Nagyböjt 5. vasárnapja: régi szokás szerint e naptól a feltámadási szertartásig violaszín lepellel takarták le az Isten házában a feszületeket és a főoltárt. Ennek az az alapja, hogy régen a kereszteken is a megdicsőült Krisztust ábrázolták. Nem illő tehát, hogy amikor Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk, a feszületek mind a feltámadást hirdessék. Manapság azonban már általában a halott Krisztust alkotják a keresztekre, ezért a liturgikus előírások szerint Nagycsütörtökön kell letakarni a feszületeket.
Némely vidéken ekkor hozták rendbe a sírokat, s végig látogatták a határkereszteket. Fekete ruhában mentek a templomba és odahaza a szentképeket fekete kendővel borították. A székesfehérvári gazdák “feketehéten” nem dolgoztak a szőlőben. Az endrődi gyerekek pedig házról házra járva kosarakból zöld búzát szórtak a küszöbre. Tojást kaptak e feketevasárnapi játékért. Mosásra asszonyi dologtiltó napnak számított; de vetőnap a mákra és a lenre: amazt a gazdaasszony meztelenül vagy ingben, emezt pedig a gazda téli ruhába öltözve.