Kicsit szakállas hír, de közérdeklődésre tarthat számot: szerdán hatalmas tömeg gyűlt össze a Lehet Más a Politika pomázi lakossági fórumán. Az origo.hu hírportál tegnap délutáni beszámolója szerint az LMP szentendrei képviselőjelöltje, egyben a párt Pest megyei listavezetője a zsúfolt teremben arról beszélt, „miért jó érzés a kotont gumikesztyűben zsákba rakni, hogy Puerto Ricó-i mintára szervezné meg az oktatást Magyarországon és hogy elege van a hazai panaszkultúrából”.
Kukorelly Endre – ki ne tudná – a hazai irodalom egyik jelese. Író, költő, miegymás. A mára már eltűnt SZDSZ mára már eltűnt holdudvarában téblábolt sokáig, aztán ráébredt arra, lehet más a politika. Sok-sok évvel ezelőtt az akkor még létező halványkék árnyalatú holdudvarból azt kukorékolta, hogy Lovas István, a jeles publicista „fehér náci”. Lovas pedig szintén két szóval üzent vissza: „kukurikú lóf@sz”. Ez a legény, a Lovas István által oly kedvelt kukurikú akármicsoda érkezett hát szerdán Pomázra, hogy kotonos elképzeléseit megossza a polgárokkal. A rendezvényre a Pomázi Művelődési Ház színháztermében került, illetve került volna sor. Történt ugyanis, hogy akkora tömeg érkezett Kukorelly-nézőbe, hogy más helyszínt kellett keresni. Délután hat órakor, a rendezvény kezdetén ugyanis Kukorellyn, valamint az LMP megyei koordinátorán kívül mindössze négy újságíró volt jelen – érdeklődő egy szál sem. Ezért az említett személyek átballagtak egy kisebb szobába, hogy kényelmesebben elférjenek.
Az eseményért felelős LMP-s koordinátor azzal magyarázta az érdeklődés hiányát, hogy a rendezvény nem volt kellően meghirdetve, a plakátolásért felelős ember ugyanis hipp-hopp elutazott, a mégis csak az utcára kerülő plakátokat pedig letépkedték (bizonyára gaz bitang radikális elemek).
Kis idő múltán azonban csőstül érkeztek az érdeklődők: negyed hét tájban ugyanis befutott egy pomázi férfi, elkezdődött hát a kampányrendezvény. Az origo.hu szerint Kukorelly kissé feszengett, mondván: „ez a szituáció furcsa és kényelmetlen számomra”. Már mint az, hogy ennyi ember kíváncsi a nagy magyar kukurikúra. Pedig ez a keserű valóság.
Kukorelly nagyon sok érdekeset, hasznosat mondott Pomázon. Például: „Lelki-szellemi paradigmaváltás kell”. Vagy: „Sokkal fontosabb a közügyek intézésénél, hogy itt a tavasz, a csajok, a sörözés”. Aztán arról is szólt, hogy „rossz a hangulat” hazánkban, mindenki csak panaszkodik, ami érthetetlen, hiszen fejlődik az ország. A Jobbikkal kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy „a szélsőségesek rájátszanak erre a panaszkultúrára”. Időközben a művelődési ház egyik női dolgozója is csatlakozott a beszélgetéshez, így az érdeklődő tömeg két főre szaporodott.
Az LMP-ről nagyon lelkesen értekezett a nagy magyar kukurikú. Azt mondta, lelkes fiatal gyerekek hemzsegnek az LMP-ben (kukurikúnk 59 éves), s a húsz évvel ezelőtti Fideszhez hasonlította a pártot. Az érdeklődő tömeg férfi tagja erre azt mondta, hogy bizony ő is lelkes, de szerinte az LMP is megalkuvó párt lesz – akárcsak az SZDSZ, Fidesz.
