Egy legendás zenekar régi felvételei jelentek meg újra a napokban: az 50 éves kaliforniai rockcsapat, a Grateful Dead legjobb dalai egy dupla válogatáslemezen érhetők el. A Grateful Dead a hippi zenekarok egyik legjobbika volt, az ellenkultúra zászlóshajója. Állandóan turnéztak, úton voltak, híveik, a “deadheadek” szó szerint is követőik voltak, motorral rótták az utakat a zenekar nyomában.

A Grateful Dead, amely húsz évvel ezelőtt, 1995-ben adta utolsó koncertjét, idén ünnepli fennállása 50. évfordulóját. The Best of The Grateful Dead című dupla válogatásalbumán 32 dal, mintegy háromórányi stúdióanyag található – tájékoztatta az anyagot Magyarországon forgalmazó Magneoton/Warner Music az MTI-t.

A Jerry Garcia énekes-gitáros, dalszerző által vezetett Grateful Dead 1967 és 1990 között 14 stúdióalbumot (egyet Bob Dylannel közösen) és nyolc koncertlemezt készített, ezek több mint 35 millió példányban keltek el világszerte. A rockot a folkkal, a bluegrass-szal, a blues-zal, a countryval, a dzsesszel és a pszichedéliával vegyítő csapathoz olyan óriási sikerszámok fűződnek, mint a St. Stephen, a Casey Jones, a Sugar Magnolia, a Friend of the Devil, a Scarlet Begonias, a Hell in a Bucket, a Touch of Grey, a Shakedown Street, az Unbroken Chain, a Black Muddy River vagy a Box of Rain.

A mostani válogatás a Grateful Dead valamennyi stúdióalbumáról a legfontosabbnak számító dalokat tartalmazza, időrendbe állítva. A számok a banda fejlődését mutatják be mind zenei szempontból, mind a tagok vonatkozásában az 1967-es The Golden Roadtól (To Unlimited Devotion) az 1989-es Standing on the Moonig. A dupla kiadványon olyan dalok eredeti verziói is helyet kaptak, amelyek később a koncertek nélkülözhetetlen részeivé váltak. Ilyen például a Dark Star: a The Best of-on hallható ritka kislemez-verzió mindössze két és fél perc hosszú, míg a színpadon sokszor 30 perces, improvizációs showelemmé varázsolta az együttes. A borítón szereplő, rózsákkal fedett koponya figura a csapat 1971-es albuma, a Grateful Dead (Skull & Roses) grafikáját idézi.

A csapat zenei stílusára nagy hatással voltak a tudatmódosító szerek. A Grateful Dead a hippi zenekarok egyik legjobbika volt, az ellenkultúra zászlóshajója. Az ideológiáktól és a politikától távolságot tartottak: Garcia úgy nyilatkozott, hogy “a virágok hatalma” nem jelent semmit. Állandóan turnéztak, úton voltak, híveik, a “deadheadek” szó szerint is követőik voltak, motorral rótták az utakat a zenekar nyomában.

A zenekar Grateful Dead néven 1995. július 9-én a chicagói Soldiers Fielden lépett fel legutóbb, pontosan egy hónappal később, 53 évesen meghalt Jerry Garcia, aki addig tudott harcolni heroin- és kokainfüggőségével, amelyet cukorbetegsége is súlyosbított. Hamvait kívánsága szerint a Gangeszbe szórták. Garcia halála a Grateful Dead végét is jelentette, megmaradt társai különböző neveken (Dead, Other Ones) megpróbálkoztak ugyan a folytatással, de az már nem volt az igazi.

A Grateful Dead 1994-ben bekerült a rock dicsőségcsarnokába, Garciát (posztumusz) és a csapat szövegíróját, Robert Huntert idén a dalszerzők között is halhatatlanná avatják, a frontembert 2003-ban a Rolling Stone magazin minden idők 13. legjobb gitárosának választotta meg.

A Grateful Dead idén, az 50. születésnap alkalmából még egyszer, utoljára színpadra lép Chicagóban, ugyanott, ahol a húsz évvel ezelőtti buli volt. Fare Thee Well (Isten veled) címmel július 3-án, 4-én és 5-én három alapító tag, Bob Weir (gitár, vokál), Phil Lesh (basszusgitár, vokál), Bill Kreutzmann (dob), valamint a csapatban 1967-től zenélő Mickey Hart (dob) lép színpadra, énekelni és gitározni fog továbbá Trey Anastasio, a Phish együttes frontembere, Jeff Chimenti és Bruce Hornsby pedig billentyűs hangszereken játszik. Az együttesben 1965-től 1995-ig összesen 12 zenész játszott – közülük öt már nem él.

Hunhír.info