Az éjszaka rányonul a szirtre,
Behunjyák szemüket a sziklák,
S a fenyves, fenyőfák sorba
Suhogva susognak fent
Lent alul a mélyben fickándozó
Pisztráng halak költeményt szőnek,
Székelytámadt -Székelybánja
Rettethetetlenülve.
Elfelejtettétek? Hajnalkékek!
Hogy hány ágban süt az arany nap,
S az éjnek ezüst félholdja
Ragyogja a hét széket
Faragott kapun belül az aljban
Kifordult felemás bérlőtárs
Szaggatott sors, lófő sarja
Nem vagy kapca, sem betyár
Válassz rövidebb utat magadnak
Elér hasonmásod, ha kéred
Holdja sarja bánja sorba
Nyomja valami ott bent
Attila hunjai, harcos szabadság
A múltat védték, mint Nagyszalát
Kökény, venyigés boróka
Eltűntek a gyepűk már
Esdekve kel a nap, űzve az éjt
Türkizkék homály suhah le ránk
Hol sűrű fenyves árnyéka
Székely visszhang összering