Két hónappal ezelőtt már tollhegyre tűztem Feldmájer Pétert, a Mazsihisz elnökét (Feldmájer zsidóführer utolsó esélye), most ismét a hazai zsidóságnak ezzel a förtelmes darabjával kell foglalkoznom. Mert tegnap a Mazsihisz honlapját olvasgatva (mindennapi hánytató kenyerem ez a túlélő internetes portál) kiderült, hogy a kiválasztott faj említett egyede kiváló lobbista, Ausztráliáig is elér a keze. Bizony, az alábbiakból majd kiviláglik, hogy egy igazi „holocaust-lobbista”, zsarolásban felettébb profi maffiózó számára semmi sem lehetetlen.
Bizonyára emlékszik a kedves Olvasó az „utolsó esély akció” néven elhíresült zsidó projektre. A Simon Wiesenthal Központ igazgatója, Efraim Zuroff hét évvel ezelőtt jelentette be, hogy az un. „holocaust”-ért felelős, még élő, de el nem ítélt személyek felkutatását kezdeményezik, s szép zsebpénzzel honorálják mindazokat, akik – utolsó esélyként – rábukkannak egy valódi „holocaust-bűnösre”. Zuroffék nemsokára közzé is tettek egy listát a legkeresettebb személyekről, s a hetedik helyen szerepelt az Ausztráliában élő Zentai Károly, a magyar királyi honvédség egykori tiszthelyettese. Őt azzal vádolták meg, hogy 1944. november 8-án egy budapesti laktanyában katonatársaival megkínozta és megölte a 18 éves Balázs Pétert, aki zsidó létére nem viselte a sárga csillagot. Zentai Károly tagadta a vádat, s azt állította – s állítja azóta is -, hogy az említett napon nem tartózkodott már Budapesten.
Zentai ellen Efraim Zuroff és bandája tett feljelentést, amelyet a magyarországi katonai ügyészség megvizsgált, majd a Fővárosi Bíróság elfogatási parancsot adott ki a megvádolt férfi ellen. A böszme-kormány 2005 elején hivatalos kérelemmel fordult az ausztrál hatóságokhoz a ma 88 éves férfi kiadatása érdekében, akit odaát rögvest le is tartóztattak, majd óvadék ellenében szabadlábra helyeztek. Az ügy évekig húzódott, mert a magát következetesen ártatlannak valló Zentai megfellebbezte a kiadatásáról szóló döntést. Idén októberben a perthi szövetségi bíróság úgy döntött, Zentai kiadható, s újabb fellebbezés folytán az ügy az ausztrál kormány elé került.
November 12-én, csütörtökön érkezett a hír, hogy az ausztrál kormány jóváhagyta a bírósági döntést, tehát Zentai Károlyt kiadják Magyarországnak. A tibordraskovics néven ismert rágcsáló által vezetett „minisztérium” rögvest közölte, hogy amint végrehajthatóvá válik az ausztrál döntés, intézkednek Zentai hazaszállításáról. Addig azonban még lefolyik némi víz a Dunán, ugyanis Zentai az újabb döntéssel szemben is fellebbezni fog.
Mielőtt a lényegre térnék, szeretném a tisztelt Olvasó figyelmét felhívni egyetlen nyelvi apróságra. Az MTI által kiadott, a Zentai-üggyel kapcsolatos egyik közleményben ez a mondat olvasható: „Ha Zentait ténylegesen kiadják Magyarországnak, ő lesz az első ausztrál állampolgár, akit náci háborús bűnök miatt bíróság elé állítanak.” Zentai és a náci háborús bűnök? Az MTI illetékese nem tudja, hogy a „náci” szó mit jelent? Német katona, NSDAP-tag volt talán Zentai?
Az ausztrál kormány döntéséről értesülve a Simon Wiesenthal Központ igazgatója, Efraim Zuroff igencsak örvendezett. „Végre látjuk a fényt az alagút végén” – mondta patetikusan a bosszú-műfaj szörnyalakja, majd hozzáfűzte, hogy „az idő múlása semmilyen módon nem kisebbíti a holocaust gyilkosainak bűnösségét”. Igen, csak az un. „holocaust” bűnöseire nem érvényes az idő múlása. Más bűnösökre igen. Ez az igazságszolgáltatás szemita megközelítése: ha nem-zsidó öl zsidót, nincs elévülés, ha zsidó öl nem-zsidót, akkor bűn sincs, elévülés sincs.
Zuroff nemzetközi főzsidó azonban nemcsak a fényt látja szemita alagútja végén, hanem nagyon is biztos a dolgában. Szerinte Zentai Károly esetében „a bizonyíték teljesen egyértelmű, csak jogi kérdésekről van szó”. Tehát az ítélet már elkészült, hogy magyarra fordítsam Zuroff szavait. Milyen bizonyítékot emleget ez a Zuroff? Eddig a sajtóban semmilyen bizonyíték nem látott napvilágot. Bizonyára előhalásznak valami rozzant „holocaust-túlélőt”, aki majd tanúskodni fog, mert hamis tanú ezeknél mindig akad bőven.
Az ausztrál kormány tehát döntött, Zuroff főzsidó lelkendezett, Zentai Károly pedig fellebbezésre készül. Ha mégis hazaszállítják, egyben biztos lehet Zentai úr: a közvélemény szimpátiája vele lesz. Mert az egész eljárás, Zuroff zsidó maffiájának módszere vérlázító. Nem „holocaust-túlélők” ők: évtizedek óta ők csinálják a „holocaustot”. Ez a szakmájuk.
