Mikor Árpád elfoglalta ezt a földet és már minden meghódolt előtte; még csak Zalán fejedelem volt hátra, akit le kellett győznie.
Mielőtt Árpád megtámadta volna Zalánt, pompás követséget küldött hozzá.
Árpád követei elmentek tehát Zalánhoz, a bolgárok vezéréhez. Vittek neki olyan ajándékot, ami a magyarok előtt a legkedvesebb volt. Tizenkét fehér mént, amelyen még emberfia nem ült. Mind a tizenkét lovon ragyogó, aranyveretékü zabla, kantár meg nyereg volt. Mikor odaértek, előállt a követek vezére és igy szólt Zalánhoz:
– Légy üdvöz, bolgárok hatalmas vezére. Fejedelmünk és népeink csodálják gyönyörű földedet. Hoztunk neked tizenkét gyönyörü nemes mént, mindegyiken csillogó drágakövekkel és ragyogó aranynyal ékes zabla, kantár és nyerek diszeskedik, hogy adj nekünk ezekért egy korsó vizet a Dunából, egy kosár földet a földedből és egy nyaláb füvet Alpár mezejéről.
Zalán, amint meglátta a tizenkét nemes paripát és rajtuk a kincseket érő katárt, zablát és nyerget, nagyon megörült és igy felelt a követeknek:
– Mondjátok meg fejedelmeteknek, hogy hallottam hirét vitézségének és népe hősiességének. A fejedelmetek gyönyörü ajándéka meglepő s én a kért kosár földet földemből, korsó vizet vizemből, s nyaláb füvet réteimről örömmel adom a szép ajándékokért és üdvözlöm fejedelmeteket.
Igy végezte szavait Zalán, bolgárok vezére és nyomban adott a magyarok követének egy korsó vizet a Dunából, egy kosár földet, egy nyaláb füvet Alpár mezejéről.
A követek megköszönték Zalán szivességét.
Azután Zalán nagy pompával megvendégelte őket és visszaküldte őket Árpádhoz, hogy mihamarabb vigyék neki hirül üzenetét.
A követek elmentek. Mikor Árpád elé értek, elmondták, hogy mit izent a bolgárok vezére, és átadták az egy korsó vizet, egy kosár földet és egy nyaláb füvet.
– Nos, hiveim, a tizenkét lovon, arany zablán, arany nyergen megvettük a földet, vizet, termését; most már a mienk, menjetek tehát vissza Zalánhoz s szólitsátok fel, adja át a birodalmát.
A követek visszamentek Zalánhoz és elmondták neki Árpád üzenetét.
Zalán éktelen módon felháborodott és igy szólt:
– Mondjátok meg uratoknak, hogy a lovakat agyonüttetem s husukat az ebeknek dobatom, az aranyzablát a Dunába vettetem, az aranynyerget a fübe rejtetem, de sem földemet, sem vizemet, sem füvemet át nem adom és vigyázzon magára Árpád, mert ha seregeim megtámadják, elpusztitom utolsó emberig. Megfordult és faképnél hagyta a követeket.
Ezek visszamentek fejedelmükhöz és hüségesen megvitték a hirt.
Árpád pedig megfuvatta a harczi riadót és indult Zalán ellen, aki akkor már szintén utban volt Árpád ellen.
Alpár mezejénél találkozott a két sereg. Ez az Alpár volt az, ahonnan Árpád a kosár földet és a nyaláb füvet kapta.
Nem sokáig állott szemben a két sereg, mert:
Iszonyu csata volt az. Patakokban folyt a vér a mezőn.
Árpád Zalán seregét egészen szétverte, maga Zalán is futva menekült. Árpád pedig haladt tovább diadalmasan előre és meghóditotta az országot, mely Atilla révén a magyarok öröksége volt. Árpád megalapitotta a hazát, a szép M a g y a r o r s z á g o t.