Farmernadrágos, bomberdzsekis, rövid hajú tinik. Kissé félszegen lépnek a kávéházba, ketten rendelnek egy ásványvizet: ki sem nézné belőlük az ember, hogy néhány napja még tiltott jelképeket fújkáltak a kaposvári zsidó temető sírjaira.
– Megbántátok?
– Részben – feleli a fiatalabb, aki még általános iskolás. – A temetőrongálást. Viszont így legalább felkapták a hírt, sokan tudomást szereztek róla: a haza nem eladó.
– Ki akarná megvenni?
– A zsidók. Fel akarják vásárolni. Az izraeli politikus, Simon Peresz is megmondta. Sok pénzük van, felvásárolhatják Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot.
– Szerintetek ezt szó szerint kell érteni?
– Meg kell nézni, mennyi mindent vettek már meg. Például egy csomó ingatlant.
– Abban az írek is nagymenők.
– Ez más. Ezek zsidók. Világuralomra törnek. Mindig mindenütt. S nem egyenes úton, hanem mindig manipulálnak.
– És hazudnak, hamisítanak – veszi át a szót az idősebbik, már középiskolás temetőrongáló.
– Ezt történelemből tanultátok?
– A történelemórán nem mindig az igazat tanuljuk. Például a holokausztot is eltúlozzák. Nem úgy volt, és nem is annyi áldozatot követelt.
– Ezt hol olvastátok?
– Internetes oldalakon is írnak ilyeneket. Meg aztán ott a Cion bölcseinek jegyzőkönyve.
– Bebizonyították, hogy hamisítvány.
– Ennyi mindent nem lehet hamisítani! Nagy része bizonyosan igaz.
– Egy szavuk sem!
– Azért nem véletlenül utálják annyian a zsidókat.
– Annyian?! Amúgy: ti rasszisták vagytok?
– Ez nem rasszizmus.
– Hanem antiszemitizmus.
– Utáljuk a zsidókat!
– Ez így nem igaz – veszi vissza a szót a fiatalabb. – Azokat utáljuk, akik kihasználnak bennünket, nyerészkednek.
– A temetőben halottak nyugszanak… Őket gyaláztátok meg. Pedig nem véletlenül mondják: nyugodjék békében…
– Nem is a temetőt akartuk meggyalázni, s nem a halottakra firkáltunk. Korábban lefújtuk a gettóemlékművet is, ám arra senki sem kapta fel a fejét.
– Erre bezzeg lecsapott minden országos médium – jegyzi meg az idősebb. – Ebből is látszik, hogy kivételezett helyzetben vannak a zsidók, manipulálni tudnak mindenkit.
– Arra nem gondoltok, hogy a jelképek és a temetőrongálás ténye eleve sokakat felháborított? S hogy ugyanígy reagáltak volna, ha egy keresztény sírkertet gyaláztok meg?
– Arról biztosan hallgattak volna.
– Utólag elismerem – szól közbe ismét az ifjabb –, a temetőt nem kellett volna bántani. A gettóemlékművet viszont nem bánom.
– Egyáltalán, miért van gettóemlékmű? – kérdezi a másik. – Ha az olyan rossz dolog volt, minek emlékezni rá?
– Van első és második világháborús emlékmű is. A világháború jó dolog?
– Az más.
– Ja… A zsidó temetőben a tiltott önkényuralmi jelképek pedig különösen kegyetlenek.
– Az NSDAP felirat nem önkényuralmi jelkép.
– A náci párt rövidítése… De festettetek horogkeresztet is.
– A fő mondanivaló „A haza nem eladó” felirat volt. Hogy tudja meg mindenki.
– Ez a része valóra vált a terveteknek. Gondoltátok, hogy ilyen következményei lesznek?
– Nem hittük, hogy lebukunk.
– Eredetileg hárman terveztük az akciót – teszi hozzá a fiatalabb. – Aztán a harmadik társunk visszakozott.
– És végül beköpött – fintorodik el az idősebb.
– A szüleitek mit szóltak hozzá, hogy fiacskáikat kommandósok vitték el?
– Nem örültek…
– Tudták, hogyan gondolkodtok bizonyos dolgokról?
– Otthon sokat beszélgettünk ilyenekről, és ők teljesen máshogy vélekednek.
– És hogyan reagált az iskola?
– Nem tudnak róla.
– Még – szúrja közbe az ifjabb.
– És mi lesz, ha kiderül? Valami azt súgja, korábban ezen nem nagyon morfondíroztatok.
– Mondom, nem hittük, hogy lebukunk.
– Mi lesz a büntetés?
– Azt mondták, felfüggesztett börtön vagy pénzbírság.
– Megérte?
– Összességében: nem. S az is biztos, többet nem csinálunk ilyet..
HunHír.Hu kommentár: a zsidó sírok lefújása nem szép dolog, de egyetértünk a fiatalemberek eszmefuttatásával.