Nem sokszor jár koncertezni, de éppen eleget. Tizenkét évig egy tanyán élt, tagja a Magyar Hagyományőr Világszövetség Elnökségének. Született: Waszlavik László József. Epres gyümölcsteát rendel, majd a rá jellemző mosollyal szemléli a Dobó teret az idén 60 esztendős elektromérnök. Igaz, e minőségében kevesen ismerik. Úgy már inkább, mint Waszlavik „Gazember, Petőfi, Velorex, Sámán, Szabadcsapat, Ullmann Mónika”, László …
Amíg megérkezik a forró ital, kézenfekvő a kérdés, hogyan is szólítsam. Kiderül: manapság leginkább a Waszlavik Petőfi Velorex-et használja. Vagy a Gazembert. Végül maradunk a Lászlóban. Mégis a – számomra – legfurcsább utónevéről, az Ullmann Mónikáról érdeklődöm először.
A történet a beatricés időszakból ered. A zenekar kiírt egy belső pályázatot, mert borzasztóan irritálta őket a színésznő akkor még gyermekként előadott, erőltetett „szocialista esztrád-dala”.
– Nagy Feró találta ki, hogy dolgozzuk fel a számot – emlékszik vissza. – Versenyeztünk, hogy ki tudja a legordenárébb módon előadni, punk stílusban. Végül én nyertem, nekem volt a legrosszabb a hangom. Persze ennek volt előzménye: korábbi zenekaraimban egyedül nekem tiltották meg az éneklést. Még a dobos is kapott mikrofont, csak én nem. Feró aztán mindig így konferált fel a koncerteken, ahol a Boney M. Daddy Cool című slágerének dallamára énekeltem a szöveget. Úgy mondanám, a disznóröfögést házasítottam az énekkel.
Laci számos műfajjal mutatkozott már be a közönségnek, ám kedvence talán mégis a népzene. Mint meséli, 4–5 éves kora óta lógott a nyakában a tangóharmonika. Édesapja is játszott a hangszeren, ő maga pedig autodidakta módon tanult meg zenélni rajta. Rövid ideig zeneiskolába is járt, klarinétozott, hogy megtanuljon kottát olvasni. Amikor sikerült a szolfézsvizsgája, otthagyta az intézményt. Az évek során több népzenei válogatás szerkesztésében is részt vett, a katonadalokkal is jobban megismerkedett.
– Az egyik énekesnőm huszárlány, s minden évben járt a tavaszi hadjárat csatabemutatóira. Egyszer szólt, hogy a Hadügyminisztériumnak van egy kis pénze, lehetne csinálni egy kazettát, de nincs, aki elvállalja. Én akkor már régóta jártam Abasárra, a katonadalos találkozóra. Hol a színpadon kaptam helyet, hol a zsűriben, hol mindkettő. Lejöttem a Mátrába, s két nap alatt előkerítettünk egy videofelvételt, az alapján szerkesztettem meg végül az albumot.
Szakmájának (hardveres volt) a zenélésben is hasznát vette. Magának készített például egy 9 sávos magnetofont.
– Semmit nem akartak tőlem kiadni, ezért magamnak kellett magnót csinálni – meséli mosolyogva. – Kimentem a MÉH-telepre, és szinte aprópénzért vettem meg az NDK-s magnófejet. Végül is übereltem a hanglemezgyár Rottenbiller utcai lehetőségét, mert ott csak 8 sávos magnóval dolgoztak…
Műszaki tudását a mindennapi életben is jól kamatoztatta. Évekig egy tanyán élt, ahol maga épített aggregátort Babetta-motorból. Az ökologikus látásmód egyébként is mindig jellemző volt rá. Ma már a szentendrei szigeten lakik, házára napelemet szerelt, az épület mellé pedig komposztvécét. Saját építésű ladikján jár, ha elmegy valahova. Sokat evez. Mint mondja, nem akart ő elvonulni a külvilágtól, így alakult.
Waszlavik Gazember Lászlót legtöbbször harmonikával az ölében láthatjuk, de zenélt már saját készítésű elektromos citerán, és gitáron is. Kéthúroson. Mint mondja, a többi zavarta, ezért levette őket. A maradék párt összehangolta, s szólózni kiválóan lehet vele. Magának csinált szintetizátort, olyat, amilyet egy kirakatban látott. Nem úgy szól, mint az eredeti, de jó. Dobgépet is épített, de azt később elcserélte egy pár rendőrcsizmára.
„Gazi” egy feLugossy Lászlótól kapott rózsaszín bot miatt lett sámán, az éppen újra zenélő Albert Einstein Bizottságnak pedig alapítója, bár az első koncert előtt kirúgták. Mikor azt mondom, sokan szerethető csodabogárnak tartják, bólogat. Ő is gondolkodott már ezen. Sokat gondolkodik. Önmagáról is.
Tavaly Felsőtárkányban találkozhatott a zenésszel a közönség az Úszó Alkalmatlanságok Világbajnokságán. Egyfajta ceremóniamesterként szórakoztatta a publikumot saját gyártmányú vízibiciklijén. Legközelebb egy hét múlva Egerben, a Magyar Dal Napján áll színpadra, a Széchenyi úton, este 6-tól. Persze ha már a hevesi megyeszékhelyen jár, különleges produkcióval is készül. A Dobó téren a Kerekes Band vendégzenészeként is bemutatkozik majd, hiszen az egri betyárok egy feldolgozással tisztelegnek Gazember előtt.
– Matematika szakos gimnáziumba jártam, ott mindenki bogaras volt. Nem voltam látványosan gyors feladatmegoldó, de jól össze tudtam kapcsolni egymástól távol eső területeket. Talán ezért tartanak különösnek.
E széles látás kézzelfogható eredménye lett például az elektromos citera és a hangszerként használt palacsintasütő…
Pócsik Attila- heol.hu
Hunhír.info kommentár:
Hunhír.info