ezt a tömör jellemzést.

S végül van egy negyedik okom is arra, hogy provokatívnak nevezzem ezt a nagyszombati írást. Vámos Györgyöt ma már a jobboldali média ikonjaként emlegetik. Széles-gazda házi zsidója azonban nem volt mindig elkötelezett orbánista. A fentieken túlmenően különösen ezért tartom a Vámos-írást provokatívnak. Vámosnak ugyanis nincs semmiféle erkölcsi alapja, hogy fajtársai fölött ítélkezzen. Döbbenetes, hogy – kalandos életútját ismerve – ma ez az ember magyarabb akar lenni a magyaroknál. S ezt a bohózatot vígan el is játszhatja: „zsidótémában” egyedül ő oszthatja az észt a hírlapos emésztőgödörben. Ő nyugodtan, következmények nélkül belerúghat a Mazsihiszba. Ugyanis őrá osztotta Széles-gazda ezt a szerepet. Egy hétköznapi magyar – tehát nem zsidó – újságíró ilyesmit nem tehetne meg a hírlapnál. Azonnal letiltanák az írását. Kivéve talán Bayer Zsoltot.

Vámos György tehát önmagában provokáció. Egész lénye az. Mit is írt most nagyszombaton a „hazai zsidóságról”? Idéztem előbb, megismétlem: „saját életük kis történelmét is képesek meghamisítani” azzal, hogy baloldali kötődésüket, s Fidesz-ellenességüket igazolják. Mintha Vámos nem hamisította volna meg saját élete nem is kicsit zavaros történelmét. Nézzük a tényeket.
A Magyar Hírlap 2009. január 25-én megjelent számában található a „Meddig nyomulnak?” című Vámos-opusz. Ebben az írásban a ballib médiáról locsog Széles-gazda házi zsidója, s a jobboldal nevében – tehát többes számban! – ezt írja:

„Minden a mi hibánk. Nem voltunk elég erősek sem 1990 és 1994 között, sem 1998 és 2002 között. Egymással veszekedtünk azon, ki a jobb jobboldali, ki tud többet Magyarországról. Ők pedig sok pénzt kerestek maguknak, és persze raboltak is, ahol lehetett. Tökéletesen összerakták alattomos médiumaikat.”

Tehát nem voltunk elég erősek, ami annyit jelent: Vámos sem volt elég erős. Az ezt bizonyító tényeket azonban valamiért elhallgatja. Nos, én nem hallgatom el, a kedves Olvasónak is tudnia kell, miként vélekedett a jobboldalról Széles-gazda házi zsidaja – sok-sok évvel ezelőtt.

2002 tavaszán, amikor még az Orbán-kormány volt hatalmon, a Hetek című hitgyülis lapban feltették Vámosnak a kérdést, milyen kormányt szeretne látni a választások után. Vámos tömör válasza: „Egy jobb kormányt, amely nem a jobboldalról jön”. Félreérthetetlen szavak. Nyolc évvel ezelőtt tehát Vámosnak nem volt kóser Orbán Viktor. A Klubrádióban, Bolgár György műsorában 2003 végén be is vallotta, hogy ő bizony az MSZP-re szavazott. Ma pedig ő ostorozza a baloldali „hazai zsidóságot”. Logikus, nem?

De volt Vámosnak még érdekesebb megnyilatkozása is. Bolgár Györgytől tudjuk, hogy a Klubrádióban vezetett műsorában 2003 és 2006 között tizenhét alkalommal szólalt meg Vámos György. 2004. április 16-án, az ún. „holocaust”-emléknapon például az alábbi magyartalan szöveget büfögte föl magából:

„A hírekben elhangzott, hogy Demszky Gábor bocsánatot kért. Itt igazán akkor lenne bocsánatkérés, hogyha Orbán Viktor, Boross Péter vagy akár Antall József fia, vagy akár Lovas István, vagy Bayer Zsolt, akinek súlya van azon az oldalon, ahol az ország másik fele azt hiszi, hogy ez a jelenkori, modern kori antiszemitizmus tovább tart, ők bocsánatot kérnének, kiállnának, és bocsánatot kérnének.”

„Azon az oldalon” – tehát a jobboldalon Vámos szerint tovább tart az antiszemitizmus. Legalábbis 2004-ben. Néhány év múltán – immár Széles-gazda házi zsidójaként – Vámos már másképp beszél. Igaz, manapság Bayer Zsolt kollégája, akinek hat évvel ezelőtt még a bocsánatkérést javasolta. Hogy Orbánnak ma mit javasolna Vámos, azt nem tudom.

Zárásul jöjjön még egy „bájos” történet. 2004. április 8-án Vámos azt mondta Makai Józsefnek a Klubrádióban: „Ön publikál a Magyar Hírlapban, én az Új Életben, a Mazsihisz lapjában.” Makai válasza: „Cseréljünk majd újságot néha.” Makai óhaja részben teljesült: Vámos tényleg hírlapos publicista lett 2008 végén, Makai nem sokkal korábban repült a laptól, viszont az Új Életben egy sort sem publikált. Annyit még hadd jegyezzek meg itt, hogy Makai ugyan nem konzervatív, de írni nagyon tud. Ellentétben a „torzult lelkű” Vámos Györggyel.

Különös, hogy Széles-gazda éppen ilyen kétes múltú alakokra tart igényt. Vámos díszzsidó esetében nem fontos a múlt. Hogy 2002-ben az MSZP-re szavazott, és baloldali kormányra várt? Nem baj, attól ő még hamisítatlanul jobboldali és jó zsidó. Hogy nem oly rég Orbántól várt el bocsánatkérést? Nem baj, attól ő még hamisítatlanul jobboldali és jó zsidó.

Tavaly februárban, az egyik hetilapban zsidóság és jobb-, illetve baloldal viszonyáról vallott hosszabb interjú keretében Vámos György. Egyetlen mondatát idézem: „A zsidóságnak magára kéne találnia, és nem függnie bármely oldaltól.” Vámos tényleg magára talált. Nem függ ő semmilyen oldaltól. Mindig ott bukkan fel, ahol megszagolja a pénzt, a karrier lehetőségét. Most éppen habzó szájjal magyarkodik, s nem utolsósorban a zsidóság önjelölt prófétájaként tetszeleg. Hamis ez az ember. Nagyon hamis. Erkölcsi érzéke – ha volt egyáltalán – már réges-rég elhalt. Zűrös életútja, s legutóbbi, nagyszombati cikke is ezt tanúsítja. Mások szemében szálka után kutat, miközben a magáéban nem akarja észrevenni a gerendát. Mit is mondott Jézus az őt el nem fogadó zsidóknak? „Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől.” (Jn, 8, 47) Ezekben a jézusi szavakban rejlik a vámosi titok nyitja.

Falusy Márton – HunHír.Hu