109 évvel a temetés után, 1945-ben egy szovjet üteg fészkelte be magát a temetőbe, a kriptát használva bunkerként.
A parasztság, a zsellérek és a jobbágyok egyaránt siratták a falu remetéjét, jóságos földesurukat, a Dani uraságot, akit csak így neveztek Niklán és környékén. Így emlékezett egykor Berzsenyi Mária, a dédapja, a nagy magyar ódaköltő, Berzsenyi Dániel temetésére. A szavakat Dénes Gábor, a Bölcsőd-Sírod Egyesület elnöke idézte fel Berzsenyi halálának 176. évfordulóján a niklai temetőben.
Dénes Gábor elmondta: 109 évvel a temetés után, 1945-ben egy szovjet üteg fészkelte be magát a temetőbe, a kriptát használva bunkerként, ahol díszes, oroszlánfejes bronzkoporsóban helyezték örök nyugalomra Berzsenyit. Az üteg parancsnoka utasításba adta, ha meghal, abban a koporsóban küldjék haza. Két nap múlva lövés érte, katonái kiborították Berzsenyi maradványait, s az újraforrasztott koporsóban haza is küldték az őrnagyot. Az emlékezők később összeszedték a költő csontjait és újratemették.
Az ünnepi irodalmi összeállítás után a niklai remete sírját a költő ükunokái, szépunokái, az egyházashetyei és a niklai önkormányzat, a Berzsenyi Dániel nevét viselő intézmények, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint egyesületek, illetve az irodalomszerető emlékezők koszorúzták meg.
Hunhír.info