István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. István Jézus Krisztus kortársa és tanainak hirdetője, s a szegények gondviselője volt. A keresztény tanításokért áldozta fel az életét, ellenségei megkövezték, így lett a keresztény vallás első vértanúja.

Az ő ünnepéhez fűződik a regölés, a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló ősi emléke. A legények december 26-a és január 6-a között esténként járták a falut, meg- megálltak egy-egy ablak alatt, és megkérdezték, szabad-e regölni. Ha beengedték őket, a jövő évi terméssel kapcsolatos jókívánságaikat adták elő a gazdáknak, a szerelmeseket pedig “összeénekelték”. A regölés szó az ősi sámánvarázslással, a sámánok, a táltosok révülésével, extázisba esésével van kapcsolatban. A regösök hittek abban, hogy a jókívánságok, amelyeket elregölnek, valósággá válnak. Ezért el is várták a regölésért járó jutalmat: sonkát, kolbászt, bort, pénzt.

Istentisztelet után “istvánoltak”: zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték föl az Istvánokat.
István napja termésvarázsló nap. A bánátiak szerint, ha szép idő van, jó termés lesz. Ha zúzmarásak a fák, de később kisüt a nap, akkor sok makk terem a jövő esztendőben – tapasztalták régen a disznókat az erdőben makkoltatók a Muravidéken.