Március 22-én, a köztévé reggeli műsorában Morvai Krisztina finom eleganciával földbe döngölte a Magyar Hírlap egyik firkászát. Öröm volt nézni, ahogy a Széles-szennylap ifjú nyalonca zavartan mosolyog: bizonyára nem szokott hozzá, hogy nyilvánosan, élő adásban – teljesen megérdemelten – megalázzák. De ki is ez a nyalonc? Neve: Pindroch Tamás. A stefkai szennylap műhelyében, a belpolitikai zugban serénykedik. 2008 júliusában, főszerkesztői beköszöntőjében Stefka István a Magyar Hírlap „magasan képzett, sokoldalúan művelt szakújságíróival” büszkélkedett. Az állítólag magasan kvalifikált tollforgatók egyike hát a mi nyaloncunk, s hogy milyen ragyogó elme, azt az alábbiak alapján eldönti majd a kedves Olvasó

Néhány nappal ezelőtt Király Andrásnak, a Jobbik időközben lemondott szóvivőjének különös múltjával foglalkozott a stefkai szennylap. A cikk egyik szerzője a mi Pindrochunk volt. Az írás a címoldalon kezdődik, ebből a szókazalból csippentek ki egy darabot: Király András „az interneten letölthető képek tanúsága alapján a könnyű drogokkal, egész pontosan a marihuánával is közelebbi kapcsolatban áll, mint pártja, amely határozottan elutasítja a kábítószer-fogyasztást”. Egyetlen mondatban sikerült a nagy bravúr: két, egymással ellentétes állítás egyidejű megfogalmazása. Az idézett szöveg szerint ugyanis Király András közelebbi kapcsolatban áll a marihuánával, mint a pártja. Vagyis: a Jobbik csak közeli, Király közelebbi kapcsolatban áll a kábítószerrel (legközelebbi kapcsolatot pedig azok építették ki, akik a drogfogyasztás legalizálása mellett kardoskodnak). A mondat azonban folytatódik, s megtudjuk, hogy a Jobbik határozottan kábítószer-ellenes. Most akkor milyen az új erő kapcsolata a marihuánával? Közeli, avagy elutasító? Mert ugye azt azért Pindrochunk sem tagadja, hogy – József Attila szavait kölcsönözve – nem foghat a macska egyszerre kint s bent egeret. Az idézett mondatot valahogy így kellene „magyarítani”: Király a marihuánával is közeli (közelebbi) kapcsolatban áll, ellentétben pártjával, amely elutasítja a drogfogyasztást.

Közhely: a nyelv a gondolkodás tükre. Aki zagyva mondatokat szül, annak az agytekervényeiben is iszonyatos káosz honol. De Pindrochunk agyában nemcsak káosz tanyázik, vannak ott bizonyos jól bezárt rekeszek is, bennük titkolandó, lakattal őrzött információk. Ezt bizonyítja a köztévé reggeli műsorában Morvai Krisztinának feltett pindrochi kérdés is.
A Magyar Hírlap firkásza azt tudakolta, hogy „mennyire hiteles az a párt, aki antiglobalista jelszavakat hirdet, de a gazdaságiminiszter-jelöltje éppen egy globális cégnek volt a tanácsadója – Hegedűs Tamásról beszélek – egészen tavaly októberig?” Aztán még hozzátette, hogy Hegedűs eszdéeszes, emdéenpés, hitgyülis is volt, majd megismételte az alapkérdést: mennyire tartja Morvai Krisztina ezt hiteles politikának?

Hogy Hegedűs tagja volt-e az említett pártoknak, azt nem tudom. Őszintén szólva nem is érdekel. Tellér Gyula, az általam nagyra becsült kiváló szociológus, műfordító nemcsak tagja volt az SZDSZ-nek, hanem alapítója és országgyűlési képviselője is, néhány év múltán mégis kormányzati szerepet vállalt Orbán Viktor tanácsadójaként, s jelenleg is a Fidesz-frakció tagja. Vele nincs Pindrochnak semmi baja? Lehet, hogy firkászunk nem ismeri Illyés Gyula híres, sokszor idézett kétsorosát, ezért idemásolom: „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal / Kellene: honnan jössz, – azzal, ecsém: hová mész!” Szent Pál is Saulként kezdte karrierjét…
Hegedűs Tamás egyébként nem egy globális cégnek volt a tanácsadója, hanem egy nemzetközi, üzleti tanácsadó cég hazai tagvállalatának volt a munkatársa. Micsoda különbség! A pindrochi logika szerint netán egy hazai Tesco-alkalmazott is globalista?

Fentebb a hírlapos firkász agyának titkos rekeszeit említettem. Az egyik rekeszkében bizonyosan ott lapul az az információ, hogy az 1988-tól tíz éven át hitgyülisként buzgólkodó Hegedűs Tamás az Orbán-kormány szolgálatába szegődött. Gazdaságpolitikával foglalkozott a Stratégiai Elemző Központ főosztályvezetőjeként. Ezt az apró, de fontos életrajzi adatot Pindrochunk nem osztotta meg a nézőkkel. Tudjuk, miért. A stefkai műhelyben egy kaptafára gyártott firkászok megvetnek minden „renegátot”. Azokat, akik a Fidesztől átpártolnak az új erőhöz. Hegedűs is közéjük tartozik. Ezért lett ő is a nyaloncok céltáblája.

A végére hagytam a nyelvtani leckét, hátha olvassa ezeket a sorokat a mi Pindrochunk. Ifjú ember ő, előtte még az élet, jó pap pedig holtig tanul. Tehát: Pindrochunk a vonatkozó névmással hadilábon áll. Valamiért nem szeretik egymást. Fentebb idéztem a Morvainak feltett kérdést, megismétlem a szöveg elejét: „Mennyire hiteles az a párt, aki….” Az „aki” – vonatkozó névmás. Tanultuk valamennyien az oskolában, hogy a vonatkozó névmások a beszédben előbb vagy később megnevezett élőlényekre, élettelen tárgyakra, elvont fogalmakra, ezek tulajdonságára vagy mennyiségére előre- vagy visszautaló szavak, tehát lehetnek főnéviek, melléknéviek, számnéviek. Főnévi névmásból négy darab van gyönyörű nyelvünkben: aki, amely, ami, amelyik. Ezek közül a pindrochi szövegben is szereplő „aki” – személyre vonatkozik. A pindrochi idézettel az a baj, hogy firkászunk szerint a párt – élő személy. Ez pedig nem igaz (leszámítva a Rákosi-korszak abszurd világát): a Jobbik – bármilyen jó programja is van – nem ember, nem élőlény. A Jobbikkal nem tudok leülni sörözni, nem tudok vele kártyázni, nem tudom pofon vágni, vagy éppen megsimogatni, nincs neme, nem homo-, bi- vagy heteroszexuális. Pindroch Tamásnak tehát ezúton küldöm ajándék gyanánt idézett szövegének magyar fordítását: „Mennyire hiteles az a párt, amelyik…” Nyelvében él a nemzet, nem igaz?

A köztévé reggeli műsorában egyre többen bukkannak fel a stefkai szennylap műhelyéből. Hogy némelyek hazudnak, fontos információkat elhallgatnak, azt még – némi hányinger kíséretében – megértem. Ez ugyanis a Magyar Hírlap hivatalos irányvonala. De hogy miképpen engedhetnek olyan firkászt a képernyőre, aki még magyarul sem tud tisztességesen…

Falusy Márton – HunHír.Hu