Kukorelly aztán beszélt az LMP „zöld” jellegéről. Neki ez azért is tetszik – mondta -, mert egykoron a Fradiban focizott. Ott lett hát környezetbarát. Ma is egyik kedvenc sportja, hogy másokkal egyetemben elmennek szemetet szedni. Kukorelly szerint csuda jó érzés, amikor az ember a földről „felemeli a kotont, és – gumikesztyűben – berakja a zsákba”. Aztán önbírálatot is gyakorolt, mondván, hogy ifjúkorában „köpőversenyeket rendeztünk az Izabella utcában”, de ezt ma már mélyen szánja-bánja. Ráadásul – tette hozzá – mára már leszoktak a köpködésről az emberek, ami ugye az ország fejlődésének csalhatatlan jele.
Kukorelly beszélt a nyomorgó cigányságról is, s arról, miben látja a megoldást. Neki nagyon tetszett, amit Puerto Ricóban tapasztalt. Ott nagyon sok pénzt fordítanak az oktatásra, nálunk is ezt kellene csinálni, s akkor mindenkinek meglenne a megfelelő képzettsége. Az érdeklődő tömeg női tagja ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy „a cigányság kultúrája nehezen megváltoztatható”. Kukorelly erre azt válaszolta, hogy „mindenki mellé kéne egy szociális munkás”. Persze.
Az említett hölgy az LMP és a többi párt közötti különbségről beszélve elkottyintotta, hogy másnap kétszáz embert várnak a Jobbik gyűlésére. Ezt a témát megvitatni azonban már nem maradt idő, mert időközben két újságíró távozott, az érdeklődő tömeg férfi tagja pedig szintén fogta a cókmókját, mondván: „Megöl az asszony, ha nem indulok, menni kell gyereket fürdetni!” A nagy sikerű kampányrendezvény ezzel véget is ért.
Az LMP pomázi fórumáról szóló beszámoló nekem nagyon tetszett, ezért osztom meg a kedves Olvasóval is. S most, itt a szöveg végén a nagy magyar kukurikú szavaival búcsúzom. Kukorelly egyik közismert prózai műve a „Rom”. Alcíme: „A komonizmus története”. Így, két „o”-val. Ebben olvasható a szerző egy 1989-es – Münchenben kelt – levele, amelyben a kommunistákról és a kommunistázókról fejti ki az álláspontját. A kommunistákat nem szerette soha kukurikúnk, de a kommunistázókat is rühelli. Hiszen – írja – mindannyian „a tűrhetetlent tűrtük el”. S mi következik ebből?
„Az következik, hogy jól tennénk, ha befognánk kissé a szánkat. A kiszes-nemkiszes, paartag-nempaartag, legalább-egyszer megalkuvót.
Nem egyszer megalkuvót. Ugyanis ha itt éltél, önként végül is; ha elvtársnak kellett szólítanod bárkit meggyőződésből vagy jobb meggyőződésed ellenére, ha kérvényeztél vagy elfogadtál bármit a fennállótól, a létezőtől, akkor, ez szerény javaslatom, halkítsd le sürgősen magad, kedves magyarok. /…/
Mert működött ez a kis viszony, viszonyba léptem, ha részemről védekezés, kibírás, túlélés volt mindössze, akkor is. Viszonyom a komonizmussal. Oda az ártatlanság, kedves gyerekek, meg vagyunk kúrva, magyarán.”
Hát nem. Azért ez nem ilyen egyszerű, ahogy a nagy magyar kukurikú rikoltja. Én tagadom, hogy meg vagyok, meg voltam micsodálva. Az a „viszony” más volt – sok magyarnak. Nem szeretem, ha egy nagy liberális arról kukorékol, hogy miként lettünk kollektíve megmicsodálva. Hogy vele ez történt, hogy ő megmicsodálva érzi magát – ez az ő dolga. Magánügy. Folytassa hát csak tovább a kotonok gyűjtögetését – akár gumikesztyűvel, akár anélkül. A Parlament falain kívül.
Falusy Márton – HunHír.Hu
