A Magyar Hírlap mai vezércikkét Stefka István körmölte. Címe: „Bőröndölnek”. Már maga a cím is érdekes… De hagyjuk a fölösleges okvetetlenkedést, térjünk a tárgyra.

Amikor 2008 nyarán a kirúgott Kocsis L. Mihály főszerkesztői székébe huppant Stefka István, beköszöntő írásában a lap arculatáról, jövőjéről így vallott:„ A fokozatosan megújuló lap ma már határozottan felvállalja a jobboldali, konzervatív, keresztény, polgári értékrendet. /…/ Új főszerkesztőként karakteres arculatú, a nemzetnek elkötelezett, valódi jobboldali lap megteremtése a célom. Munkatársaimmal együtt persze elsőrendű dolgunk a széles körű informálás és nem az ügyek, a problémák elhallgatása. Dolgunk, hogy a társadalom és a politikai élet alapvető változásairól, rezdüléseiről, a gazdaság, a kultúra és a sport kérdéseiről pártállás nélkül, pontosan, hitelesen és érdekesen tájékoztassuk olvasóinkat.”

Kérdés, mi valósult meg a főszerkesztői álmokból. A „keresztény” és „polgári” értékrendű újságírás például hogyan egyeztethető össze valamely politikai irányzat rágalmazásával? Kritizálni bárkit lehet, sőt a sajtónak ez a kötelessége – de zsigeri gyűlöletből rágalmazni? Amint azt az elmúlt hetekben a Jobbikkal tette az olvasóit állítólag „pártállás nélkül” hitelesen tájékoztató lap….

Vagy nézzünk egy másik, aprócska példát. A tervezett pátyi golfpálya ügye sűrűn szerepelt a helyi és az országos médiában. Néhány héttel ezelőtt felröppent a hír, hogy Gulyás Dénes fideszes honatya kezdeményezi a pátyi képviselőtestület fideszes tagjainak a kizárását a narancsos pártból. Merthogy ők is – szembemenvén a helyi polgárok akaratával – megszavazták a beruházást. A politikai életnek ez az apró rezdülése valahogy nem érte el a stefkai ingerküszöböt, a Magyar Hírlap nem tájékoztatta az olvasókat Gulyás Dénes képviselő úr döntéséről. Az elhallgatás persze „pártállás nélkül” történt….
A pontos, hiteles, pártatlan tájékoztatás tehát nem a Magyar Hírlap ismérve. Félreértés ne legyen: nem az a baj, hogy a stefkai műhely „pártállás nélkül” a Fidesz politikai céljait támogatja. A baj az, hogy mindezt szolgai módon teszi. Egy normális konzervatív lap elsősorban nem valamely pártot, hanem inkább egyfajta értékrendet képvisel – határozottan, megalkuvás nélkül. S értékrendje alapján olykor bizony bírálja, kritizálja azt a politikai közösséget, amelynek céljait amúgy támogatja. A Magyar Hírlap azonban nem ezt teszi. A magyar politikai paletta nem-narancsszínű szegmenseit folyamatosan ostorozza a stefkai médiahad, a Fideszt azonban soha nem éri bírálat, kritika. Ha valami zűr van a párt háza táján, a lap inkább hallgat. Ez a baj a Magyar Hírlappal. Ez a baj Stefka Istvánnal. Nincs itt semmiféle értékrend, csak „kereszténynek”, „polgárinak”, konzervatívnak” maszkírozott komornyik-szellem.

A lap főszerkesztőjét a fentiek miatt egyre nagyobb tisztelet övezi a honi sajtó berkeiben. Hallom, elismerő titulust is kiérdemelt a konzervatív újságírás önjelölt doyenje. Elmés, művelt és a komornyik-szellemet megvető tollforgató barátom mondja minap: „Ma már úgy emlegetik Stefkát, hogy ő a magyar újságírás Fekete Pákója”. Erre nem tudok mit mondani, mert nem ismerem Fekete Pákót…
S most térjünk rá Stefka István mai vezércikkére. A főszerkesztői publicisztika tartalma röviden a következő. Húsz éve, az első szabad választás előtt csomagoltak az elvtársak. Aztán lezajlott a voksolás, megalakult a kormány, és senki sem firtatta a csomagolók múltját, ezért a „bőröndölők” gyorsan kicsomagoltak.

