— Írd alá komám, mert sietek! A költségtérítésedhez kell! — állt meg az eleki Szakál István háza előtt a vele egy szervezet színeiben induló „szövetséges”, azzal meglobogtatta az üres A4-es lapot. A többévi tagság után újra a helyi kisebbségi önkormányzat képviselői közé kívánkozó, az ügyben tanúként szereplő nyugdíjas már ekkor érezte, hogy nincs ez a dolog rendjén.
— Nem tetszett ez nekem, de aki ismeri őt, az tudja, milyen nagy dumája van. Megállt az út mellett, kipattant a kocsijából, és azt mondta: gyorsan kell az aláírásom, különben lemaradok a pénzről. Csodálkoztam, de nagyon sürgetett, így alávéstem a nevem, és a személyi számom — emlékezett vissza 2006. szeptember végére az ezügyben most először megszólaló Szakál István.
A korábban kőművesként dolgozó, egy balesete miatt térdprotézist viselő férfi elismeri: csúnyán rászedték. A választás napján még az őt csőbe húzó jelölttársa egyik kocsmájában múlatta az időt, így csak később lépett be a közeli szavazóhelység épületébe. Itt megnézte a listát, s majd leesett az álla, amikor meglátta a kiírást: „Szakál István — visszalépett”.
Mint arra hamarosan fény derült, a jobb sorsra érdemes papírlap szorgos kezek gondos munkája nyomán lemondó nyilatkozattá változott. A korábbi „hű” barát pedig az utolsó pillanatok egyikében bevitte azt a helyi polgármesteri hivatalba. Az már az ott dolgozó hölgynek is gyanús volt, hogy miért nem az érintett hozza be a nyilatkozatot, ám a később a helyi kisebbségi önkormányzat elnökévé is megválasztott férfit ez sem hozta zavarba. Bizalmasan megsúgta a kolléganőnek, hogy szegény Szakál István nagyon beteg, már alig bír a lábára állni.
beol.hu
HunHír.Hu