Írtam nemrég arról, hogy a barna veszedelem miatt elmaradt egy makói „holocaust”-falatozás, egy égő áldozatos bál. Mivel híre érkezett, hogy már a spájzban vannak a nácik, ezért csak szerény, szűk körű ebédre jött össze az antifasiszták élcsapata. Mára kiderült, nemcsak ebéd volt, de a spájzból kijöttek végre a nácik.

A Népszabadság mai számában Tanács István szegedi kolléga számolt be a spájzból való kivonulásról. Vasárnap déltájt ugyanis – amikor a Korona Szállóban éppen ebédezni kezdtek a „holocaust”-osok – tíz-tizenöt fiatalember tűnt fel az étterem ablaka előtt, s egy táblát emeltek a magosba. A tábla felirata üzenet volt a benn falatozóknak: „Keressétek a nácikat Izraelben!” Értelmes és megfontolandó felszólítás. Mert aki keres, az talál is. Pláne oly kicsi országban, mint Izrael, ahol helyszűke miatt egyik náci a másik náci nyakába liheg.

A tábla tehát fennakadt a magosban, meglátta ezt Ferge Zsuzsa szociológus, az egykori makói főrabbi unokája, s kanalát letéve néhány kóser társával együtt kiment a „provokátorokhoz”, hogy a nácivadászat mikéntjéről eszmét cseréljen velük. Tanács kolléga szerint az eszmecsere nem volt súrlódásoktól mentes, mert Ferge később arról tájékoztatta őt, hogy „a provokátorok betanult szöveget ismételgettek arról, hogy nem volt holokauszt”. Valljuk meg, derék legények lehettek ezek a „provokátorok”: mielőtt a táblával megindultak volna a Korona Szállóhoz, előtte jó nebulóhoz illően betanulták a szöveget, memorizálták a leckét, s azt föl is mondták Ferge Zsuzsa „holocaust”-túlélőnek. Aki túl is élte az eszmecserét, mert a beszámoló szerint a kedélyes csevej „erőszak nélkül zárult”.

Azt is elmesélte Tanács kolléga, hogy bár sem az ebéd, sem a tábla magosba emelése nem volt bejelentve, a rendőrség egyfelől biztosította a falatozás rendjét, másfelől „igazoltatta a provokátorokat”, mert ugye ők nem ebédeltek, ami „holocaust”-falatozás idején mégiscsak enyhe szabálysértés.

Miután az étteremben mindenki megtömte a böndőjét, Ferge azt nyilatkozta az éppen arrafelé sertepertélő Tanács kollégának: „nem volt hiábavaló, hogy a fenyegetés ellenére demonstratívan megjelentek Makón, hiszen – bár sokak szerint ebben a városban is jelentéktelennek tűnik, ami történt – az antiszemita fenyegetésnek, holokauszttagadásnak országosan is jelentősége van, mint ahogy az ellene való fellépésnek is”. Ferge Zsuzsa szerényen fogalmazott: az ún. „holocaust”-tagadásnak és az ellene való fellépésnek nemcsak országos, hanem globális jelentősége van. Én még a világűrre is kiterjeszteném az antifasiszta küzdelmet, oly nagy a neonáci métely.

Minden jó, ha a vége jó. Fergéék habzsoltak egy jót, ráadásul túl is élték a zabálást, a spájzból pedig végre kijöttek a nácik. Minden és mindenki a helyére került: a holocaust”-osok az étterembe, kaja-pia a „túlélő” böndőkbe, nácivadászatra buzdító tábla az avatott kezekbe.

Nem értem Tanács kollégát. Fecseg össze-vissza, miközben az egész makói történet velejét elhallgatja. Oké, volt egy ebéd Makón. De hát mi volt a menü?

Falusy Márton – HunHír.Hu