Száz éve, 1910. december 8-án született Karády Katalin, a harmincas-negyvenes évek legkedveltebb magyar filmszínésznője és énekesnője, egy nemzedék bálványa, a “végzet asszonya” a magyar filmekben.

Kanczler Katalin egy hétgyerekes kőbányai proletárcsaládban született – dívához illően a vélemények sokáig megoszlottak arról, hogy mikor. A lexikonokban 1912 szerepelt, karrierjének indulásakor azonban ennél négy évvel kevesebbet mondott az újságíróknak. Aztán előkerült keresztlevele, amelyben 1910. december 8. szerepel, s ma ezt tekintik születési időpontjának.

Karády, aki kiskorában egy akció révén öt évig Svájcban tanulhatott, a családi pokol elől tizenhét évesen a házasságba menekült, de két év múlva már túl volt a váláson is. Kávéházi énekesként fedezte fel Egyed Zoltán hírlapíró, aki gondoskodott képzéséről, s akitől a Karády nevet is kapta.
1939-ben forgatta első és legsikeresebb filmjét, a Halálos tavaszt.

Az ártatlanul romlott Ralben Edit figurája egy csapásra ismertté tette, az Ez lett a vesztünk című dal elindította énekesnői karrierjét is. Karády sajátosan mély hangján később slágerek tucatjait búgta el (Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Valahol Oroszországban, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet, stb.). Nevére tódult a közönség, így évről évre többet forgatott, csak 1942-ben hét film készült vele.

Amerikai stílusú sztárt faragtak belőle, a nők utánozták frizuráját, öltözködését, bár nem mulasztották el, hogy megjegyzéseket tegyenek szögletes vállára, lomha járására. Karády a szőke, babás nőideál után a határozott, vonzó, erotikát sugárzó végzet asszonya lett, szinte férfiasan mély hangja is szokatlan volt a “nyafogások” után.

Magánéletét számos legenda övezte, vélték róla, hogy férfifaló, de azt is, hogy saját neméhez vonzódik; a valóságban Újszászy Istvánnal, a hírszerzés főnökével szövődött szenvedélyes viszonya.

Karádyt rettenetesen megviselte, hogy a szovjet fogságba esett, majd az ÁVH-nak átadott Újszászynak nyoma veszett. Az új világban már nem találta helyét, a kommunista kultúrpolitika sem igényelte “a múlt rendszer” sztárját, s lassan a közönség is leszokott róla.

Karády Katalin 1951. február 9-én hagyta el hazáját, itthon ezután neve sem hangozhatott el. Brazíliában, majd New Yorkban telepedett le, magányosan vezette kalapszalonját. Kultusza a hetvenes évek végén éledt újra, de ő nem látogatott haza, örökre fiatalnak akart az emberek emlékezetében megmaradni. New Yorkban halt meg 1990. február 7-én.

Hunhír.info