Messze Ázsia belsejében, ott ahol ma a perzsák népe él, volt egyszer egy hatalmas király, akit N i m r ó d n a k hivtak.

Bátorságról, hősiességéről messze földön hire járt N i m r ó d királynak és a körülötte lakó népek, mind-mind adót fizettek a hatalmas uralkodónak és uruknak ismerték el őt.

Ha már nagy hire volt N i m r ó d királynak mint hősnek, bajnoknak, még sokkalta többet tudtak regélni az ő szépséges feleségéről a mesebeli E n e h é r ő l.

Hetedhét országban nem volt párja az ő jóságos szívének, szelid tekintetének.

A királyasszony legnagyobb ékessége, szemefénye, ragyogása azonban nem a szépsége volt, hanem az a két szerelmetes szép fiú, kinek egyikét H u n y o r-nak, másikát M a g y a r-nak nevezték.

Nehéz volt kitalálni, melyik szebb, melyik derekabb.

H u n y o r szőke haját aranypatakban mosta meg a Napisten, M a g y a r fekete fürtjeit az éj királynéja szegte be hollószínű bársonyszegéllyel.

H u n y o r félkézzel fojtotta meg a csikasz farkast, M a g y a r meg egyetlen kelevézütéssel megölte a legdühösebb vadkant.

De milyen nagy volt a szülők öröme, derék fiaik láttára, olyan negy lett egy napon szomorúságuk, amikor mindketten azzal a kéréssel járultak atyjuk elé, engedné el őket országukból, mert nekik már nem terem elég vadat N i m r ó d birodalma.

Nehéz szívvel búcsúzott el az ősz király szeretett fiaitól és mindegyik mellé ötven daliás leventét rendelt kisérőül, az ország legjobb bajnokai közül.

Hetednapra el is értek H u n y o r és M a g y a r a Kaukázus-hegység rengeteg erdeibe.

Itt nagy örömükre igen sok vadat ejtettek, ugy, hogy mindjárt le is telepedtek.

A két testvér, mivel igen szerették egymást, mindig együtt ment cserkészni (vadászni) és nem egyszer napokig elbarangoltak tanyájuktól, mikor egy-egy sebzett vadat vettek üzőbe.

Ilyenkor M a g y a r, mert ővolt az idősebb mindig elöl járt, ő volt a vad nyomában, csak azután követte őt H u n y o r néhány társával.

Megtörtént azután egyszer, hogy M a g y a r egy csörgedező erdei kristálypatak mellett megpillantott egy csodálatosan szép, fehér grimszarvast.

Rögtön lórakapott és üldözőbe vette a ritka szép szarvast.

Már jó ideje követte nyomon a nemes vadat, de csodálatosmód, a távolság a vadász és vad között csak nem akart kisebbedni.

Végre estefelé egészen elvesztették a szemük elől.

H u n y o r és M a g y a r fáradtan dőltek le egy gyepes domboldalra és nemsokára mélyen aludtak.
Ámde nem volt hosszu az álmuk, mert hajnalhasadtával meglelték a gimszarvast, amint egy tiszta hegyi csermely vizéből szomját oltotta.

Nosza rajta! azonnal üldözőbe vették ismét.

“De a szarvas, mint a pára
– Köd elotte – köd utánna –
Mig a vadász széjjel nézne,
Szeme elől elenyésze.” Arany J.

Gyorsan eliramodva, épen ugy, mint előtte való napon, megint eltünt szemük elől a csodaszarvas.
És mire a vadászok feleszméltek, azon vették magukat észre, hogy a meoti tenger lápjaiba kerültek.

Ez a hely még jobban megtetszett H u n y o r és M a g y a r n a k mint előbbi tanyájuk és elhatározták, hogy minden népükkel itt telepednek meg ujból.

Sok-sok évig laktak itt, mikor egyszer M a g y a r és H u n y o r kedvet kaptak, hogy új hazájukat bevándorolják.

Barangolásuk közben egy nagy, sürü erdőhöz értek, itt H u n y o r és M a g y a r letelepedtek, hogy fáradalmaikat kipihenjék.

Pihenés közben egyszerre csak csengő ének ütötte meg fülüket.

Rögtön a hang irányában mentek s a sürü erdőn tul, egy szép tisztás helyen elragadó látványban gyönyörködhettek.

Vagy száz fiatal lány körben ülve énekelt ott szebbnél-szebb dalokat, mig két társnőjük a kör közepén deli tánczot lejtett.

A leventék soká-soká gyönyörködtek a szép látványban és ezt annál könnyebben tehették, mert a sürü bokrok között egészen el voltak fedve, ugy, hogy a leánykák őket nem vehették észre.

A leányok pedig D u l alán király leányai voltak, kik az erdei ündérektől akkor tanulták meg a csábos táncokat dob és sipszó mellett.

A szépséges királyleányok láttára hevesen dobbant vitézeink szive és H u n y o r is, M a g y a r is, nem soká gondolkoztak, hanem kiki egyet a mesebeli tündérek közül ölébe kapott, lovára pattant és elvágtatott.

Igy hozták haza H u n y o r is, meg M a g y a r is nejeiket távol földről.

H u n y o r t és M a g y a r t is megáldotta isten sok gyermekkel és H u n y o r fiaiból lettek a hunok, M a g y a r fiaiból a magyarok.

Az ivadékok éltek boldogan sok száz évig az uj tanyán, ahonnan azután az idők során elvándoroltak Skytha-országba.

Ez volt H u n y o r és M a g y a r nőrablása.