A kedves Olvasó előtt nem ismeretlen ez az iványi. Ki ne emlékeznék például arra, amikor ferenc gyurcsány bandájának a gyűlésén „dülledt szemű mesebeli tojószárnyas”-ként emlegette a turult. A bolond iványi ezen ámokfutásait nem ismétlem meg, nem untatom az Olvasót. Inkább munkásságának kevésbé ismert részeire hívom fel a figyelmet, hogy tisztában legyünk végre azzal: kicsoda ez a hájas alak.
Advent második vasárnapján, december 6-án közleményt juttatott el az Országos Sajtószolgálathoz a „Wesley János Lelkészképző Főiskola Theológus és Lelkész Szak” nevében gabor iványi rektor és tamas majsai dékán. Írásom végén a „Tűzifa és nem krisztuskereszt” címet viselő közlemény linkje megtalálható, ezért az alábbiakban csak részleteket citálok belőle.
A címet már idéztem: „Tűzifa és nem krisztuskereszt”. A Jobbik által felállított adventi keresztekről van szó. A gyűlöletbeszéd mintapéldányának is tekinthető szöveg szerint „nem felszentelt keresztet döntöttek le Pomázon a minap, hanem a Jobbik nevű neonáci pártalakulat által – gyűlöletkeltő és kirekesztő céllal – köztérre talicskázott, és külön köztisztasági problémát is okozó fatákolmányt”. A kereszt tehát kirekesztő, gyűlöletkeltő fatákolmány – mondják a gyűlölet apostolai, iványiék. Egy újabb bekezdésben a hibbant szerzők „a keresztes háború és a nácizmus gyilkos eszmevilágát harsogó üzenetek tolmácsolására szolgáló horror- és terrorkészítményeknek” nevezik az adventi kereszteket, később pedig „rasszista, antiszemita célzatú förmedvények”-ként említődik a kereszt.
Ezután a keresztényellenes iványiék „felszólítják” a keresztény egyházak tagjait, különösen a lelkészeket és főpásztorokat, hogy egyértelműen utasítsák el „e kufárszellemű politikai társaságnak (értsd: a Jobbiknak – a szerk.) a keresztény névvel és szóval űzött istenkáromló demagógiáját”. Aztán jön a szövegben egy különös rész, erre bővebben ki kell térnem.
Idézem: „Felhívjuk továbbá Krisztus egyházának lelkészeit és más őrállóit arra, hogy hitvalló őszinteséggel határolódjanak el azoktól a papi és más egyházi személyektől is, akik segédkezet nyújtanak a Jobbik kútmérgező gyalázatosságaihoz, sőt, mint egyesek e tényezők közül, attól sem riadnak vissza – lásd a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia paráználkodását http://www.szentimre.hu/archives/1455 -, hogy a kereszténység legszentebb jelképeit a legrútabb rasszista-antiszemita eszmék hirdetésére használják fel.”