Stefka szerint néhány hete ismét elkezdődött a csomagolás, de az érintettek aztán „félbeszakították a bőröndölést”. Mert újfent színre lépett Gyurcsány Ferenc, több ezer ember előtt megint hazudozott össze-vissza, s a „bőröndölők” úgy érezték, mégsem kell pánikolni. A cikk végén Stefka fölhívja hívei figyelmét a nagy veszélyre: „előfordulhat, hogy nem azok fognak csomagolni, akiknek kellene, hanem jó szándékú, tehetséges emberek ezrei lesznek kénytelenek elővenni bőröndjeiket”. Itt a vége, fuss el véle.

Elolvastam ezt a „bőröndölési” opuszt, majd még egyszer, lassan araszolva hatoltam végig a szövegen, s nem igazán értettem ezt a publicisztikai remeklést. Nem értettem, hogy miért firkálta össze ezt a zagyvaságot a nagy konzervatív tollforgató. A bukott, közutálatnak örvendő Gyurcsány lenne ma a legfőbb veszély? Benne van a pakliban, hogy a szétporladó MSZP kerül majd kormányra? A gyurcsányista szocialisták elől „bőröndölve” kellene menekülnie a tisztességes, tehetséges magyarnak?

Ezt komolyan gondolja Stefka István? Erre a butaságra kellett pazarolni a lap értékes felületét?
Mellesleg a „bőröndölés” igazi célszemélyeit illetően Stefka István alaposan téved. Azt írja a toll hírlapos mestere, hogy Gyurcsány „Magyarország legkártékonyabb vírusembere, akinek lelkisége, szellemisége fertőz”. Az őszödi rétor tényleg kártékony lelkű ember (bár engem nem fertőzött meg, mert immunis vagyok-voltam), de nem ő az egyedüli vírushordozó. A kártékonyság széles e hazában tombol, „vírusemberek” tolonganak a közélet színpadán. Különféle színekben. A „bőröndölés” tehát nem pártkérdés. Nem csupán a szegfűsök ügye. Mit is mond Gyurcsányról a Magyar Hírlap főszerkesztője? „Morálról, becsületről, hazája iránti felelősségről itt már nem lehet beszélni, mert minden megnyilvánulása értékelhetetlen a gondolkodók számára.” Találó mondat, mintha a Magyar Hírlapot jellemezte volna a konzervatív „gondolkodó”. Morálról, becsületről beszél Stefka István, a szennylapírás nagymestere? Akinek szinte minden verbális megnyilvánulása értékelhetetlen? Tessék csak belekukkantani a néhai Pethő Sándor hét évtizeddel ezelőtti vezércikkeibe – az akkori Magyar Nemzetnél még slapajnak sem tűrték volna meg Stefka Istvánt….

Az a baj, hogy eddig is sok jó szándékú, tehetséges ember „bőröndölt” e kies honban. Nemcsak a gyurcsányok, hanem a stefkák és egyéb hazugságiparosok miatt. Tényleg szükség lenne már ama „tavaszi nagytakarításra”, amelyet húsz éve ugyan meghirdettek, de a várva várt tisztító munka – ki tudja, miért – végül elmaradt. Nagy söprésre van szükség a közéletben. Nemcsak a politika színpadán, hanem a média világában is. Olyan újságírókra van szükség, akik erkölcsi elvekkel, szilárd értékrenddel, s legfőképp önálló gondolatokkal bírnak. Akik nem adják el a lelküket egy tál lencséért. Vagyis akikben nem fertőz például a stefkai és egyéb vírus.

Remélem, Stefka Istvánnak is van bőröndje. Talán éppen a szerkesztőségben tárolja. Mert ahogy városszerte olvassuk az új idők új igéjét: „Itt az idő”. Itt az idő például a stefkai „bőröndölésre” is. A Magyar Hírlap megannyi hazugsága, ferdítése, bizonyos ügyekben való hallgatása, a Jobbik elleni gyűlölködése és rágalomhadjárata iszonyatos károkat okozott. Csoda, hogy nem szakadt még le a szerkesztőség mennyezete Stefka István feje – és bőröndje – fölött.

Apropó, mennyezet. Stefka azon álmélkodik a legutóbbi gyurcsányi „hazugságtenger” kapcsán, hogy „nem nyílt meg alatta a Körcsarnok”. Mármint Gyurcsány alatt. Hát az nem is nyílhatott meg, mert az őszödi rétor nem a Körcsarnok tetején, hanem a Körcsarnokban beszélt. Ahogy Stefka bőröndje alatt sem a Magyar Hírlap nyílik majd meg, hanem a padló, vagy az agyagos föld…

Falusy Márton – HunHír.Hu