Saját főbérlőjét rabolta el és tartotta négy napig fogva az első rendű vádlott Sz. János és lánytestvére, Sz. Katalin Mezőtúron, még 2004-ben.Kedden folytatódott az egy évvel ezelőtt kezdődött emberrablás bűncselekményében zajló büntetőper a megyei bíróságon.
A beidézett tanúk többsége nem jelent meg — az előállításukra vonatkozó bírói rendelkezés is sikertelennek bizonyult —, így az egyetlen tanút — egyben az első rendű vádlott rokonát —, illetve Sz. Jánost próbálta dr. Jenővári Éva bírónő szembesíteni a sértett idős emberrel. Eredménytelenül.
A per előtörténete 2004-ben kezdődött. Egy idősebb férfi, aki a tanyáján gazdálkodott, úgy próbálta kiegészíteni a magára, s állataira fordítandó jövedelmét, hogy a házába albérlőként befogadott vádlottnak — akinek nem volt jogosítványa — különböző fuvarozásokat vállalt Sz. János kocsijával. Az egyik ilyen alkalommal az alkalmi fuvarosnak kisebb koccanásos balesete volt — meghúzták az autó sárhányóját. A vádlott szervizbe vitette a kocsit, ahol a jármű összes, máshol szerzett hibáját is kijavíttatta.
Ezt a tetemes pluszköltséget is a sértetten kívánta számonkérni, aki azonban nem volt hajlandó a „feltuningolt” számlát rendezni. Sz. János úgy akart az általa követelt pénzhez jutni, hogy lánytestvérével elrabolta és egy bezárt házban négy napig fogva tartotta az idős gazdát. A másodrendű vádlott, Sz. Katalin többször meg is verte az idős embert — nyomatékosítva akaratukat. Csak akkor engedték ki a halálra rémült sértettet a házból, amikor annak egyik ismerőse fizetett az emberrablóknak.
Ezt követően persze feljelentés született, és számos, más bűncselekményre is fény derült. Ezért az ügyészség most nem csupán emberrablással, hanem súlyos testi sértéssel, személyi szabadság megsértésével, zsarolással és okirattal való visszaéléssel is vádolja a mezőtúri testvérpárt. A tárgyaláson megjelent egyetlen tanú azt állította, hogy a sértett egy népesebb romacsaládot is házába — pontosabban: a tulajdoni lap bejegyzése alapján a bátyja házába — fogadott. A családnak a vádirat szerint, az albérlő felbiztatására „az volt a dolga, hogy alaposan lelakják, ezáltal leértéktelenítsék” az ingatlant. Az idős gazdának, mire észbe kapott, semmilyen bútora, semmilyen ingósága nem volt már. Erről is az első rendű vádlott gondoskodott. Hogy, hogy nem, a leamortizált, korábban hét millió forint értéket meghaladó lakást az említett család egyik ismerőse kétmillióra „becsülte fel”.
Sz. Jánosnak több se kellett, ravasz módon, a főbérlőt megzsarolva megszerezte a sértett bátyjának személyi okiratait, amellyel álszerződést kötött az ingatlanra. Az idős gazdát ez ügyből kifolyólag is többször helyben hagyták, negy egszer nyolc napon belül és túl gyógyuló sérülésekkel lezárva a két fél közti vitát. Mindemiatt az emberrablással párhuzamosan az ingatlan tulajdonára vonatkozó jogvita, és egyéb perek is zajlanak a bíróságon, amelyeknek az idős ember a felperese, s az említett cigány családok.
szoljon.hu
HunHír.Hu