Az internet világában kering a “hun ima”, amelynek eredetijét csak a népmesei hősök látták. Egy valódi “hun ima” felbecsülhetetlen értékű nyelvemlék lehetne – ha létezne. Azonban a “dák piramisépítők” utódaival versengő kamu csak arra alkalmas, hogy hiteltelenné tegye a valós rovásműveltségünket, annak igazi történelmét. Talán nem is véletlenül…
Az internet világában kering a “hun ima”, amelynek eredetijét csak a népmesei hősök látták. Egy valódi “hun ima” felbecsülhetetlen értékű nyelvemlék lehetne – ha létezne. Azonban a “dák piramisépítők” utódaival versengő kamu csak arra alkalmas, hogy hiteltelenné tegye a valós rovásműveltségünket, annak igazi történelmét. Talán nem is véletlenül…
A “legenda” főleg a világhálón terjed lánclevelekben és a gombamód szaporodó önjelölt “őstörténész” blogokon, de már nyomtatott formában is viszontláthatjuk a hoax-ot, pl. a székely-magyar rovást “kihalt magyar rúnaként” félreszabványosítók magyarországi propagandistája, Szondi Miklós révén. Természetesen ezekből a bulvár sci-fikből éppen a lényeg hiányzik. Hát sehol sincs meg a képe, de legalább a rajza annak a bizonyos szíjvégnek? No, de magáért beszél a mese felvezetése is, miszerint a Magyar Nemzeti Múzeumban 1964-ben (!) a postabontó kisasszony lefordíttatja a rovásszöveget amit a Kijevben járt kamionostól kapott. 🙂
(Rovás Info)
Hunhír.info
