Igen, a hír igaz. Mert a Népszabadság megírta (a Mazsihisz Dávid-csillagos honlapja pedig azonnal át is vette a tudósítást). Egyszóval Makón már a spájzban gyúrnak a nácik, az ebédlőben ezért elmarad az ebéd. Erről röviden a HunHír is beszámolt már, de úgy illendő, hogy eme sajnálatos eseményről bővebben tájékoztassuk a kedves Olvasót. Ennél mi sem könnyebb, hisz’ a Népszabadság neves munkatársa, Rab László kibontotta az igazság minden részletét.

Ma délben a makói Korona Szállóban jótékonysági ebédre került volna sor. Tehát egy olyan kollektív falatozásra, amelynek résztvevői az emésztőszervek hathatós működésével támogatták volna a helyi történész-levéltáros, Urbancsok Zsolt „A holokauszt gyermekei” című opuszát.

Rab László kolléga azt írja, azért marad el az ebéd, mert kevesen jelezték részvételüket. Csak húsz makói kívánt falatozni-hörpölgetni, ez meg hát édeskevés. Pedig az ebéden megjelent volna az egykori makói főrabbi unokája, Ferge Zsuzsa, a Himnusz átírásáról elhíresült Székhelyi József „színművész”, és Makó szegfűs polgármestere, Buzás Péter is. De mit tesz Isten, e becses névsor olvastán sem moccantak meg ezek a fránya makóiak.

Rab kolléga azonban utánajárt annak, mi az oka az ún. „holocaust”-ért egyébként felettébb lelkesedő makóiak lustaságának. Nem hitte el ugyanis, hogy a makóiak nem szeretnek „holocaust”-falatozáson jelen lenni. Hisz az oly szép dolog! Rab kolléga tehát tájékozódott, s szerzett jó kis értesüléseket. Ezeket az értesüléseket azután megírta, a Népszabadság pedig közölte (a Mazsihisz honlapja pedig átvette).
Makón azért maradt el a falatozás, mert a makóiak félnek. Bizony. Ezt derítette ki Rab kolléga. Jaj, nehogy félreértsen a kedves Olvasó. Nem a zsidóktól félnek. Hanem a náciktól. Mert azokkal van tele Makó a pincétől a padlásig.

Rab kolléga értesülései szerint a „gyér érdeklődésnek” az volt az oka, hogy „a holokauszttal kapcsolatos kutatásokat támogató helybéliek nem mertek bejelentkezni a Korona Szálló ebédjére”. Vajon mitől ijedtek meg annyira?

Tavaly októberben az egykori makói főrabbi, Kecskeméti Ármin emléktábláját összetörték, s a falra való írás által egy darab „holocaust”-tagadás tényállása is megvalósult. Az elkövetőt elkapták – sorsáról mit sem tudok -, novemberre elkészült az új emléktábla, amelyet Sólyom László azonnal megkoszorúzott. Ekkortól lepték el a nácik a hagymás várost. Rab szerint „már akkor felbukkantak a környékben (helyesen: a környéken – a szerk. megjegyzése) a Jobbiktól is jobbra álló neonáci csoportok, s olyan szórólapokkal árasztották el Makót, miszerint a zsidók maguknak köszönhetik azt, ami velük történt és történik”. Ennek az idézetnek az egyik apró eleme figyelemre méltó. Rab kolléga szerint a Jobbiktól jobbra is van élet. Mivel a média a Jobbik állandó jelzőjeként a „szélsőjobb” kifejezést használja, ezek szerint van „szélsőbbjobb”, meg bizonyára „legszélsőbbjobb” is. A lényeg: a Jobbik ezek szerint mégsem neonáci – amint oly sűrűn halljuk -, hiszen azoktól balra áll. Legalábbis ezt állítja Rab kolléga.