Na de hogyan kerül ebbe a hánytató történetbe a Feldmájer Péter nevezetű Mengele-uborka? Tegnap nézegetem a Mazsihisz-honlapon a híreket, s látom, csütörtökön délelőtt 11 óra 46 perckor jelent meg gyorshírként, hogy Zentai Károlyt kiadják Magyarországon. Alig másfél óra múlva egy másik hír is megjelent a zsidó portálon ezzel a címmel: „Megbeszélés Zentai Károly kiadatási ügyéről az ausztrál nagykövettel”. Szó szerint közlöm a rövid Mazsihisz-hírt: „Alex Brooking, Ausztrália magyarországi nagykövete hétfőn – kérésére – hivatalában fogadta dr. Feldmájer Pétert, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökét. A Mazsihisz elnöke elmondta, hogy a magyarországi zsidóság azt szeretné, ha az ausztrál hatóságok minél előbb döntenének a háborús bűncselekményekkel vádolt Zentai Károly kiadatási ügyében, mert igen fontosnak tartanák, hogy a független magyar bíróság döntsön ebben az ügyben. A Nagykövet Úr hangsúlyozta, hogy az ausztráliai bíróságok és a kormányzati tisztviselők mindenben betartják a hatályos törvényeket, még akkor is, ha ez hosszabb időt vesz igénybe. Megígérte, hogy a magyarországi zsidóság álláspontját tolmácsolni fogja kormánya felé.”
Nyúlfarknyi, de sokat eláruló szöveg. Feldmájer Péter zsidóführer kért találkozót a nagykövettől, nem pedig fordítva. Hétfőn, november 9-én – Kertész Imre szülinapján – összedugta fejét a két jeles férfiú. Feldmájer zsidóführer a hazai zsidóság nevében fordult a nagykövethez, tehát Feldmájer zsidóführer az összes hazai zsidót képviselte, többek között egyik kedvencemet, az egykor tévesen Vámos Györgyként emlegetett Georg Zöllner nevezetű magyar zsidóságdarabot is. Feldmájer zsidóführer közölte a nagykövettel az összes hazai zsidó – többek között Georg Zöllner – igényét, miszerint zsidaink mielőbb itthon szeretnék üdvözölni Zentai Károlyt. A nagykövet rövid válaszának a lényege: tolmácsolja „a magyarországi zsidóság” – így Georg Zöllner – álláspontját kormányának. A „magyarországi magyarság” álláspontja a két jeles férfiú villásreggelijén érthető módon nem került szóba. Nem volt ugyanis jelen senki, aki képviselte volna a hazai magyarság álláspontját.
Nem véletlenül emlegettem többször is Georg Zöllner nevét, épp a minap firkáltam róla valamit. Kedves Georg Zöllner, nincs kedve a Magyar Hírlap nevű újságban erről a röpke hírről is írni valamit? Hogy Ön miként látja ezt a gusztustalan ügyet? Hogy Önt is tényleg Feldmájer zsidóführer képviseli? Egy zsidó akol, és egy zsidó pásztor? S mit szól ahhoz, hogy egy felekezeti testület vezetője tőle független bírósági eljárással kapcsolatban lobbizik, ráadásul egy – állítólag – 65 évvel ezelőtt megölt fiú ügyében, aki se rokona, se ismerőse? A többi kérdést nem írom le, tudja magától is Georg Zöllner, hogy mi mindenre gondolok.
Zentai Károly kiadatási ügyében tehát a Feldmájer feliratú zsidóságdarab az igazán érdekes. November 9-én a hazai zsidóführer bosszúért lihegve elmegy lobbizni az ausztrál nagykövetségre, kinevezi magát a hazai zsidóság führerének (ein Volk, ein Führer!), s ennek a hazai zsidóságnak a nevében nyomást gyakorol a nagykövetre. Gondolom, Zuroffék és a többi hasonszőrű zsidó terrorszervezet kisebb-nagyobb rendfokozatú führere szintén megzsarolta Ausztráliát. S mit tesz Isten, Feldmájer akciózása után három nappal az ausztrál kormány meghozza az elvárt döntést. „Ügyes, nagyon ügyes” – hogy Kertész Imre A nyomkereső című kisregénye főhősének vissza-visszatérő szófordulatával éljek.
Feldmájer Péter nemcsak nyomást gyakorolt az ausztrál nagykövetre. Oly öntelt – vagy hülye – volt, hogy a zsarolás tényét még a saját honlapján is közzétette. Utólag. Nem a zsarolás napján, hanem a Zentai Károly kiadatásáról szóló döntés után másfél órával. Feldmájer zsidóführer ezzel akarta bizonyítani szeretett népe – a „magyarországi zsidóság”, benne Georg Zöllner – előtt, hogy néki is köszönhető a gyors, számukra kedvező döntés.
Hihetetlen, milyen hatalmuk van ezeknek a zsidóführereknek. Nyugodtan zsarolhatnak idegen kormányt is, senki nem háborodik fel. Kedves Georg Zöllner, az Ön Echo TV-je és Magyar Hírlapja ezzel a botránnyal miért nem foglalkozik? Ön miért hallgatott, miért nem írt egy röpke filippikát Feldmájer zsidóführer ellen? Talán csak nem azért, mert Önben a zsidó szolidaritás mindennél erősebb?
Fentebb idéztem Efraim Zuroff szavait: „Végre látjuk a fényt az alagút végén”. Így, többes számban. Az alagút végén látja már tehát a fényt Feldmájer zsidóführer és egész zsidó népe – Zöllnerestül. Mi, magyarországi magyarok azonban nem örvendezhetünk. Nem látjuk az alagút végén a fényt. Eltakarja azt ez a sok szemita szemét maffiózó. Eltakarja azt „a magyarországi zsidóság álláspontja”. Még.
Falusy Márton – HunHír.Hu
