Julianna ókeresztény vértanú volt. A néphagyomány Júlia napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor “bolondoznak a Julisok”, vagy megrázzák a dunyhájukat.

***

Julianna
305-ben Diocletianus császár uralkodása idején halt vértanúhalált.
A legenda úgy tartja, hogy kérőjét, a pogány bírót vissza-utasította. Ezért ruháitól megfosztották, megvesszőzték, fejére folyékony ólmot öntöttek, majd börtönbe vetették. Az ördög angyal képében megpróbálta rávenni pogány áldozat bemutatására, Julianna azonban a földre taszította és a láncával megverte. A leányt kerékre feszítették, ezt azonban összetörte egy angyal. Forró ólommal teli üstbe ültették, ezt sértetlenül túlélte, végül lefejezték. A bíró, aki elítélte, harmincnégy társával együtt elsüllyedt egy hajóval.

Ragyog és tündöklik Juliannának napjára:
Ragyogjon életed gyönyörű virága,
Sose hervadjon zöld citrusnak ága,
Inkább virágozzon életeknek fája,
Akkor is, ha eljön életed határa,
Végyen fel az Úr maga jobb karjára,
Helyeztessen ottan égi palotára,
A bárány Úr Jézus víg lakodalmára;
Szívesen kívánom.

(Székelyhidi névnapi köszöntő)