Van, aki úgy tudja, Tiszaburán már egy évtizede nem zajlott semmilyen ellenőrzés. Sem APEH, sem tisztiorvosi, sem másféle. Állítólag azért, mert azok is félnek oda menni, akik ezeket végeznék. Tiszabúrát egy jól szervezett maffia uralja, a rendőr, polgárőr meg a nem cigány pedig retteg.

Havi negyvenmillió forintból kell(ene) gazdálkodnia Tiszabura önkormányzatának. A településen hatszázan kapnak rendszeres segélyt, a több mint félezer óvodás és iskolás gyerek 99 százaléka ingyenes napi étkeztetésben és tankönyvellátásban részesül. Írd és mondd, összesen nyolcmillió marad a falu mindennapi életére. Még a forráshiányosnak nevezett kategóriát sem éri el a település, ugyanis az éves szinten tízmilliós adóbevétel mellett 60 milliós mínusz terheli.

A megyei másodosztályú labdarúgó-bajnokság harmadik fordulójában a Martfű együttese vendégszerepelt Tiszaburán. A lefújást követően az egyik néző — bármennyire is óvták a játékvezetőket a rendezők — megütötte Ollári Pál asszisztenst. Néhány tíz kilométerrel arrébb, ugyanebben az időben, Tiszapüspökiben Lukács Kálmán edző vezérletével fenyegették meg a szurkolók Kiss Attila játékvezetőt, aki nem mellesleg civilben rendőr. Egy hete Alattyánon szakadt félbe a bajnoki mérkőzés, amikor is egy jásztelki labdarúgó, Horváth Tamás ütötte meg a találkozó dirigensét, Kökény Gábort. Az ilyen kirívó sportszerűtlenségekből még egy is sok, nemhogy három. A történteknek egy közös jellemzője van: mindhárom elkövető a cigány kisebbséghez tartozik.

Kíváncsiak voltunk, miért szabadulnak el rendre az indulatok ezen a vidéken, ezért elmentünk Tiszaburára. Nem túlzás azt állítani, mások által rettegett településnek számít, melynek neve a médiában szinte csak a rendőrségi hírek között olvasható. „Betörtek, kifosztották, megverték”, szólnak a híradások, azaz a jobb érzésű ember, ha csak teheti, elkerüli Burát.

Nem volt azonban ez mindig így. A Tisza közelsége, a mezőgazdásági területek olyan jólétet biztosítottak az ott lakóknak, hogy senki nem kívánkozott el a környékről. A megmaradt iratok tanúsága szerint az 1800-as években Tiszaburán még egyetlen cigány család élt. Számuk ugyan szép lassan egyre gyarapodott, ám 1920-ban — ekkor mintegy 2500 lakosa volt a településnek — is még mindössze tizenöt százalékos volt a kisebbség aránya. Jelenleg háromezren lakják Tiszaburát, és a lakosság kétharmadát már a kisebbség teszi ki.
.
Farkas László polgármester nem hogy nem zárkózott el a beszélgetés elől. — Kevés hír jelenik meg rólunk a médiában, az is általában mind negatív kicsengésű. Mindennapi nehézségeinkkel, a tényfeltárással csak kevesen akarnak foglalkozni — indokolta örömét a második polgármesteri ciklusát töltő, a harmincas éveit éppen csak elkezdő Farkas László. — Pedig a mi településünk hűen tükrözi a jelenlegi társadalmi állapotokat. Hiába dolgozik tisztességesen a falu lakosságának nyolcvan százaléka, ha a maradék húsz folyamatosan lerombolja, ami addig felépült. Törvényen kívülinek érzik magukat, és a helyzet egyre csak romlik. Az ő „munkálkodásuk” révén lett megbélyegzett falu Tiszabura. Ez a csoport rettegésben tartja az egész települést. Név szerint ismerjük őket, de olyan erő- és pénzfölényben vannak, hogy tehetetlenek vagyunk velük szemben. Kihasználva a szerencsétlen, elesett emberek szegénységét, kölcsönt adnak, melyet aztán a segély osztásakor kamatostól bevasalnak. Ismerek olyan leszázalékolt burai lakost, aki közel százmilliós vagyonnal rendelkezik, a legújabb terepjáróval közlekedik, de az életben még nem dolgozott. Ráadásul mivel óriási a munkanélküliség a településen, mindig akad újabb és újabb „kuncsaftja”. A falu 1200 aktív korú lakosából csupán háromszáznak van állandó munkája. Azt hiszem, ez az adat mindennél többet elárul lehetőségeikről. A rendszerváltás után a második generáció is felnőtt már, mely soha nem dolgozott, és bűncselekményekből tartja fenn magát.

Még mielőtt kérdezhettük, a faluőrség vezetője, Nagy Imre vette át a szót.
— Magától adódik a kérdés, hogy a rendőrség miért nem tesz rendet, ha ennyire egyértelmű a helyzet. Sajnos mára annyira lejáratódott a rendőrség nimbusza, annyira rosszak a törvények, olyan bizonyítási eljárásnak vannak kitéve, hogy kétszer is meggondolja egy egyenruhás, mikor és mit tegyen. A végén pedig általában őket hurcolják meg. Arról már nem is beszélve, akad a településnek olyan része, az általunk csak Chicagónak nevezett Dankó-sor, ahova akkor sem mennek ki, ha vér folyik. Ott egyetlen törvényt ismernek el: az erő mindenek felett. Nem vádaskodom, de Tiszaburán az elmúlt évtizedben semmiféle ellenőrzés nem zajlott, sem APEH, sem tisztiorvosi, semmilyen ellenőr be nem tette a lábát a településre. Egyszerűen félnek, és valahol meg is értem őket. Önmagunk védelmére létrehozta az önkormányzat a faluőrséget. Fizetett alkalmazottakkal, akiknek a saját javaink védelme a feladata. Mára szinte maffia szintű bűnözői csoport szerveződött Tiszaburán, mely senkitől sem fél. Szinte naponta fenyegetik meg a polgármestert, képviselőket, megfélemlítik a törvénytisztelőket. Úgy megyek végig az utcán én is, hogy fél szemmel mindig azt nézem, ki jön a hátam mögött. Többször megtámadták már, de eddig mindig meg tudtam védeni magamat.

iMi lehet a megoldás? Farkas László polgármester rendkívül tömören összefoglalta az egyetlen, általa járhatónak tartott út lehetőségét.
— Először is, sokkal szigorúbb törvények kellenének, melyek megszüntetnék a törvényen kívüliséget. Nem integrálni kellene a cigányokat, hanem hagyni, hogy önmaguk döntsenek sorsukról. De nem a jelenlegi milliomos cigányvezetők, hiszen ők el sem tudják képzelni, hogy miként tengetik napjaikat a romatelepülések lakói, hogy milyen gondokkal, problémákkal néznek szembe nap mint nap. Ha nem történik villámgyorsan valami változás, félő, hogy óriási „földindulás” lesz hamarosan — zárta beszélgetésünket a cigány származású faluvezető.

HunHír.Hu – szoljon.hu nyomán

HunHír.Hu