A címbéli kérdést a Magyar Hírlap honlapjáról kölcsönöztem. Ott ugyanis öles betűkkel az olvasható, hogy „MORVAI MSZP-S ZSOLDBAN ÁLLT”. Mégpedig azért, mert 2003-ban – tehát az MSZP-SZDSZ kormány regnálása idején – az Esélyegyenlőségi Kormányhivataltól megbízást kapott. A megbízás díja közel egy millió forint volt.
Most ezt a hírt tálalja fel szenzációként a Széles-szennylap, dokumentum kíséretében. Pontosabban: a dokumentumnak csak egy részlete látható a szennyhonlapon. Kapott tehát egyszeri alkalommal szakértői megbízást a pártonkívüli Morvai, ebből következően tehát ő MSZP-s zsoldos. Eddig az volt a baj, hogy a szoclib urak csak a holdudvaruknak adtak megbízásokat. Most már az is baj, hogy a holdudvaron kívüliek is szerepelnek a listán. Egyetlen megbízással, holott a hírlapos slapajok valószínűleg éjt nappallá téve nyomoznak.
Morvai tehát MSZP-s zsoldos. Ha ez a megállapítás igaz, akkor hogyan minősítsük a neves pártállami felsővezetőt, MSZMP-s vitézt, Martonyi Jánost? Martonyi ugyanis az utolsó kommunista kormányban az MSZMP tagjaként miniszterhelyettes, privatizálási kormánybiztos volt. Vagyis MSZMP-s zsoldban állt? Nem tudom, de az biztos, hogy nem külső szakértőként, hanem brancsbeliként dolgozott. Elvtársként. S jóval több pénzért. Micsoda különbség!
Na de nemcsak MSZMP-s vitéz volt a mi kackiás bajszú Martonyink (aki az Orbán-kormány idején külügyminiszterkedett, s az április Fidesz-győzelem esetén ismét ezen a pályán fog vitézkedni), hanem Horn Gyula regnálása idején bizony kapott megbízásokat az MSZP-SZDSZ kormánytól is.
Hogy világos legyen a kép: Martonyi az utolsó kommunista kormányból 1990-ben – az Antall-kormány megalakulása után – átült egy szép közigazgatási államtitkári székbe, s ott is maradt 1994-ig. Amikor Hornék kerültek hatalomra, Martonyi az ügyvédi pályát választotta, s 1998-ig a Baker & McKenzie ügyvédi iroda hazai partnere, a Martonyi és Kajtár ügyvédi iroda volt a munkahelye. 1998 után ismét kormányzati szerepet vállalt, 2002 után pedig újra saját ügyvédi irodájában tevékenykedett.
Talán kevesen emlékeznek rá, hogy a Fidesz-kormány 2002-es bukása után a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal egyik vizsgálata Martonyi Jánost, illetve ügyvédi irodáját is érintette. Szó szerint idézem a www.jogiforum.hu portálon 2002. 11. 11-én megjelent rövid hírt:
„A sajtóban a múlt héten látott napvilágot a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak egy vizsgálata, amely szerint tavasszal, a választások időszakában az ügyvédi iroda közreműködött kilenc olyan, állami kezességvállalásról szóló kormányhatározat előkészítésében, amelyet a KEHI szerint az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium törvénysértő módon dolgozott ki. A hivatal megállapítása szerint a határozatokat nem a szakmailag illetékes szervezeti egységek készítették elő, hanem megbízás alapján Martonyi János exkülügyminiszter cége, a Martonyi és Kajtár Baker & Mckenzie budapesti iroda. A megbízási szerződést május 14-én a közigazgatási államtitkár kötötte, az államháztartási törvényt megsértve, mert a pénzügyi ellenjegyzés hiányzik. A KEHI szerint az ügyvédi iroda a munkával egy nap alatt kész lett.
A Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a világ legkiterjedtebb ügyvédi iroda-hálózatának budapesti irodája, így nem azonosítható egyetlen személlyel, adott esetben Martonyi Jánossal. Az iroda arra is felhívja a figyelmet, hogy kormányzati pozíciója idején a volt külügyminiszter felfüggesztette ügyvédi tevékenységét, és a Martonyi és Kajtártól semmilyen pénzt nem kapott, még a névhasználatért sem. Az iroda közlése szerint 1998 előtt, különösen az 1994 és 1998 közötti időszakban nagyszámú állami megbízást kapott a különböző minisztériumoktól és az állami vagyonkezelő szervezettől. Ezzel szemben 1998 júliusától a mai napig – az Ifjúsági és Sportminisztériumtól (ISM) kapott egyetlen megbízást is ideértve – mindössze három ilyen megbízást nyert el. A Martonyi és Kajtár cáfolja, hogy a tisztán jogi előkészítő munkán túl olyan feladatokat is ellátott volna, amelyet (helyesen: amelyeket – a szerk.) csak a minisztériumi illetékesek tehettek volna meg, és az iroda állítása szerint három hetük ment rá a feladat elvégzésére.”
Ha elolvastuk a fenti hírt, dőljünk hátra, s elmélkedjünk egy kicsit. Martonyi János ügyvédi irodája az Orbán-kormány idején is kapott – igaz, kevés számú – megbízást. Tehát a Magyar Hírlap stílusában fogalmazva – FIDESZ-zsoldos volt Martonyi cége. A KEHI szerint a 2002-es választások idején előfordultak olyan turpisságok, amelyek érintették Martonyi János cégét. Nem tudom, igaz-e a hír, most nem is ez az érdekes. Az igazán fontos, és szívderítő mondat az, amely szerint Martonyi cége „különösen az 1994 és 1998 közötti időszakban nagyszámú állami megbízást kapott a különböző minisztériumoktól és az állami vagyonkezelő szervezettől”. Magyarra fordítva: a Horn-kormány, az első MSZP-SZDSZ koalíció idején a fideszes külügyminiszter cége „nagyszámú állami megbízást kapott”. Morvaival kapcsolatban csak annyit tudunk, hogy egyetlen darab megbízásra méltatta az MSZP-SZDSZ koalíció. Ha ezért Morvai zsoldos, akkor Martonyi János micsoda? Zsoldosvezér? Überzsoldos?
A fentiek alapján tisztelettel kérem tehát a Magyar Hírlap címzetes és tényleges főszerkesztőjét, a konzervatív újságírás élő klasszikusát, hogy Martonyi János jó hírneve érdekében mihamarabb tegye közzé azoknak a nagyszámú megbízásoknak a listáját, amelyekben Martonyi János cége részesült a Horn-kormány idején. A fentiek alapján tisztelettel kérem továbbá, hogy a Magyar Hírlap tegye közzé azon megbízásokat is, amelyekben – külügyminisztersége idején – Martonyi János cége részesült. S végül: tisztelettel kérem, hogy a Magyar Hírlap tájékoztassa olvasóit arról is, hogy a 2002 óta eltelt kormányzati időszakban kapott-e Martonyi János cége állami megbízást, s ha igen, mikor és mekkora összegért.
A Magyar Hírlap címet viselő szennylappal ellentétben nem nevezem MSZP-s zsoldosnak Martonyi Jánost. Ahogy Morvai Krisztinát sem. A helyzet ugyanis az, hogy mindketten kormányzati megbízást kaptak. Morvai egyet, Martonyi sokat. Nem az MSZP-nek „szakértettek”, hanem a Magyar Köztársaság kormányának. Morvai például az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalnak. Hogy a szennyhírlap főszerkesztője is képben legyen, kérem, olvassa el az Alkotmány 3 § (3) bekezdését. Nem kell az egész bekezdést végigböngésznie, öreg embernek az már megterhelő. Csak az első mondatát, amely így hangzik: „A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.” Magyarán: aki a közhatalom bármely szervétől szakmai megbízást kap, az nem nevezhető ezért valamely párt zsoldosának. Tetszik érteni. Stefka úr?
Várom tehát a Martonyi Jánosról szóló, vélhetően bőséges összeállítást. Csak a címben ne nevezzék őt zsoldosnak. Nem az. Csupán egykori pártállami felsővezető, MSZMP-s vitéz, aki ma már a Fideszben vitézkedik. De ezért az érdekes pályaívért én nem bélyegezném meg őt. Mert ne feledjük az igét: ne ítélj, hogy ne ítéltessél…
Falusy Márton – HunHír.Hu
