Kisasszony napja, más néven Kisboldogasszony napja, az egyházi naptár szerint Szűz Mária születésének ünnepe. A XI. század óta tartják számon. Az egész magyar területen kedvelt búcsúnap. Egyes helyeken ezen a napon kezdték meg a gabona vetését. Kisasszony napjára virradó éjszaka kitették a vetőmagot, hogy az Úristen szentelése fogja meg. A hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg, és bőven terem.

Ez a nap jelezte a dióverés kezdetét, és a fecskék útrakelését is. Ha ezen a napon esett, és bugyborékos volt, csapadékos ősz vár ránk a néphit szerint. Sokfelé ez a nap a cselédek szolgálatba lépésének az ideje is.

Hegyvidékeink parasztsága úgy véli, ha Kisasszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint is:

Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek.

Ezen a napon a hívő asszonyok kimennek a napfelkeltét várni, mert az arra érdemesek a fölkelő napban megláthatták Máriát.

Ősi pogány őszkezdő nap. A fecskék is összesereglettek, hogy melegebb égtájak felé repüljenek, ezért nevezik ezt a napot “fecskehajtó Kisasszonynak”. Dologtiltó nap lévén, az asszonyok sem dolgoznak, különösen a fonás tilos.