Az idézett szövegben a Budai Szent Imre Plébánia „paráználkodása” említődik. Én már december elsején – miklós csapody képviselő gyalázkodása kapcsán – leírtam, hogy az adventi keresztállítások elleni támadás igazi célpontja nem a Jobbik, hanem a szentimrevárosi plébános, Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes (lásd a Csapody díszkeresztény adventi ámokfutása című írást). S lőn. Most éppen a rasszista iványiék rúgnak bele Brückner atyába, azt állítván, hogy a „paráználkodó” Szent Imre Plébánia a keresztet „a legrútabb rasszista-antiszemita eszmék hirdetésére” használja föl. S iványiék szövegében szerepel egy link, amelyen a Szent Imre Plébánia honlapját érjük el. Pontosabban: a honlap „Figyelmedbe ajánljuk” rovatának november 24-én kelt bejegyzését, amely a Móricz Zsigmond körtéri keresztállításra invitált. Ezt a szöveget korábbi – fentebb hivatkozott írásomban – teljes terjedelmében idéztem, s abban semmilyen rasszista kitétel nem szerepelt. Igaz, december 7-én már öt hozzászólás volt a hír alatt. Köztük olyanok is, amelyek iványiék közleményének megjelenése után, tehát december 7-én íródtak. Például egy „hervay tamás” név alatt szereplő hozzászólás, amelynek írója feltette a kérdést, vajon nem azok örökösei ágálnak most az adventi keresztek ellen, akik Krisztus korában a Megváltó ellen gyűlölködtek? A hozzászóló hozzáteszi, hogy természetesen nem a zsidóságra gondol, hanem csupán azokra, akik keresztre juttatták Jézust. De ismétlem: ez a hozzászólás iványiék közleményének megjelenése után, december 7-én, délután négy óra körül került fel a plébánia honlapjára. Honnan tudták iványiék december 6-án, hogy másnap délután olyan szöveg jelenik meg hozzászólásként a plébánia honlapján, amelyet kiforgatva – annak megjelenése előtt – rasszistázhatnak, antiszemitázhatnak? Nos, iványiék lebuktak. Hazudtak, csaltak. Magát keresztények valló lelkész ilyesmit nem tesz. De a plébánia honlapjának szerkesztői is nagyot hibáztak: december 7-én este 7 óra körül az említett, november 24-én kelt közleményt és az összes hozzászólást törölték. Tehát az iványiék által megadott link már nem érhető el. A plébánia honlapjának szerkesztői ezzel a törléssel öngólt rúgtak: most a másik oldal diadalittasan telekürtölheti a sajtót, hogy lám-lám volt a honlapon antiszemita fröcsögés. Tanúsítom: nem volt. Aki mást állít, az rágalmaz. Tehát iványiék rágalmaznak, régi szokásukhoz híven.
A továbbiakban a rettenetes szöveg egyik szerzőjével – a tamas majsai nevű elmebeteggel – csak érintőlegesen foglalkozom, inkább a virtigli rasszista gabor iványit veszem célba. Elvégre ebben a szennyes társaságban ő a főkolompos. A hazai közélet egyik legzüllöttebb alakja ez a hibbant agyú, zsírpárnákban bővelkedő szektavezér.
A kedves Olvasó előtt nem ismeretlen ez az iványi. Ki ne emlékeznék például arra, amikor ferenc gyurcsány bandájának a gyűlésén „dülledt szemű mesebeli tojószárnyas”-ként emlegette a turult. A bolond iványi ezen ámokfutásait nem ismétlem meg, nem untatom az Olvasót. Inkább munkásságának kevésbé ismert részeire hívom fel a figyelmet, hogy tisztában legyünk végre azzal: kicsoda ez a hájas alak.
Létezik hazánkban egy szekta: Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség. Ez a képződmény 1981-ben jött létre, miután alapítói kiléptek a hazai metodista egyházból, tehát a keresztények megosztottságát „áldásos” tevékenységükkel tovább növelték. Ez a szekta működteti a Wesley János Főiskolát, amelynek rektora gabor iványi. Ha a szekta honlapjára ellátogatunk (www.metegyhaz.hu), akkor megnézhetjük, kik is ennek a társaságnak a vezetői. A „testvérközösség” elnökeként még mindig Iványi Tibor van feltüntetve, holott ő már több mint két hete meghalt. A „testvérközösség” alelnöke – nem fogják kitalálni – a mi gabor ivanyink. A meghalt elnök fia. Nyugodtan levonhatjuk tehát a következtetést: ez a szekta családi biznisz. Gondolom, most gabor iványi lesz a „testvérközösség” főnöke, s az iványi degeneráció valamelyik újabb sarjadéka lesz az alelnök. Persze demokratikus módon. Ahogyan eddig is.