Apropó neonáci… Annyit használják ezt a szót manapság, hogy én is kedvet kaptam egy kis nyelvújításra. Ha a nácik irtották a zsidókat, s ha ma léteznek neonácik, akkor vannak közöttünk neozsidók is. Legalábbis a logika szabályai szerint. Tehát neozsidó, jegyezzük meg jól ezt a szót. A neozsidó prototípusa Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzson. Ő köztudottan „holocaust”-túlélő: Amikor a túlélése volt a tét, akkor zsidó volt. Utána letette egy sarokba a zsidóságát, mint valami koszlott batyut, kommunista lett, később – amint lehetőség nyílott rá – belépett a paramilitáris (illetve nem is annyira para) Munkásőrségbe, félelemkeltő egyenruhában masírozott, menetelt, akárcsak az SA-legények egykoron. Aztán kimúlt a párt, a Munkásőrséget felszámolták, Zoltai-Zucker pedig a stelázsin heverő lomok alól előkotorta a molyette kipát. S újfent zsidó lett. Neozsidó.

Na de messzire bóklásztam, a kipától térjünk vissza Rab kollégához. Azt mondja ő, hogy – nevüket elhallgató helybéliek szerint – Makón „szemmel látható és érezhető az antiszemitizmus és a rasszizmus jelenléte”. Hogy mit lehet szemmel látni? „Nem múlik el hét, hogy ne masíroznának a városban valamely neonáci zenekar hívei, s számos jele van az idegengyűlölet folyamatos erősödésének.” Hátha ennyi neonáci masírozás van a városban, miért nem tiltakoztak korábban a neozsidók? Most derül csak ki ez, amikor elmaradt a „holocaust”-falatozás? Ráadásul azt is megtudjuk, hogy „Makón rosszabb a helyzet, mint Szegeden vagy Hódmezővásárhelyen, ahol zavartalanul működhetnek a zsidó-magyar együttélés megszokott intézményei”. Ezt az idézetet sem értem. Azt mondja a szerző, Makón rosszabb a helyzet, mint például Szegeden. Amikor idáig jutottam az olvasásban, azt hittem, hogy Szegeden is rossz a helyzet, csak nem annyira. Folytatva az olvasást azonban kiderült, hogy ott semmi baj, vígan élnek együtt zsidók és magyarok, nincs barna (bocsánat: neobarna) veszély. Ejnye-ejnye Rab kolléga, nem szabad megtéveszteni az olvasót.

Ezután érkezünk el a rabi írás legfontosabb mondatához. Amikor Makón elkezdődött a Kecskeméti Árminról elnevezett egyesület szervezése, Rab szerint „több olyan zsidó család volt, melynek tagjai nem tartották ’időszerűnek’ a zsidóságuk melletti kiállást”. Mi ezzel a baj? Van, aki nem akar azzal tüntetni, hogy ő zsidó. Sokan vannak ezzel így. Az „önkéntes” tartózkodásra Rab kolléga merőben más magyarázatot ad: „Félnek a masírozástól, s attól, hogy a rendőrség nem védi meg őket, ha bajba kerülnek”. Áhá. Félnek. Érdekes, eddig csak a Magyar Gárda „masírozásával” volt tele a sajtó, Makón azonban nem ők, hanem mások „menetelnek”. S ez csak most derül ki – kérdem újfent -, amikor a „holocaust”-falatozás elmarad? Itt valami nagyon büdös.

Rab kolléga csak most lendül bele igazán. Az összeesküvés-elmélet szabályai szerint komplett forgatókönyvet tálal fel az olvasónak. Idézem szó szerint, oly szép, oly fantasztikus, oly megejtő.

„A jótékonysági bált megelőzően több helyszínen járt valaki – nem tudni pontosan, ugyanaz a személy-e -, aki fenyegető hangon lépett föl, s a bál megtartása ellen ágált. Megkeresték például a Korona értékesítési igazgatóját, s az ÁNTSZ-szel fenyegetőztek; elmentek a helyi önkormányzathoz és a Délmagyarország szerkesztőségébe is – ide azért, hogy Székhelyit, aki jelezte aktív részvételét, nemkívánatos személynek ’nyilvánítsák’ Makón. Érkeztek a helyi fórumokra különféle e-mail üzenetek is, Magyar Gárda-alapítók és önkéntes neonácik küldözgették tanulmányozásra a Sion bölcsei-jegyzőkönyveket – ezzel gondolták blokkolni azt a törekvést, amivel a makóiak a holokauszt-áldozatokra kívántak emlékezni.”

