Illyés Gyula a zsidóságról (II/2. rész)

2010.02.26.

Láttuk, a Köves-Gergely tandem hivatkozik arra, hogy a zsidóság ezer éve gyarapítja Pannóniát. De azt is halljuk nap mint nap, hogy a zsidóság gazdasági, kulturális szerepvállalása nélkül Magyarország elmaradt ország maradt volna. Például ilyen címmel jelent meg könyv sok-sok évvel ezelőtt: A zsidó Budapest. Olyan könyv viszont nem jelent meg, amelynek borítóján ez virított volna: A nem-zsidó Budapest.

Olvassuk hát tovább Illyést:

„Nem hiszek, mert semmi adatom rá, a zsidóság szellemi fölényében. A vagyonszerzés nem ilyen tulajdonság bizonyítéka. Egész másé. Nem hiszem, hogy a zsidóság vezető szerepe a magyar gazdasági életben vagy az újabb kori magyar kultúra szervezésében a magyarság tehetetlenségének tükre. Nem hiszem, hogy ha nincs zsidóság, nincs magyar ipar, újságírás vagy forradalom. Könnyen meglehet, hogy sokkal különb van, ha tán valamivel később is.”

Ezekhez a szavakhoz nem kell kommentár. Olvassuk el többször is a fenti sorokat, jegyezzük meg jól az illyési gondolatot.

Láttuk az előző részben, hogy a Köves-Gergely tandem a zsidó vallás és a zsidó nemzeti identitás megőrzésében látja a hazai zsidóság jövőjét. Lássuk a magyar Illyés Gyula álláspontját:

„A zsidóságot a magyarság nem mint nemzetet vagy fajt fogadta magába, hanem mint egyéneket. Ez volt a hallgatólagos alku, s ez a kulcsa a megoldásnak is. Ezt a kulcsot csak a zsidók forgathatják, mégpedig mindnyájan külön-külön. Már el is kezdődött azzal, hogy magyarul beszélnek, azzal, hogy tradíciójuk inkább magyar, mint zsidó.” Illyés szerint tehát az emancipáció azt is jelenti, hogy a zsidóság asszimilálódik. Ez pedig egyéni feladat. Nemcsak a nyelv, a szokások, hanem a magyar nemzeti hagyományok vállalása is. Mert a magyarság fogadta be a zsidókat, s nem fordítva. Erről az apróságról a Köves-Gergely tandem nem tesz említést. Vajon miért?

S most jön a legfontosabb illyési szövegrészlet. Emlékeztetem az olvasót, hogy a Köves-Gergely tandem az asszimiláció útját választó „zsidó magyarok” magatartásának bírálatát azzal tetézi, hogy a zsidó nemzeti identitás megőrzését hirdeti. Ahogy fogalmaznak: „nem lehet célunk identitásunk feladása”. Az egész hazai zsidóságról beszélnek. Egy külön népi-faji közösségről. Lássuk hát, mit mond erről a kérdésről Illyés Gyula 1935-ben:

„Magyar a világon körülbelül kilencmillió lehet. Zsidót a statisztika tizennégy-tizenöt milliót mutat fel. A valóságban tehát legalább kétszer annyian vannak. Számra is hatalmas, gazdag nép, melyben egyetlen analfabéta sincs. Ilyen nagy népből félmilliót oly kicsiny és meggyengített nép, mint a magyar, csak akkor fogadhat magába, ha ez a hatalmas tömeg megtagad minden kapcsolatot a régi közösséggel, és tökéletesen vállalja az új sorsot. Ha ezt nem teszi, a határokon belül vagy nemzeti kisebbségbe kell vonulnia, ami számára újfajta gettót jelent, vagy vándorol tovább. Kétlaki életet nem élhet, az bizonyos.”

Ismételjük meg az utolsó mondatot: „Kétlaki életet nem élhet, az bizonyos.”

Nem értem a Köves-Gergely tandemet: miért nem sürgetik hivatalos helyen, hogy a zsidóságot ismerjék el nemzeti, etnikai kisebbségnek? Hiszen – ők írják le – a zsidóság nemcsak vallási, hanem etnikai, nemzeti kategória. Nem lehetek tehát egyszerre zsidó és magyar is. Vagy a zsidóságot választom, vagy a magyarságot. Erről beszél Illyés Gyula. A kövesi-gergelyi „kétlaki” logikát nem lehet elfogadni. Mert hamis gondolat. Nekünk az illyési intelmet kell követnünk, még akkor is, ha megbélyegzés jár érte.

Illyés hivatkozott cikke – más szavakkal megismételve az előbbieket – így zárul:

„Ha egy helyzetet már választottál, a másikról le kell mondanod. Népek versengésében kétfelé nem nyújthatod ki a kezed sem segítségért, sem haszonért. Élhetsz közösség nélkül, ha elég nagy szellem vagy, de két közösségbe senki sem tartozhat, legkevésbé egy nép. A zsidókérdésre a magyar táj visszhangja már megadta a választ. Sajnos, az ige nem azzal válik testté, hogy kimondják; hanem ha meghozzák neki az áldozatot. Mindazok, akiknek szólt.”

Az Illyés által említett áldozatot a Köves-Gergely tandem – és híveik – elutasítják. Ez azonban nem megoldás – csak a megoldás szőnyeg alá söprése. A megoldások elhessegetéséből pedig nagy bajok szoktak támadni. Mert – ismételjük meg – „kétlaki életet nem élhet” senki. Senkinek a szíve nem doboghat egyszerre Jeruzsálemben és Budapesten. Aki ilyet állít, az hazudik. Hazudni pedig bűn. A Köves-Gergely tandem idézi a fentebb taglalt írásban a bibliai szavakat: „aki eltakarja bűneit, nem fog boldogulni”. Ez a mondat mindenkire érvényes. Nemcsak ránk, magyarokra. Hanem a Köves-Gergely tandemre, s az őket követő zsidókra is. Maszatolás, mellébeszélés helyett választani kell. Illyés szavai ma is érvényesek. Az áldozatot meg kell hozni.

Falusy Márton – HunHír.Hu

Bejegyzés nyomtatása