A szekta honlapján érdemes kicsit kotorászni. „Holocaust” megemlékezésekről olvashatunk, aztán a régebbi hírek között azt is megtaláljuk, hogy tavaly májusban – Izrael Állam megalakulásának 60. évfordulója alkalmából – „hálaadó” istentiszteletet tartottak iványiék. Nem voltam ott, nem tudom, minő beszéd hangzott el. Viszont a szekta honlapján megtalálható az a közlemény, amelyet a szekta főiskolája adott ki a zsidó állam megalakulásának évfordulójára. S milyen érdekes: ezt a szöveget is ketten írták alá. A majsai, meg a kis iványi. A szöveg linkje írásom végén szintén megtalálható, ezért csak két részletet idézek belőle.
Az első részletben valamennyi keresztény nevében beszél a majsai-iványi duó: „Erec Izrael 60 évvel ezelőtti újjászületésének emléknapján a keresztények a testvérgyilkosság lelkükre égett bélyegével vallják meg, őszintén kívánva is szabadulni e roppant tehertől, hogy Izrael egyiptomi mértéket meghaladó Krisztus utáni szenvedéseinek előidézésében, e szenvedések állandósításában, a zsidó sors iránti lelki és történelmi érzéketlenség struktúráinak elmélyítésében és egyetemessé tételében theológiájuk eszközrendszerével perdöntő szerepet vállaltak magukra.” Ez a habosított stílusú, giccses szövegrészlet nem kevesebbet állít, minthogy minden ma élő keresztény a testvérgyilkosság – tehát a zsidógyilkosság – bélyegét hordozza szívébe égve, s hogy a zsidó szenvedések „előidézésében”, „állandósításában” – valamint az „érzéketlenség struktúráinak elmélyítésében” – a keresztények teológiája „perdöntő” szerepet vállalt. Tudjuk valamennyien: a teológiai „vádaskodás” ostoba érv. Rengetegen írtak már erről, kár rá szót vesztegetni. A mai keresztényeket pedig a „testvérgyilkosság” bélyegével ellátni – ez is a „holocaust-vallás” néven elhíresült szörnyű ideológia egyik alaptétele. Én például semmilyen testvéremet nem gyilkoltam meg, s azt sem tudom, milyen „struktúrák elmélyítésében” vagyok vétkes – túl azon, hogy struktúrákat nem szoktak elmélyíteni. Ne háborodjunk föl tehát a fenti idézeten, inkább röhögjünk teli tüdőből.
Nézzük a másik részletet, ez sokkal izgalmasabb: „A Soá utáni eszmélődésünk felismeréseiből fakad most az a fontos és örvendező meglátásunk is, hogy ha Izrael Krisztus utáni két évezredes profunduma, és különösképpen is a választott nép totális megsemmisítésére törő náci és antiszemita istentelenség a halál és a nemlét legnyersebb valóságát akarta példázni, és mily’ fájdalom, így volt, akkor Izrael népének és államának 1948. május 14-én bekövetkezett újjászületését a Történelem Urának olyan cselekedeteként kell dicsőítenünk, amely minden más bizonyságnál meggyőzőbben példázza a halál feletti diadalmat hirdető feltámadás evangéliumát.”
Ez a giccses nyáladzás Izrael állama előtt – bálványimádás. Keresztény ember így nem beszél. A két hibbant agyú azt állítja, hogy Isten válasza az un. „holocaustra” (a szerzőknél: Soá) Izrael állam megszületése volt. Ha ezt elfogadjuk, ha tehát az üdvtörténet része a zsidó állam újjászületése, akkor az un. „holocaust” is Isten rendelése volt, amiből az következik, hogy Adolf Hitler az isteni terv végrehajtója, kivitelezője volt, hiszen nélküle nem történt volna meg az ún. „holocaust”. Legalábbis iványiék szerint – érvelésüknek ugyanis ez a logikája. De van itt más baj is. Az, amit bálványimádásnak neveztem. De szóljon inkább helyettem a híres izraeli tudós, a jeruzsálemi Héber Egyetem egykori professzora, a nyolc éve elhunyt Israel Shahak. „Izrael állam fajelmélete” című híres könyvében Shahak azt írta a zsidó államról, hogy „nekem úgy tűnik, hogy népének többsége elveszítette Istenét, helyébe egy bálványt állított, pontosan úgy, mint amikor annyira imádták a sivatagban az aranyborjút, hogy minden aranyukat odaadták, hogy egy szobrot állítsanak neki. Az ő modern bálványuk neve: Izrael állam”. Ez a világos beszéd, talán még a dagályos stílusú iványiék is megértik.
