Lajtabánság megalakulásának a 89. évfordulójáról emlékeztek meg magyarok a jelenleg osztrák fennhatóság alatt álló Őrvidéken vasárnap. A rendezvény másnapján ismeretlenek eltüntették a megemlékezők virágcsokrait és a nagyméretű koszorút.

Vasárnap délelőtt magyar hazafiak 40 fős csoportja, kiegészülve 10 őrvidéki magyarral megemlékezést tartott a honmegtartó Prónay Pál és Nyugat-Magyarország népei által 1921. október 4-én által kikiáltott Lajtabánság megalakulásának a 89. évfordulójáról. Az osztrák hatóságoknak törvényesen bejelentett rendezvény jelentős rendőri készültség mellett sikerült megtartania a szervezőknek. A rendezvényen az évtizedeken át elhallgatott történelmi tényeket Sarkady Sándor történész ismertette és felszólalt Dr. Éva Mária Barki jogvédő asszony, aki többek közt a magyar önrendelkezés fontosságát hangsúlyozta. Az eseményen élőben felcsendült a Hungarica együttes Ide születtem című népszerű balladája.

A jelenlévők megkoszorúzták a több száz márványba vésett magyar nevet tartalmazó hősi emlékművet. A rendezvény másnapján ismeretlenek eltávolították a megemlékezők virágcsokrait és a nagyméretű koszorút. A hír hallatán Éva Mária Barki feljelentést tett az osztrák rendőrségnél, hiszen a kegyeletsértő cselekményt az osztrák büntetőtörvénykönyv 190.Abs. 2 StGB. pontja alapján büntetendő. Az ügyről tájékoztatást adott a KURIER és az ORF kismartoni szerkesztőségének, valamint a Magyar Távirati Irodának. Gerhard Pongratz a felsőőri város SPÖ-s polgármestere a rendezvény kapcsán nemtetszésének adott hangot, és a szervezőknek elmondta, ha csak rajta múlt volna nem lehetne megemlékezniük a magyaroknak az 1921-es eseményekről…

ÉVA MARIA BARKI FELSŐŐRI BESZÉDEkoszorút. A hír hallatán Éva Mária Barki feljelentést tett az osztrák

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves megemlékező magyarok és osztrákok !

Tisztelt Polgármester úr!

Először köszöntöm a felsőőri Polgármester Urat , tisztelt Polgármester úr kérem, jöjjön hozzánk, jöjjön közelebb, nem kell félni tőlünk, nem akarjuk elcsatolni az Őrvidéket, nincsenek szeparatista követeléseink, csak emlékezni akarunk a közös történelemre, az 1000 éves közös kultúránkra és hagyományainkra.

Kérem, ne álljon ilyen távol tőlünk, ez a „PRO PÁTRIA EMLÉKMŰ” a közös hazánkról szól, itt német és magyar nevek vannak felvésve. Önnek is el kellene fogadnia a közös történelmünket és végre itt is, az Őrvidéken is fel kellene dolgozni a történelmet, mert az itteni tankönyvekben még mindig hallgatnak a magyar múltról.

A mai megemlékezés az első világháború utáni eseményekre vonatkozik : . azokra a problémákra , amelyek az Osztrák – Magyar Monarchia szétverésével keletkeztek; azokra a problémákra, amelyek a mai napig megoldatlanak a Kárpát-medencében, de sok más helyen is Európában.

A kulcsszó: az önrendelkezési jog: Ez az önrendelkezési jog, amelyet az amerikai államelnök Wilson 1918 január 8-án a 14 pontjából a 10-ben proklamált és amelyet csak két helyén, Karintiában és Sopronban tartottak be. Wilson tanácsadója és külügyminisztere, Robert Lansing 1920 végén azt mondta: „Készen van egy békeszerződés, de nem fog békét hozni, mert az önzés futóhomokjára alapozták“

Ez a kulcsszó, az önrendelkezés, a mai napig érvényes, mert a mai napig megtagadják ezt a jogot a Kárpát-medencei magyarságtól.

Kedves barátaim, ma nem azért jöttünk ide, hogy panaszkodjuk vagy visszaköveteljük az Őrvidéket – ez az itteni nép akarata ellen lenne és nem is lenne szabad megtörténnie.

Mi azért jöttünk össze, hogy emlékezzük azokra, akik 1921-ben az alapvető jogokért , az önrendelkezésért mertek harcolni és népszavazást követelni. Ezt az osztrák kormány visszautasította, de a győztes Nyugat-magyarországi felkelés után a Velencei megegyezés révén mégis csak lett népszavazás de sajnos csak Sopronban. Prónay Pál és harcostársai nélkül nem lett volna népszavazás és Prónay Pál nélkül Sopron ma nem lenne Magyarországon.

A világháború után Nyugat-Magyarországon a többség – Magyarországon akart maradni, nem csak a magyarok és németek, de a horvát kisebbség is. Az életkörülmények akkor Magyarországon jobbak voltak. Ma fordítva van. Figyelemre méltó, hogy a horvát kisebbség képviselete, a Horváth Kulturális Egyesület is, memorandummal fordult az osztrák kormányhoz, hogy Magyarországnál akarnak maradni. És tényleg a horvát kisebbség sorsa osztrák uralom alatt rosszabbra fordult, kevesebb lett az iskolájuk és tanáraik létszáma is a a felére csökkent.

A magyarság létszáma az Őrvidéken 80 év alatt több mint egy ötödére csökkent. 1910-ben 26.225 magyar volt az Őrvidéken, 1981-ben 4.147 személy vallotta magyarnak. Felsőőrön az első világháború után 85 % magyar volt 15% német, míg ma ez fordítva van, és csak 17 %-nyi ember vallja magyarnak magát.