Szép, ugye? Ennyi gazság történik a hagymás városban, s a polgármester, a szocialista Buzás Péter buzgón hallgat a barna veszedelem láttán. Buzásból bizonyára hiányzik az antifasiszta lendület, de az is lehet, hogy titokban szimpatizáns. Rab kollégának ezt is ki kellene nyomoznia.
Az idézett szövegben van egy-két nyelvi csemege is. Eleddig arról értesültünk, hogy jótékonysági falatozásra készültek délidőben – most pedig „bálról” beszél Rab kolléga. Ha bál, akkor zene, tánc miegyéb. Lett volna „holocaust”-tánc is? „Holocaust”-csárdás, „holocaust”-keringő, miközben a Klezmer Band húzza a vonót? Aztán azt is mondja Rab kolléga, hogy Székhelyi József jelezte „aktív részvételét”. Ez mit jelent? Lehet egy falatozáson nem aktívan is részt venni? Úgy kell értenünk az aktivitást, hogy a Székhelyi böndője repedtre feszült volna a hiperaktív zabálástól? Aztán azt is mondja Rab kolléga, hogy „önkéntes neonácik” akcióztak. Van tehát hazánkban „hivatásos” neonáci is? Eddig erről nem tudtam. Akkor ezek szerint – jaj de jó! – van önkéntes és hivatásos neozsidó is? Mert önkéntes zsidó nélkül önkéntes neonáci fabatkát sem ér…

Rab kolléga nem lenne Rab kolléga, ha a Jobbikot nem keverte volna bele ebbe a történetbe, persze csak per tangentem. Szóval a Magyar Gárda, illetve annak néhány alapítója e-mail üzenetekkel igyekezett „blokkolni a törekvést”. Ha Rab kolléga alaposabban kutakodna Makón, még az is kiderülne, hogy – miután a tilosban parkolt – álruhában Morvai Krisztina is ott sündörgött a kertek alatt, s ádázul blokkolt, csak blokkolt. Fejem teszem rá, hogy így volt.

Miután Rab kolléga a vérfagyasztó makói neonáci összeesküvést feltálalta, azt közli, hogy a „holocaust”-könyv szerzőjét, Urbancsok Zsoltot nem fenyegették meg. Fura összeesküvők ezek a makóiak. Éppen a „holocaust”-falatozás főfalatozóját kímélik? Pontosabban szólva: egyik nap kímélik, másik nap pedig nem. Március 26-án ugyanis a Népszabadságban, Tanács István szegedi tudósításában még az szerepelt, hogy „ismeretlenek megfenyegették Urbancsok Zsolt makói levéltárost”. Másnap Rab kolléga már cáfolta Tanács kollégát. Kínos. Ahogy az egész ügy felfújása is az. Vélhetően ugyanis az az igazság, hogy senki nem fenyegetett senkit. A makóiak közül mindenféle fenyegetés nélkül mindössze húszan akartak „holocaust”-falatozni, s a szervezők nem voltak képesek elviselni – az érthető közönyt. A magyar társadalom elsöprő többsége unja már nagyon az ún. „holocaust”-ot. Falatozással, falatozás nélkül egyaránt. Pénzzel pedig pláne nem akarja támogatni az ún. „holocaust”-ot. Elvégre válság van, a magyar ember nem szórja fölöslegesen amúgy is kevéske pénzecskéjét.

Még egy érdekes adalék: a makói „bálról” Rab kolléga információ szerint „értesült a rendőrség és a nemzetbiztonsági hivatal is”. S ők sem mentek „holocaust”-falatozni? Ez igazán szégyen…
De hogy a végére maradjon a jó hír: Ferge Zsuzsa és barátai Makón, a Korona Szálló főépületében állítólag mégiscsak falatoztak. Ha ez igaz, akkor evés után bizonyára a „holocaust”-ejtőzés, „holocaust”-büfi is megvolt. Nem tudom, a nagy zabálás közepette rettegtek-e, avagy sem. Mert a nácik ugye már régen a spájzban vannak…

Falusy Márton – HunHír.Hu