A címbeli idézetet a Népszabadság honlapjáról kölcsönöztem. Miután a nol.hu honlapon megjelent az ún. „holocaust-tagadás” büntethetővé tételéről szóló törvény parlamenti megszavazásának a híre, rövid idő alatt több százan kommentálták a hétfői nap legabszurdabb eseményét. Lássunk még néhány hozzászólást a baloldali hírportálról.

„Amúgy ez az mszp-szdsz szövetség tényleg ennyire gyengeelméjű, hogy pont a választások előtt nyaltak ekkorát Izraelnek?”
„Az elmúlt 8 évben gazdaságilag irtották a magyarokat, remélem, ezt sem lehet majd tagadni.”
„És ha azt tagadom, hogy anyád heteró, vagy fekete, esetleg mosónő, akkor az büntetendő?”

Tény, az ún. „holocaust-tagadást” tiltó törvény megszavazása nyomán elszabadultak az indulatok a különböző hírportálokon. Ami ugyan nem meglepő, csak nem értem a nagy felzúdulást. Hiába dörzsölte ugyanis a tenyerét a parlamenti páholyban díszvendégként eltehénkedő Zoltai (Zucker) Gusztáv (Gerzson), s brancsbéli társa, Feldmájer Péter, ezt a törvényt az AB úgy megfogja semmisíteni, mint a huzat. Mégpedig két okból.

Először: a hatályos alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra”. Másodszor: a hatályos alkotmány 70/G. § (2) bekezdése szerint „tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak”. Az Országgyűlés többsége által elfogadott törvény tehát egyrészt a véleménynyilvánítás jogát csorbítja, másfelől figyelmen kívül hagyja azt az alkotmányos alapelvet, hogy tudományos kérdésekben semmilyen bíróság nem dönthet. Márpedig egy történelmi esemény, korszak megítélése – tudományos kérdés. A szocialisták által keresztül erőszakolt ostoba törvény tehát soha nem fog hatályba lépni. Jön még kutyára dér, drága Zoltai-Zucker elvtárs.

Hadd folytassam egy viszonylag friss hírrel, amelyet a mazsihisz is azonnal feltett a honlapjára. Az auschwitzi tábor felszabadulásának 65. évfordulója előtt, kb. egy hónappal ezelőtt az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egyik munkatársa azt közölte az orosz hírügynökséggel, hogy a rendelkezésükre álló iratok szerint Auschwitzban „nem kevesebb, mint négymillió embert semmisítettek meg, de könnyen lehet, hogy nagyságrendekkel nagyobb volt a pusztítás”. Az FSZB munkatára azt is elmondta, hogy egy, a táborban dolgozó kőműves vallomása szerint „minimum hatmillió embert semmisítettek meg”. Ez a dolgos kőműves bizonyára buzgón strigulázott, miközben keverte az auschwitzi maltert….

Az oroszok szerint tehát minimum négymillió, de lehet, hogy minimum hatmillió ember halt meg Auschwitzban. Az auschwitzi emlékmű másfél millió halottról ad hírt, azóta azonban a hivatalos történetírás ezt a számot is csökkentette. A ma hivatalosan elfogadott auschwitzi szám: 1,1 millió halott. Nagy itt tehát a zűrzavar. Mit lehet tagadni vagy támogatni ebben a káoszban?

De nem is a számok a lényegesek. Abban minden normális ember egyetért, hogy történelmi kérdésekről alkotott véleményt nem lehet büntetni. Pontosabban lehet – diktatúrában. A szocialista fenegyerek, ennek az abszurd törvénynek a „megalkotója”, a magát demokratának valló, de valójában Sztálint mestereként tisztelő Mesterházy Attila nem tudott ellenállni a zsidó oldalról rá nehezedő nyomásnak. Rosszul taktikázott. Ez a törvény sok-sok szavazatot fog elvinni az mszp-től. S nemcsak a szegfűs párttól.

Miután az Országgyűlés megszavazta ezt a „hóhértörvényt”, Nyakó István, az mszp beszédképtelen és írástudatlan szóvivője azt nyilatkozta, hogy „az egyik szeme sír, a másik nevet”. Nevet, mert az Országgyűlés elfogadta az ún. „holocaust-tagadás” büntethetőségét lehetővé tévő törvénymódosítást, ugyanakkor sír, mert a Fidesz nem szavazott igennel. Hát én is röhögtem egy jót, amikor olvastam a hírt a szavazásról. Röhögtem, hogy ennyi agyagagyú, idegen érdekeket szolgáló seggnyaló ücsörög még mindig a gótikus ház falai között. De sírni nem sírtam, inkább csak álmélkodtam. Egyrészt azért, mert éppen a kommunizmus áldozatainak emléknapja előtt három nappal történt ez a gyalázat. Másrészt meg azért, mert az ellenzék megint gyáván viselkedett. Orbán Viktor vezetésével valamennyien sunnyogtak.

A Népszabadság honlapján olvastam, melyik frakció hogyan szavazott. Lássuk először a szavazás eredményét:
197 igen
142 tartózkodás
1 nem

Tehát: egyetlen ember szavazott nemmel a Mesterházy-féle „hóhértörvényre”. Igennel szavazott a teljes szegfűs frakció, s az szdsz-frakció többsége (Kóka, Béki Gabriella tartózkodott). Az mdf – egy idő óta független – képviselői közül igennel szavazott többek között Herényi, Dávid, Csapody, tehát az abnormális párt legzüllöttebb részlege. A Fidesz és a KDNP képviselői egységesen tartózkodtak. Orbán Viktor is, aki jelen volt a szavazáson. Magyarán: a kormányzásra készülő társaság nem mert szembemenni a Mesterházy-féle őrülettel, nem merték megnyomni a nem gombot. Biztos vagyok abban, hogy néhány százaléknyi szavazatot a hétfői napon már elvesztett a narancsos párt. Ha valaki ellenzékben gyáva, milyen lesz majd, ha hatalomra kerül?

Egyetlen ember akadt a T. Házban, aki megnyomta a nem gombot. Kapaszkodjon meg a kedves Olvasó: Gulyás Józsefről, az szdsz-ből már kilépett képviselőről van szó. Igen, az egykori szabadmadaras képviselő – pártja egykori ügyvivője – egyedüliként szállt szembe az áradattal. Soha nem szerettem a szabadmadaras urakat és hölgyeket. De a mostani szavazás után – minden korábbi fenntartásom és ellenérzésem ellenére – megemelem a kalapom Gulyás József előtt. Mert sok-sok millió magyar nevében nyomta meg a nem gombot. Köszönet érte.

Falusy Márton – HunHír.Hu