Nincs olyan cigány, avagy zsidó e honban, aki „magyarozni” szokott? Ennek lehetősége eleve kizárt? Aki tehát tagadja a magyarellenesség lehetőségét, az nemcsak fajelméletet művel (a cigány, a zsidó – mint tökéletes, előítéletmentes nép), hanem nagy léptekkel el is indult a magyarellenesség útján.
A címben idézett kérdés a Népszavában jelent meg. Egy rövid cikk címeként. Az írás szerzője szerint határainkon belül „magyarellenesség” nem létezik, sőt a szó használata önmagában is kirekesztő. Mielőtt a cikkre térnék, nézzük meg, miért is ragadott tollat (klaviatúrát) a magát korábban félzsidóként definiáló szerző.
November 19-én tette közzé a Magyar Távirati Iroda azt „a gonosznak megálljt parancsoló” felhívást, amelyet a volt főbíró, Lomnici Zoltán fogalmazott, s amelyhez többek között a parlamenti pártok, s a történelmi egyházak, felekezetek is csatlakoztak. A felhívás első bekezdése szerint „közös felelősségünk, hogy Magyarországon, különösen a közbeszédben, a nyilvános szereplések alkalmával ne sérüljön az egyenlő emberi méltóság elve, és ne nyerjen teret a keresztényellenes, rasszista, antiszemita, magyarellenes retorika”. A felhíváshoz csatlakozó személyek és szervezetek elutasítanak minden olyan sértő megnyilvánulást, amely „személyek vagy csoportok ellen irányul, azok vallási hovatartozása vagy nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozása miatt”, s kijelentik, hogy „fontosnak tartják a másoknak fájdalmat okozó történelmi sérelmek tiszteletben tartását”.
Ezt a felhívást – mint említettem – számos szervezet aláírta, a Mazsihisz nevében például Feldmájer Péter és Zucker-Zoltai látta el kézjegyével a dokumentumot. November 28-án közölte a Népszava c. szennylap Fekete György mentálpedagógus cikkét ezzel a címmel: „Magyarellenesség?” Néhány nap múlva, a Mazsihisz honlapja is átvette az írást „a szerző és a Népszava engedélyével”. Tehát a zsidó honlap szerkesztői tartottak igényt az írásra – s nem a szerző, avagy a Népszava ajánlotta fel azt Feldmájeréknek. Ez az apróság azért fontos, mert az említett cikk éppen a Mazsihisz által is aláírt felhívás szövegét kifogásolja. Pontosabban annak egyetlen jelzőjét. A „magyarellenes” szóról beszélek.
Fekete félzsidó szerint a felhívásban szereplő „magyarellenes” jelzővel az a baj, hogy „sajnos nem azt fejezi ki, hogy ami ’keresztényellenes, rasszista, antiszemita’ jelenség, az magától értetődően egyúttal ’magyarellenes’, hanem azt, hogy az utóbbi az előbbieken kívül létezik a Magyar Köztársaságban”. Ez bizony eléggé zavaros gondolatmenet: Fekete félzsidó szerint „magyarellenesség” így külön nem létezik, mert csak az „magyarellenes”, aki keresztényellenes, rasszista, antiszemita. Tehát keresztény, antirasszista és/vagy szemita ember eleve nem lehet „magyarellenes”. Eddig ez eszembe sem jutott. Érdekes ugyanakkor, hogy a „keresztényellenes” jelzővel nincs baja a szerzőnek. Pontosabban szólva: itt még nincs baja, mert cikkének egy másik passzusában már másként fogalmaz. Nézzük hát tovább a félzsidó hablatyolását.
