A trianoni területcsonkítás miatt Ausztriához került Alsóőr, a rövid életű, dicsőséges Lajtabánság meghatározó településének, Felsőőrnek alfaluja. A meghatározó számú magyar, de gyökereit, származását mára már nagyobbrészt nem vállaló alsóőriek viszont jelesre vizsgáztak 1989 telén, amikor plébánosuk, Galambos Iréneusz vezetésével befogadó és tranzitközponttá alakították a plébániát, a könyvtárat, és segítették az Erdélyből érkezett magyar, székely véreinket.

A forradalom hevületében a változásokban nem bízó erdélyiek közül sokan a Vas-megyei magyarok, horvátok és svábok segítségével jutottak át az akkor még elég jól őrzött zöld határon, hogy Nyugat feléje induljanak. Galambos atya plébániáján szállást, meleg ételt, jó szót és némi zsebpénzt is kaptak, hogy tovább vándorolhassanak. Akkor senki sem nézte, ki az, miféle, elég volt annyi, hogy erdélyi, és segített. Nagyon sok Secu-ügynök, magyargyilkos oláh hóhér pont a magyarok segítségével tudott beépülni a menekülők közé, illetve menekült meg a jogos felelősségre vonástól.

Azóta is érvényes, sőt most már örök vényű: az igazi székely, magyar nem hagyja el szülőföldjét. ők otthon harcoltak, mert hittek a forradalom erejében, s a magyarság sorsának jobbá tételében. De az oláhnak mindennél fontosabb, hogy rablott kincsét megtarthassa.

HunHír.Hu-információ