– 2004. december ötödikének éjjelén –
Simogatnám arcodat, Magyar,
Bújnál kezemhez édesen,
Már nem fájna a múlt,
Már nem lenne félelem.
Simogatnám arcodat, Magyar,
Könnyed érintené kezem,
Könnyedben úszna mosolyod,
Mint a hajó a tengerben.
Simogatnám arcodat, Magyar,
Úgy érintenélek,
Ahogy Magyar szív teheti
Tenyerébe a Magyar szívet.
Simogatnám arcodat, Magyar,
S Te várnád dédelgető karom,
De bilincs fogja le kezemet,
Bilincset tesz rám a hatalom.
Simogatnám arcodat, Magyar,
Hjajj, mily régen vártuk már ezt,
S most mégis azt mondták,
Nem lehet, nem lehet!
Simogatnám arcodat, Magyar,
S hiába mondja nékem a hatalom,
Ne tedd! Én az arcodat, Magyar,
Bilincsben is örökké simogatni fogom…