A bomlott agyú iványiék Isten akarataként, a „feltámadás evangéliumát” példázó üdvtörténeti történésként beszélnek Izrael Államáról. A két bomlott agyú ember kereszténynek vallja magát. Ez tévedés. Ők keresztény cionisták. Mert ilyen csoportozat is van a világ számos pontján. Például az amerikai külpolitikára nagy befolyással bíró un. evangéliumi keresztények, akik Nagy-Izraelben hisznek, s a zsidó állam kritikátlan támogatását hirdetik. Ennek az amerikai csoportozatnak a hazai lerakata az iványiék által gründolt szekta. Cionisták őt, vallási mezbe bújtatva. Mindenki tudja, hogy Izrael megalapítása nem Isten válasza volt a „holocaustra”, hanem az amerikai cionista lobbi nyomásgyakorlásának eredménye. Az iványi-féle társulat egy „istentelen” politikai ideológiát, s annak eredményeként létrejött faji alapozású államot bálványoz. Mint egykori az aranyborjú előtt, most Izrael előtt esnek térdre, miközben egy szót sem beszélnek arról, hogy a szerintük Isten cselekedeteként értelmezett államalapítás palesztinok tömeges kiirtásával, elűzésével, palesztin falvak százainak lerombolásával járt együtt. A palesztin „holocaustban” is az iványiék által emlegetett, a „feltámadás evangéliumát” példázó isteni akaratot kell látnunk? Borzalmas, ha valaki idáig jut el. Mint iványiék.
Végezetül egyetlen példával szeretném illusztrálni a rasszista, bálványimádó gabor iványi végletes elfogultságát a cionizmus iránt. Idén év elején, a gázai bombázások táján igazi hazájába látogatott a hájas ember. Izraelben többek között találkozott a hazai zsidó értelmiségiek által csak rasszistának, homofóbnak nevezett Naftali Krausszal. „Atyai barátommal” – ahogy a cionista szekta lelkésze fogalmazott. Izraeli élményeit hol másutt is tette volna közzé, mint rasszista atyai barátja honlapján. A hosszú „élménybeszámoló” linkjét az olvasó az írás végén szintén megtalálja, de csak az olvassa el, aki tényleg el akar mélyülni az emberellenes és istentelen cionista tan újabb ágában, az iványiológiában. Én csak két részletet idézek.
A gázai vérfürdőt végrehajtó zsidó hadseregért így rajong a dagadt cionista lelkész: „Vajon van-e hadsereg a világon – kellett megkérdeznem magamtól -, amelyik a bevetés előtt szórólapon, sőt a telefonkönyv alapján telefonon is értesíti a megsemmisítendő célpont környezetét, hogy az embereknek elég idejük legyen távozni? Vajon van-e hadsereg, amely naponta négy óra egyoldalú humanitárius tűzszünetet tart, koordinálja a területéről bejuttatott segélykonvojok útját és kihozza a sebesülteket, akik ezt kérik? Továbbmegyek. Vajon van-e hadsereg és ország, amely több győztes háború után önként ad vissza elfoglalt területet, újra és újra tárgyal a legyőzöttekkel, vallásszabadságot, munkahelyet, szociális ellátásokat és kulturális lehetőségeket biztosít ellenfelei számára? Európában biztosan nincs, de azt hiszem, a világon sem fordul elő ilyesmi. Mégis különös, hogy a kultúrvilág közvéleménye súlyosan Izrael-ellenes.” A cionista iványi gondolatmenetét csak azzal toldanám meg, hogy a negyvenes években a németek – ugyancsak humánus módon – szintén értesítették a deportálandó zsidókat az utazás várható időpontjáról. Nem akarok szót vesztegetni a zsidó hadsereg fenti „fényezésére”, inkább írásom végén mellékelek egy rövid, alig egy perces filmecskét – bizonyítékként az izraeli hadsereg állítólagos „humanizmusára”.
