Újabb vaskohókat tártak fel a régészek ércpörkölő gödrökkel Zamárdi határában, folytatva a 2005-ben megkezdett ásatást, ezúttal a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Az egyik feltárt műhelygödörben, a feltárás eredményeit rekonstruálva korabeli módszerekkel avar- és Árpád-kori bucakohók másolataiban próbaolvasztásokat, majd pedig vasbuca-feldolgozást végeztek az elmúlt napokban a kísérleti régészet eszközeivel. Az ércpörkölőben előpörkölt gyepvasércet faszén adagolásával kohósították.

Gallina Zsolt ásatásvezető régésztől tudjuk: hasonló, feltárással, kísérleti régészettel és összehasonlító vizsgálatokkal összekötött, komplex vaskohászati kutatás Magyarországon még nem zajlott, s valószínűleg Európában is egyedülálló.

Hogyan nyertek vasat őseink? – ezt rekonstruálták az elmúlt napokban Zamárdinál a szakemberek. – Kétszázötven négyzetmétert tártunk most fel; harminckét régészeti objektumot és egy több tucat oszlopból álló, legalább ötsoros cölöprendszert – mondta Gallina Zsolt. – Előkerült két műhelygödör, bennük legalább négy-öt kohó szétszedett és elplanírozott maradványaival, továbbá két ércpörkölő gödörrel. A rekonstrukciós kísérlet alapján elmondható: a korai középkorban használt kézi fújtatás csak olyan metallurgiai hőmérséklet előállítására volt alkalmas a bucakemencében, amely elegendő volt ugyan az érc vasoxidjainak teljes redukciójára, viszont a fémesedett vas nem került olvadék állapotba. Így direkt úton kis karbontartalmú, alakítható, salakos zárványokkal, tapadványokkal tarkított vasbucát kaptak. Kísérletünk során a vasbucát újraizzító tűzhelyen tartottuk megfelelő hőmérsékleten, majd izzó állapotban tömörítettük, megszabadítva a salaktól.

A koraközépkori kohászat célja a gyepvasércből direkt redukciójú útján vasbuca előállítása. A vasbuca szivacsos szerkezetű, salakos vascipó, alacsony karbontartalmánál fogva jól kovácsolható.

A zamárdi-kútvölgyi dűlőben, a Zamárdit elkerülő út nyomvonalán 2005-ben bukkantak a régészek a 7-9. századra keltezhető vaskohászati centrumra. Itt sikerült rögzíteniük az avar kori kohászat fázisainak döntő többségét. A különböző objektumokból és a korábbi lelőhelyek vizsgálatából rekonstruálhatták a korabeli vasgyártás folyamatát. A felszínközeli gyepvasérclelőhelyek közvetlenül szomszédos vízfolyás partjain húzódhattak. Bizonyos, hogy egy, az avar korban kiemelkedő szerepű vaskohászati és települési centrumot tártak fel több mint egy kilométer hosszúságban és 25-30 méter szélességben. A kora avar kortól a késő avar korig, legalább kétszáz éven keresztül megfigyelhetők az itt tevékenykedő emberek nyomai. Valószínűleg avar kori eredetű lehet két út maradványa is; kézzel foghatóan érzékelhetőek voltak a korabeli szekerek keréknyomai. Kijelenthető, hogy ez Közép-Európa egyik legnagyobb iparrégészeti lelőhelye. E vaskohászati teleptől pár száz méternyire tárta fel korábban Bárdos Edith a Kárpát-medence eddig ismert egyik legnagyobb avar kori temetőjének egy részletét, mintegy 2300 sírt.

Hunhír.info