A címbéli kérdés jogos. Az idei országgyűlési választásokon több olyan szegfűs jelölt is indul, akinek a nevét a kutya sem ismeri. Az igazi szocialista képviselőjelölt tehát ismeretlen. A homályból bújik elő. S legfőképpen: kétes értékű importáru.

Egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy Sass Szabolcs nevű ifjoncra, aki Pest megye 10. számú választókerületében méreti meg magát. Bukása előre megjósolható, hiszen ez a kerület a jobboldal egyik fellegvára volt és ma is az. Miért indít hát egy alig harminc éves, senki által nem ismert – amúgy teljesen jelentéktelen – jelöltet a szocialista párt?

Ismerősömtől kaptam néhány szórólapot, választási anyagot is. Az említett Sass Szabolcs – önéletrajza szerint – Szentendrén él, s nemcsak a szentendrei pártszervezet, hanem a 11. számú választókerület (Szentendre és környéke) szocialista elnöke. Meglepő módon mégsem ebben a kerületben indul, hanem a 10. számúban (Pilisvörösvár és környéke), bár ez utóbbihoz szegény Sassnak annyi köze van, mint nekem a maceszkészítéshez. Ebben a kerületben az előző választáson Laboda Gábor ürömi polgármester mérette meg magát a szocialista párt színeiben, de a fideszes Gulyás Dénessel szemben alulmaradt. Labodát most a szocialisták ejtették, holott ő sem öreg: mindössze negyvenkét éves.

Laboda Gábor nevét bizonyára jól ismeri a kedves Olvasó. Ő az a „benzinkutas” képviselő, akinek a neve a botrányos kormányzati benzintender kapcsán bejárta a honi médiát. Ez az ember egyszerű benzinkútkezelőként kezdte pályafutását a Shell-nél (Laboda „műveltségére” jellemző, hogy a cég neve önéletrajzaiban mindig így szerepel: „Schell”), aztán kft-t alapított (OMV-kutakat kezdett üzemeltetni), belépett a szocialista pártba, s hipp-hopp meggazdagodott (többek között százmilliós értékben birtokol Gazprom-részvényeket). Ez a „benzinkutas” honatya területi listáról került be kétszer is a parlamentbe, ahol nyolc évig a semmit művelte (nem is kevés pénzért). Nos, ezt a „benzinkutast” ejtették az elvtársak, s helyette keresni kellett valakit. A választókerületben bizonyára nem találtak alkalmas személyt, ezért importálták Szentendréről a városi MSZP-elnököt. Káderhiány van a vörösöknél?

Kezemben Sass Szabolcs baráti ajándékba kapott szórólapja. A néhány oldalas kiadvány címlapján a jelölt neve alatt ez olvasható: „Dinamizmus, fejlődés, szolidaritás!” Az elmúlt nyolc év után ezzel a szöveggel kampányolni – nagyon szánalmas. Hadd ne mondjam: bicskanyitogató. Sass barátunk a kiadványban felvázolja, milyen országban szeretne élni. Olyanban, ahol „a vállalkozás szabadsága mellett a munka becsülete az első”. Mert Sass hiszi, hogy „vállalkozás nélkül nem működik a gazdaság, a munkavállalók nélkül nem működik a gazdaság”. Fantasztikus, úttörő jelentőségű gondolatok! Ki gondolta volna, hogy a gazdasági életben munkaadóra és munkavállalóra is szükség van? Aztán Sass barátunk olyan országban szeretne élni, ahol „az emberek ismerik és elismerik a társadalmi szolidaritás fogalmát”. Ez is nagy bölcsesség, csak az a kár, hogy éppen Sass és elvtársai irtották tűzzel-vassal az emberi szolidaritás érzését. A legszebb azonban csak ezután következik. Sass ugyanis olyan országról álmodik, ahol „a politikusokat nem a korrupcióval azonosítják”. Mondja ezt a korrupció szegfűs fellegvárának egyik picinyke lakója. Egy sass. Bájos. Végül Sass barátunk azt is közli, hogy „fontosnak tartom a baloldal és a teljes politikai elit megújulását”. Ha tényleg fontosnak tartaná, akkor a megújulást saját magán kellene kezdenie… Például azzal, hogy nem indulna a választáson. Nézzük meg, ki is ez a Sass Szabolcs fedőnevű csudabogár?

