Be szép is az, amikor Dávid Ibolyát örülni látjuk! Újabban a sikernek a morzsája sem adatik meg a magyar politika eme szőke csodájának, ezért én vele együtt – persze távolból – izgultam végig az elmúlt napokat: vajon sikerül-e halódó pártjának összegyűjtenie a kellő mennyiségű ajánlószelvényt.

S lám, megtörtént a csoda: a bokrosi bajusztól megigézett szavazóktól csak úgy ömlött a sok-sok ajánlószelvény! A hivatalos adatok szerint az MDF 65 önálló jelöltet s további 12 közös jelöltet tud indítani az áprilisi választáson. Igaz, ez a 176 választókerületnek csupán 44 százaléka, de a párt mai sanyarú helyzetében ez is kiemelkedő teljesítmény. Okkal örvendezhetett hát a mi Ibolyánk, s tulipános jókedvében rögvest ki is adott egy míves nyilatkozatot. Éppen azon a napon, amikor a szegfűs kollegina, Lendvai Ildikó a sajtót tájékoztatta a „Fidesz-Jobbik tengely” által tervezett demokrácia-kiherélés és demokrácia-meggyilkolás vérfagyasztó forgatókönyvéről.

Nos, az örömtől repeső Dávid sem adta alább. Március 20-án kiadott közleményének már a címe is Lendvai „tengelyére” hajaz: „Fidesz-Jobbik koalíció a demokrácia ellen”. Amiben a két hölgy egyetért: a „Fidesz-Jobbik” a demokrácia szétzúzására született sziámi ikrek. Egyazon demokratikus ágyásban konyulgat tehát a szegfű és a tulipán, miközben a távolból dörgő léptekkel közeleg a herélők és gyilkolók antidemokratikus sziámi hada. Bizony, bizony: amikor Dávid Ibolykát elkapja a hév, mindig rettenetes marhaságok surrannak ki a félrebillent feje alsó felén található nyíláson.

A dávidi közlemény az öröm szavaival indul. Hármas köszönetet mond a tulipános nagyasszony: először is megköszöni a választók támogatását, mert az MDF így területi és országos listát is állíthat; másodszor megköszöni a választók bölcsességét, mert felismerték, hogy „szükség van a józan ész hangjára is a parlamentben”; harmadszor megköszöni a választók éleslátását, mert figyelmen kívül hagyták az MDF-et sújtó lejárató kampányt, amelyet „ellenünk indítottak a pártközpontokból irányított médiumokon keresztül.

Nemzetünk halhatatlan Ibolykája aztán azt közli a hívekkel, hogy „megakadályoztuk a Fidesz és az MSZP azon törekvését, hogy antidemokratikus eszközökkel szűkítsék a politikai választás lehetőségét”. Püff neki, akkor tehát Lendvai asszonyság sem kóser? A szegfűsök sem igazi demokraták? Nagy itt a baj, ki tagadná: jobb- és baloldalon csupa demokrácia-herélő és –gyilkos tanyázik. A szegfű sem igazi szegfű, az is herélni meg gyilkolni akar. Csak Ibolyka és csapata áll a vártán…

A dávidi örömhír ezen a ponton véget is ér. Mert Ibolyka szerint a tulipánellenes folyamat „messze nem ért véget”, holott az MDF-ben azt remélték, hogy az ajánlószelvények leadása után „ellenfeleink befejezik irtóhadjáratukat”. De a gazok nem hagyták abba, zajlik tovább az irtás, a herélés, a gyilkolás, annyi mindösszesen a különbség, hogy „most a revolver-média mellé az adminisztratív eszközök léptek”. Ibolykánk szerint tehát adminisztratív eszközökkel akarják a tulipánt eltaposni, s „ehhez olyanok nyújtanak segítséget, akik nyíltan szegik meg a hatályos jogszabályokat, nem egyszer saját esküjüket”. Nézzük hát, kik azok a gazok, akik jogszabályt lábbal tipornak, dávidi pártot irtanak, demokráciát herélnek.

Ibolykánk szerint az egyik ilyen elvetemült irtó-herélő nem más, mint Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök, a főváros XII. kerületének polgármestere. Az ő bűne az, hogy a helyi önkormányzat „a választási bizottság elnökéül a Morvai Krisztina által alapított Civil Jogász Bizottság vezetőjét választotta, őt használva az MDF elleni küzdelemben”. Ez a „küzdelem” abban nyilvánult meg a tulipános hölgy szerint, hogy a helyi MDF-jelölt, Slosár Gábor 219 darab kopogtatócéduláját érvénytelennek nyilvánították (ebben a gazságban bizonyára Morvai Krisztina is könyékig benne van, ugye?). De ugyanilyen elvetemültség volt tapasztalható Szegeden és a főváros III. kerületében is (ez utóbbi esetben az LMP jelöltje volt az irtóhadjárat céltáblája).

A közlemény végén jó Dávidunk le is vonja a következtetést: létrejött a Fidesz-Jobbik koalíció, „máris megalakult az összefogás a választási bizottságokban is, azzal a céllal, hogy megakadályozzák magyar polgárok valódi alternatívák között választhassanak április 11-én”. Hát az idézett mondat eléggé magyartalanra sikeredett, bizonyára a szöveg végén elpilledt az MDF elleni irtóhadjáratba belefáradt tulipános elnökasszony. Az üzenet azonban világos: az MDF indulását a Fidesz-Jobbik összefogás – Lendvai-féle terminussal élve: a „Fidesz-Jobbik tengely” – akadályozza. Most éppen adminisztratív eszközökkel. Az MSZP viszont adminisztratív eszközökkel nem él, vagyis Lendvai asszonyság mégis kóser. Mégis együtt kókadozik a szegfű és a tulipán….

Ó, ez az Ibolyka! Annyira fél a bukástól, hogy mindenütt összeesküvőkre, demokráciairtókra és -herélőkre bukkan. Pedig a vak is látja, hogy az MDF saját magát számolta fel, a hosszú évek alatt önmagát herélte ki. S a herélésben múlhatatlan érdemeket szerzett a két főherélő, a Herényi, meg a Dávid nevezetű.

A dávidi megnyilatkozás is bizonyítja, hogy összenőtt, ami összetartozik. A szegfűs párt – fentebb idézett – enyhe megfricskázása ellenére kialakult a Lendvai-Dávid tengely. Egy olyan, silány anyagból gyúrt tengely, amely páni félelmében egy másik tengelyről vizionál. Szegény Dávid Ibolya! Még nem ismerte fel: a bukást is el kell tudni viselni. Különösen akkor, ha magam idézem elő. Emelt fővel, s legfőképp józan ésszel kellene búcsúzni a közélettől és annak minden előnyétől. Egy állítólagos konzervatívnak ezt illenék tudnia…

Falusy Márton – HunHír.Hu