Itt megvalósult, amit a nagyhatalmak célul tűztek ki: az asszimiláció, lassú, humánusnak tartott asszimiláció. Az Őrvidéken már nem szívesen beszélnek magyarul, a magyarságtudat minimumra csökkent, korlátozott körülmények között ápolják a magyar identitásukat. A magyarok által épített katolikus templomból elzavarják a ,magyarokat, csak kis alagsori kápolnában tarthatják a szent misét,. Az ünnepeken, karácsonykor és húsvétkor a kis kápolna még be is van zárva. Így teszik tönkre a magyar katolikus egyházközösséget. Abban látszik, hogy milyen gyenge már a magyar közösség, hogy nem is akarnak igénybe venni segítséget, hanem inkább eltűrik a szomorú helyzetet.

Az őrvidéki helyzet mutatja, hogy alakul az asszimiláció egy működő demokráciában… Azt mutatja, hogy nem elég a demokrácia, nem elég a demokratikus elvek betartása, hanem az úgynevezett pozitív diszkrimináció lenne szükséges, ami azt jelenti, hogy egy nemzeti népcsoportnak több jog jár, hogy megőrizhesse az identitását.

Az őrvidéki példa azt is mutatja, hogy milyen fontos az anyaország támogatása. A kommunizmus évtizedeiben Magyarország nem törődött az őrvidéki magyarokkal és az elmúlt 20 évben sem igen segítettek az itteni magyarságnak Budapestről. Van ahol másként kezelik a nemzetiségi ügyeket. A volt Jugoszlávia mindig nagy nyomást gyakorolt a horvát és szlovén nemzeti kisebbség érdekében az osztrák kormányra – és ezt a természetes politikát folytatja most a szlovén és a horvát kormány is, amely többször azzal fenyegette az osztrák kormányt, hogy az ENSZ-hez fog fordulni, mert a szlovén lakosság még mindig nem kapott a kétnyelvű helységnévtáblákat ott, ahol 10 % szlovén van. Ezzel szemben a magyar kormány a Kárpát-medencei sokkal súlyosabb és égető problémákat a nemzetközi színtéren meg sem említi.

Az a feladatunk, hogy sürgősen nyomást kell gyakorolni a magyar kormányra,, hogy komolyabban foglalkozzon a Kárpát-medencei magyarság problémáival – Erdélyben, Kárpátalján, Szlovákiában , Délvidéken és itt Őrvidéken is. Nem elég egy alibi politika, mint az állampolgársági törvény, amely nem segíti a magyaroknak ott, ahol élniük kell, otthon, a saját területükön. Szükség van egy átfogó koncepcióra, amelyből nem szabad kihagyni az önrendelkezési jog elveit. Az Európai Unió sajnos nem mutat semmilyen megoldást. Csak az önrendelkezési jog, mint minden demokrácia oszlopa, biztosíthat egy olyan Európát, ahol békésen és szabadon, konfliktus mentesen lehet együtt élni. Csak egy ilyen Európa lehet a jog, biztonság és szabadság területe.

A végén, kedves barátaim, még egy pár szót akarok mondani, amelyet németül is szeretnék megismételni, hogy értse meg a tisztelt Polgármester Úr is, de a Polgármester Úr sajnos még mindig hátat fordít nekünk!

Ausztriában sok hamis információt lehet Magyarországról olvasni a médiában: hogy nacionalisták, más nemzetek ellen, szélsőségesek, üldözik a cigányokat. Emiatt a polgármester úr ellenezte a mai rendezvényt.

Kedves Polgármester úr, kedves osztrákok !

A magyaroktól nem kell félniük. A magyarok sohasem voltak más nemzetek ellen. Magyarország mindig egy befogadó ország volt. A Szent Korona tagja nem csak a magyarok, hanem minden más nemzet is volt. Magyarországon találjuk az első kisebbségi rendelet Európában, és pedig 1000 éve Szent István Király idejéből. Magyarországon találjuk az első autonómiát a német szászoknak Erdélyben, 1224-ben, az Andreanumban. Magyarországon volt elsőként vallásszabadság Európában – a tordai országgyűlésen 1568, Magyarország világhíres mint az autonómia és a tolerancia bölcsője. Van mire büszkének lenni.

A magyarok – a náci és kommunista uralmon kívül – soha sem üldözték más nemzetiségeket, a nemzeti kisebbségek létszáma sehol nem csökkent mint másutt, hanem növekedett, a magyarok jutottak kisebbségre és nem fordítva.

A magyarokról nem kell félni. Sok más veszély fenyegeti az osztrákokat és magyarokat egyaránt: a brüsszeli növekvő szupernacionális bürokrácia és totalitarizmus , a szabadságjogok folytonos korlátozása, az európai gyökereink elveszítése, az értéktelenítés, a relativizmus.

Sok közös kihívás előtt állunk, amelyet együtt jobban lehetne megoldani. A pannon térség egy egységes, harmonikus térség, nem csak földrajzilag, hanem kulturálisan és történelmileg is. Együtt kell működnünk, ha helytállni akarunk Európában. Ehhez tartózik a kulturális és gazdasági együttműködés a magyarországi szomszédos területekkel – Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megyékkel – létre kellene hozni egy közös PANNÓNIA régiót az Európai Unióban.

Stabilizálni és erősíteni kell Európa Közepét. Tanulnunk kell a történelemből. Példát kell mutatnunk más régióknak Európában a több nemzet együttműködésében a tolerancia és szabadság alapján, úgy ahogy Magyarország a múltban mindig is biztosította népeinek a fejlődést!

Köszönöm, hogy meghallgattak, Isten áldja Magyarország és Ausztria népeit!

Hunhír.info