Önéletrajza szerint 2002-ben lépett be az MSZP-be, jelenleg „a Societas Ifjúsági Szervezet Pest megyei elnökeként és az Országos Szervezet elnökségi tagjaként társadalmi munkában látom el feladataimat”. A Societas – ki ne tudná – a Fiatal Baloldal nevű „mozgalom” új neve. A Zuschlag-féle társaságról van tehát szó. Sass barátunk ennek a szervezetnek lett tagja a 2002-es szocialista győzelem után, amikor elkezdődött Zuschlag vezényletével a Fiatal Baloldal „felépítése” és „feltőkésítése”. A szervezőmunka mellett csak úgy dőlt a sok állami pénz Zuschlag révén az ifjú baloldaliakhoz, s a nagy szervezésben – önéletrajza szerint – a mi Sass barátunk is jócskán kivette a részét. Munkájának meg is lett a gyümölcse: 2006 nyarán Sass barátunk a Fiatal Baloldal elnökségi tagja lett, vagyis közel került a kondérhoz. Azóta a kondér mellől rács mögé dugták Zuschlagot, a „Fiatal Baloldal” elnevezést pedig Societasra keresztelték át a haverok. Ugyanaz a banda tehát, csak Zuschlag-mentesen és más fedőnéven. Reménykednek, hátha még egyszer tele lesz az a kondér…

Erről a Sassról egyébként – mozgalmi munkáját leszámítva – szinte semmit sem tudhat meg a választópolgár. Szórólapján található rövid önéletrajzában ez olvasható: „Középiskolai tanulmányaim után a Szentendrei Vízművekben végzett munkám mellett a Pécsi Tudományegyetem FEEK kar hallgatója voltam”. Homályos értelmű mondat, bontsuk hát ki az igazság minden részletét. Először is: Sass barátunk honlapja szerint (www.sassszabolcs.hu) 2009. őszén valóban felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar levelező tagozatára, azonban – idézem a honlapjáról – „egyéb elfoglaltságaim miatt – ideértve a 2010-es országgyűlési választásokra való felkészülést – tanulmányaimat nem tudtam megkezdeni”. Sass barátunk tehát választási szórólapjában hazudott: az említett egyetem említett karának – bár felvételt nyert – soha nem volt hallgatója.

Másodszor: a választási szórólap csupán annyit közöl múlt időben, hogy Sass barátunk a „Szentendrei Vízművekben végzett” munkát. Vajon milyen munkakört töltött be ez az ifjú baloldali? Igazgató volt? Főmérnök? Nem. Ez év elején még egy másik Sass-önéletrajz szerepelt az MSZP honlapján, ebből tudjuk, hogy sorkatonai szolgálata letöltése után „sofőrként állást vállaltam a szentendrei DMRV Rt-nél, ahol már öt éve probléma mentesen végzem feladatomat”. Tehát Sass Szabolcs, az állítólagos egyetemi hallgató – sofőr volt. S ma is az. Hogy ezt miért kell elhallgatni a kampányban, azt nem tudom. Mindenesetre az elhallgatás, a hazudozás igazi szocialista örökség. Sass Szabolcs is korán eltanulta. Vagy már eleve így született, ezzel a genetikai hibával.

Egy másik szórólap is csökkentette Sass barátunk amúgy is csekélyke választási esélyeit. Ebből az egylapos anyagból csak egy rövid részletet idézek:

„Tudta Ön, hogy Sass Szabolcs azzal mutatkozott be a választókerületben, hogy nyugdíjasokat utaztatott Bangó Margit koncertjére a Sportarénába?
Ön szerint rendjén van ez így?
Tudta-e Ön, hogy Sass Szabolcs nyugdíjasoknak hirdet pályázatot ingyenes üdülési csekkre?
Ön szerint ez nem minősül szavazatvásárlásnak?”

Nincs itt semmi megújulás. A régi nóta szól a régi-új emberekkel. Mikor szabadulunk meg tőlük végleg?

Ebben az országban sok mindent kell majd eltakarítani. Többek között ezt a Zuschlag-féle bandát is. Nézegetem ennek a Sass gyereknek az arcát. Öntudatosan mosolyog. Képviselő akar lenni. Mert ő testesíti meg a szakértelmet, a megújulást, no meg a dinamizmust. Jut eszembe: egyik ellenfele a választáson a jobbikos dr. Lenhardt Balázs lesz. Aki bizonyára tud autót is vezetni – tehát vélhetően sofőrként is el tudna helyezkedni -, viszont jogi diplomája mellett közgazdász végzettséggel is rendelkezik. Ön kit választana, kedves Olvasó? Én ugyanis egy zuschlagos, hazudós sofőrre még a kutyámat sem bíznám…

Falusy Márton – HunHír.Hu