Tegnap a honvédelmi és rendészeti bizottság az izraeli repülőgépek baráti látogatásáról csevegett hosszasan, meghallgatván többek között Szekeres Imre honvédelmi minisztert is, akinek korábbi és mostani – finoman szólva zavaros – megnyilatkozásai csak növelték a káoszt. A szekeresi hablatyolás adta a muníciót Maté T. Gyulának, a Magyar Hírlap jelesének, aki a lap mai vezércikkét Imrénk feledhetetlen szereplésének szentelte. De nem lenne a lap neve Magyar Hírlap, ha a vezércikkből kimaradna a Jobbik. Máté T. Gyula is teljesítette a kötelező gyakorlatot, nem kellett hát csalódnom.

A jeles hírlapos szerző az izraeli gépek látogatásával kapcsolatos kormányzati „kommunikáció” ürügyén ezt írja:

„Izraeli gépek voltak. A kormányzati kommunikáció hozott is ezzel vagy két százalék pluszt a Jobbiknak. Azért vannak, azért fizetnek erre és amarra sokat…”

Igencsak talányos az utolsó mondat. Kik vannak „azért”? S kik fizetnek „azért”? A szegfűs kormányzat, illetve annak „kommunikációja”?

A mátétégyulai idézet – az én értelmezésemben – azt sugallja, hogy az izraeli hadsereg repülőgépei a Jobbik választási sikerét előmozdítandó érkeztek hazánk légterébe. A kormányzati „kommunikáció” is besegített – hiszen „azért vannak” és „azért fizetnek” ide, oda, amoda -, így az izraeli légierő plusz a szekeresi hablatyolás legalább két százalék többletet hozott a Jobbik konyhájára. Soha nem hittem volna, hogy a Jobbik mögött az izraeli légierővel megtámogatott Szekeres és a kormányzat pénzeszsákja áll. Ha emlékezetem nem csal, az elmúlt húsz év alatt most került sor először átütő sikerű légi kampányra. Legalábbis Máté T. Gyula honfitársunk szerint.

A hírlapos vezércikkíró plajbásza azután a ködös jövőbe szalad, s nem a lehetőségeket fürkészi, hanem azt, ami „kell”. Íme:

„Olyan kormány kell, amely az ország érdekeit nézi, amely szükség esetén szétcsapja a barna mocskot is! Nagyon szétcsapja!”

Egy kormány, amely szétcsapja a barna mocskot? Mire tetszett gondolni, kedves Gyula? Az emberi ürülékre? Mert az szaglik a barna különféle árnyalataiban. Vagy netán a hitleri barnaingesek között kellene szétcsapni? Azok már több mint hatvan éve eltűntek a történelem színpadáról, a föld alatt porladnak. Miféle barna mocsokról beszél hát drága Gyula? A valóság részeként újra és újra termelődő ürülékről, vagy arról, ami nincs? Ha az utóbbiról, akkor ez a gyurcsányi charta beteg hangja, vásárhelyimáriás kiadásban, magyarhírlapos utánközlésben.
Még egy veretes idézettel borzolom a kedves Olvasó idegzetét:

„Mert hazudnak: a szélső, kukaborogató jobbról és nosztalgiázó házmester balról egyaránt, azok, akik elhitetik, hogy nem lehet tisztességes politikát folytatni.”

A kukaborogatókat mellőzőm – elkopott nyelvi panel. Mellesleg megjegyzem, hogy kukát is lehet borogatni a tisztességes politika megteremtése érdekében, csak az nem biztos, hogy a nemes célhoz a borogatáson át vezet az út. A házmesterek és a nosztalgia viszonya viszont izgalmasabb. A házmesteri munkakört ugyanis – s ezt mélyen sajnálom – már nagyon régen megszüntették. Mindenhol. A házmesterek és viceházmesterek eltűntek az időben, én bizony nosztalgiával emlékezem rájuk. Alig maradt hírmondónak belőlük egy-kettő. Ne bántsuk hát őket, illetve az emléküket. Mert volt nemzeti érzelmű házmester is. Nem is kevés.

Amúgy pedig: a két utóbbi matétégyulai gondolatfutamnak mi köze van a szekeresi hablatyoláshoz? Meg a „testvéri” izraeli gépekhez? A publicisztika műfaját mégsem arra találták ki, hogy Boncidától Hencidáig mindent belegyömöszöljünk. A barnálló ürüléktől a házmestereken és kukákon át bizonyos pártokig. Szekeres Imre önmagában eléggé sajátos anyag. Kellemetlen és taszító, nappali fényben ráadásul még barnás árnyalatú is. Nem kellett volna elegyíteni mással. Hacsak nem az volt a cél, hogy a Jobbiknak verbuváljon a lap újabb s újabb szavazókat….

Falusy Márton – HunHír.Hu