Aki például vitatja a bűvös hatmilliós számot – az milyen szabadságjogot sért meg? Tessék egyszer már ezt megmagyarázni nekem – mondjuk valamelyik sabbatkor, hogy stílszerű legyek.
Nagycsütörtökön jelent meg a Népszavában Kondorosi Ferenc „Kinek üzen az államfői szignó?” című írása. A cím arra utal, hogy a „holocaust”-törvényt Sólyom László az előzetes várakozásokkal ellentétben aláírta, s ezzel üzent is ennek-annak. Másnap a Mazsihisz honlapja is átvette az írást, de új címmel látta el miheztartás végett: „Április 10-én hatályba lép a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvény”. Még ma is ez a vezető anyag a zsidó szervezet honlapján. Értjük ezt a szép húsvéti üzenetet: a választás előtti napon új korszak kezdődik a Mazsihisz szerint. Én azért ebben nem lennék oly’ biztos.
Kondorosi Ferenc szerint az államfői szignó elsősorban a társadalomnak üzeni, hogy az ún. „holocaust” tagadása bűntett. Másodsorban üzenet az Alkotmánybíróságnak: a Sólyom László által aláírt Mesterházy-féle „holocaust”-törvény nem alkotmányellenes.
A szerző szerint örvendetes, hogy az elnök revideálta az álláspontját. Bizony, nagy – külső! – nyomásnak volt kitéve az elnök, és ennek sajnos nem tudott ellenállni. Én magamban, csöndben már elbúcsúztam Sólyom Lászlótól, nem tekintem többé elnökömnek. Nem azért, mintha ún. „holocaust”-tagadó lennék – idáig el sem tudok jutni, mert engem ez az egész „holocaust” eleve nem érdekel, unalmas és gusztustalan, hogy minden áldott nap egy vagy több darab „holocaust”-ba botlik az ember, ha híreket hallgat, ha a sajtót olvassa. A történelem nem a második világháborúval kezdődött s nem is azzal ért véget, ezért a rituális „holocaust”-megemlékezések, s a „holocaust”-vallás különböző giccses szertartásai számomra rettenetesen taszítóak.
Tehát Sólyom elnök revideálta az álláspontját, ez pedig – a szerző szerint –„üzenet azoknak a politikus uraknak, akik képtelenek olykor önkritikát gyakorolni”. Világos a képlet: a szerző oldalán áll az igazság, aki ezzel nem ért egyet, az eleve hazugságban él, s ráadásul képtelen az önkritikára. Kondorosi úr a „holocaust”-dogmatika embere, még jó, hogy manapság nem vetnek máglyára embereket, mert ő bizonyára ezt a gyakorlatot is üdvözölné.
Na de nemcsak az önkritikára képtelen politikus urakkal van baja a szerzőnek. Az alkotmánybíróság is megkapja a magáét. Azért, mert 1992 óta (mellesleg akkor éppen Sólyom volt a taláros testület elnöke) tévesen értelmezi az alkotmányt, hiszen a véleménynyilvánítás szabadságának határait túl tágan szabja meg. A szerző ezt írja az Alkotmánybíróságról: „A testület tizennyolc éve nem hajlandó érdemben felülvizsgálni a rendszerváltás után közvetlenül lefektetett, de azóta meghaladottá és itt-ott anakronisztikussá vált érvrendszerét. Sólyom után az alkotmánybíráknak is be kellene látniuk, hogy a társadalmi valóság nem az Alkotmánybíróság kilencvenes évek elején elképzelt feltevésének megfelelően alakult.” Magyarán: a szerző finoman megfenyegeti a taláros testület tagjait, nehogy arra vetemedjenek, hogy megsemmisítik a Sólyom által aláírt Mesterházy-féle törvényt, a „lex holocaust”-ot. S nehogy kövessék az eddigi gyakorlatot, amely a vélemény és szólás szabadságán alapult. A szerző félreérthetetlenül fogalmaz: a taláros testület eddig alkalmazott érvrendszere túlhaladott, sőt több ponton is anakronisztikus. Hogy miért is? Mert eljött a szép, új világ. A „holocaust”-vallás kora. Egy új inkvizíció korszakába léptünk – Mesterházy és Sólyom hathatós közreműködésével.
A szerző szerint azért kell büntetni az ún. „holocaust”-tagadást, mert a „tagadók” szólásszabadságukra hivatkozva megsértik mások szabadságjogait. Ezzel a „megállapítással” az a baj, hogy túlhaladott, s nem itt-ott, hanem teljes egészében anakronisztikus. Aki például vitatja a bűvös hatmilliós számot – az milyen szabadságjogot sért meg? Tessék egyszer már ezt megmagyarázni nekem – mondjuk valamelyik sabbatkor, hogy stílszerű legyek.
A Népszava cikke – mint írtam – nagypénteken, délután négy óra ötven perckor került fel a Mazsihisz honlapjára. A hagyomány szerint Jézus délután három óra körül halt meg a keresztfán, amikor már három órája nagy sötétség borította be a földet. A Mazsihisz – Népszavától átvett – sötét üzenete méltó a szervezet eddigi munkásságához. Az államfői szignóval ellátott „hóhértörvény” ugyanis csak egy célt szolgál: mindenkit elnémítani, aki az utóbbi évtizedekben kiépülő „holocaust”-vallást, no meg persze a rasszista Izrael államot bírálni merészeli. Az említett cikk szerzője azzal fejezi be anakronisztikus érvekre épülő írását, hogy – a „holocaust”-törvény ellen benyújtott kifogások vizsgálatakor – az Alkotmánybíróságnak „újra szembe kell néznie a kérdéssel, és meg kell válaszolnia”. Reméljük, ez meg is történik. S a taláros urak a kukába dobják ezt a buta, gyalázatos törvényt. Ugyanis ott a helye. Még akkor is, ha nagypénteki ajándékként a Mazsihisz most mást üzent nekünk. Az ún. „holocaust”-valláson kívül rekedt magyaroknak. Mi ugyanis tudjuk: Jézus által a sötétséget legyőzte a fény. Véglegesen.
Falusy Márton – HunHír.Hu