Fekete felteszi a kérdést: egyáltalán mi a „magyarellenes” hazánkban? S következik egy újabb kérdés: a magyarellenesség „lehetősége eleve benne rejlik a nem magyar, nem keresztény nemzeti-vallási kisebbségekhez tartozókban”? A félzsidó itt már jól összekutyulta a dolgot: az ő értelmezésében fennáll a lehetősége annak, hogy a „nem magyar” és a „nem keresztény nemzeti-vallási” kisebbségekhez tartozókra vonatkoztatják a „magyarellenes” jelzőt. De milyen kisebbségekről beszél Fekete? Ne kerteljünk: „nem magyar” és „nem keresztény nemzeti-vallási” kisebbség egy van kicsinyke honunkban. A zsidóság. Fekete tehát a „magyarellenes” jelző használata ellen azért tiltakozik, mert annak – bár nyíltan nem mondja ki, csupán sejteti – antiszemita mellékzöngéje van. S természetesen magában foglalja a „nem-keresztény” minősítést is. Fekete félzsidó nagyon beteg lehet.
A félzsidó aztán döngicsél tovább, újabb kérdések sorjáznak. Vajon „magyarellenes” a másságot elfogadó ember? Az inkriminált jelző használata nem antidemokratikus? Nem olyan kirekesztő, mint minden nacionalizmus? Kérdések ezek, de ott van bennük az állítás. S a kérdések után egy olyan mondat, amely a Rákosi-korszakban is megszülethetett volna: a kifogásolt szó „sommás alkalmazása lefegyverzi, elbizonytalanítja a haladást pártolókat, összekuszálva eszmei tájékozódásukat”. Ugye szép? Kiváltképp a „haladást pártolókat” méltányolom, bár az „eszmei tájékozódás” összekuszálása sem kutya.
Nem folytatom a szöveg részletes ismertetését, teljesen fölösleges. Csupán még egyetlen megállapítására hivatkozom. Fekete félzsidó cikke végén elismeri, hogy „magyarellenesség” ugyan létezik, de nem Magyarországon. Azt írja, hogy hazánkban „van cigányellenesség, zsidóellenesség, és van – határainkon túl – magyarellenesség”, majd rögvest hozzáteszi: „Nem lehet elégszer ismételni, hogy a ’magyarellenesség’ kategóriájának belpolitikai alkalmazása szerencsétlen”.
Így szólott november végén ez a Fekete nevezetű félzsidó, akinek bődületes marhaságait még a Mazsihisz honlapja is közlésre méltatta. Vajon miért? Ha Zuckerék aláírták a fentebb citált felhívást, akkor miért tartják fontosnak a felhívás szövegében szereplő egyik jelző utólagos megkérdőjelezését? A választ nem kell taglalnom, tudja azt jól a kedves Olvasó.
Hogy Fekete zagyva szövegét tisztába tegyük, először a hatályos alkotmány szövegéből idézek. Az alkotmány 69. § (1) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők”. Magyarán: a többségi nemzet mellett léteznek nemzeti és etnikai kisebbségek, amelyek nem a magyar nemzet, hanem a magyar állam részei. Ahogy az erdélyi magyart sem nevezzük románnak, hanem román állampolgárságú magyarnak. Márpedig ha a szerző szerint hazánkban létezik cigányellenesség, zsidóellenesség, akkor természetesen létezik magyarellenesség is. Tehát nemcsak határainkon túl – hanem határainkon innen is. Vagy Fekete félzsidó szerint nincs olyan cigány, avagy zsidó e honban, aki „magyarozni” szokott? Ennek lehetősége eleve kizárt? Aki tehát tagadja a magyarellenesség lehetőségét, az nemcsak fajelméletet művel (a cigány, a zsidó – mint tökéletes, előítéletmentes nép), hanem nagy léptekkel el is indult a magyarellenesség útján.
Végezetül Fekete félzsidó figyelmét szeretném felhívni arra, hogy ma december ötödike van. A gyászos emlékű népszavazás évfordulója. Mindannyian emlékszünk a balliberális oldal ellenkampányára. Mindannyian emlékszünk, hogy ferenc gyurcsánnyal az élen magyart uszítottak magyar ellen. Az öt évvel ezelőtti napon a kormányzat által vezényelt magyarellenesség ült diadalt. Rettenetes nap volt az öt évvel ezelőtti nap. Mély sebet ejtett. S a magyarellenes politika azóta sem ért véget. Kár, hogy Fekete félzsidó ezt nem érti. Pedig csak egyik fele zsidó. A másik fele….
Falusy Márton – HunHír.Hu