A Kossuth tér 1944 előtti arculatának visszaállítása „nem elégséges” érv a József Attila-szobor elmozdításához – vélekedett Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár vasárnap a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban idén először megrendezett A magyar nyelv napján. Mert itt József Attiláról szól a történet, ugye, Szőcs? Alszol meg szuszogsz, húzzál már melegebb éghajlatra! Azt úgyis szeretitek!
El a kezekkel a József Attila-szobortól! – hangoztatta Szőcs Géza. Márai Sándort idézve kiemelte, a honfoglaló magyarok nem „hazát”, hanem „védett legelőt” kerestek maguknak. „Azt, hogy e legelőből haza lett, azt a költőknek köszönhetjük” – mutatott rá. Te lehet, hogy védett legelőt kerestél magadnak zsíragyú senkiházi, amikor ideevett a rosseb Bukarestből, mert hiába nyaltad Csau seggét, aztán mégsem kaptad meg érte az elismerést. A honfoglaló magyarok az ilyen faszfejek, meg liberális elődeik találmánya, akik jobban gyalázzák a hiteles magyar történelmet, mint az identitásos uszítók.
„Nem is tudom, mit mondanék, ha itt ülne József Attila, és meg kellene magyaráznom, most mi történik a szobrával” – fogalmazott Szőcs. József Attilának nem kéne semmit magyarázni. Ő maga mondaná, hogy vigyétek el innen ezt a selejtet, mert ez nem én vagyok, és különben is: Nem, nem, soha!
József Attila: Nem, nem, soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő – erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! – Az lesz a viadal!! –
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
(1922. első fele)
Hunhír.info