Emlékszünk, a gázai bombázás iszonyatos képei bejárták a világot. A zsidó mészárosok „munkájáról” iványi így vélekedik: „Európa, Amerika és általában a kultúrvilág a valóságshow-k bűvöletében él. A Hamasz Gázában készségesen produkálja számára a véres valóságshow-t, hogy az antijudaizmustól és Izrael-ellenességtől megfertőzött világ kellő impulzust kaphasson a vérszomjas (nemcsak keresztény, hanem immár nyilván muzulmán leánykák vérét maceszába keverő) zsidó torz képéről. A világot ezért bejárták a civil áldozatok szörnyű képei. Ha nem is jutottak be a nagy hírcégek tudósítói, sok társaságnak bent nagyszámú önkéntese akadt, akik között kamerákat osztogattak szét, és így semmi akadálya nem volt a vértől csöpögő (többször egyenesen megrendezett) jelenetek rögzítésének. A látvány brutális, lelkiismeret-furdalás nélkül lehet ismét gyűlölni a zsidókat.” Ezt sem kommentálom, a kedves Olvasó nélkülem is tudja „értékelni” a cionista hájtömeg szavait. Csupán annyit jegyeznék meg, hogy a „holocaust”-ipar nagyon szereti „a véres valóságshow-t”. Igaz, hiteles dokumentumokban hiányt szenvednek. A gázai – és a többi – mészárlásról viszont rengeteg bizonyító erejű dokumentum áll rendelkezésre. Nem számít tehát, ha a „holocaust”-révületbe esett dagadt cionistát ez nem érdekli. Hogy egy régi TGM-mondás szabad átiratával éljek: cionista kutyából nem lesz keresztény szalonna. Soha.
Befejeztem, ennyi elég a mai napra iványiból. Zárásul csak egyetlen kérdést szeretnék feltenni a rasszista lelkésznek. Ha a kereszt annyira zavarja, akkor a menóra miért nem bántja a szemét? Tudjuk, minden évben a főváros köztereire talicskáznak menórának nevezett „fémtákolmányokat”. A hanuka ünnepe alkalmából. Tiszta forrásból idézek, a www.zsido.hu honlapról, mely szerint „manapság a menórát a vallási gyakorlatban nem használják”. Akkor mi köze ennek a „fémtákolmánynak” a karácsonyhoz, illetve a hanukához? Van azonban ezzel a „fémtákolmánnyal” még nagyobb baj is. Ismét tiszta forrásból merítek, Izrael Állam magyarországi nagykövetségének honlapjáról. Izrael címerének bemutatása így szól: „Izrael Állam hivatalos jelképe a menóra, a hétágú gyertyatartó, mely a hagyomány szerint az ókorban mória néven ismert növényt formázza.” Saját szavait idézve kérdezem tehát a cionista iványit, mi keresnivalójuk van „a nácizmus gyilkos eszmevilágát harsogó üzenetek tolmácsolására szolgáló horror- és terrorkészítményeknek”, vagyis a menórának nevezett „fémtákolmányoknak” a főváros közterein? Vagy bármely más magyar településen? Ezeknek a „gyűlöletkeltő és kirekesztő céllal köztérre talicskázott” tárgyaknak ugyanis semmi keresnivalójuk közterületen. A menóra – Izrael állam jelképe, címere. A menóra tehát – politikai szimbólum. Az apartheid Izrael, a cionista métely szimbóluma. A népirtás jelképe. Halkan kérdezem: egy rasszista állam jelképének felállítása Magyarországon, közterületen megengedhető?
Kapcsolódó linkek:
Tűzifa és nem krisztuskereszt
Iványiék közleménye Izrael Állam megalakulásának 60. évfordulóján
gabor ivanyi izraeli „élménybeszámolója”
A humánus izraeli hadsereg munka közben
Falusy Márton – HunHír.Hu
