Egy ember vagyok, aki magyarként élek,
azon a tájon, ahol sok még a féreg!
Megölik szívemet, darabolják lelkem,
Farizeus bérencek, döntenek felettem!
Eladott hazánkban rág a vörös vírus,
szúrós szálka szemükben az igaz Magyar virtus.
Tévében, újságban mossák az agyakat,
vörös inges senkik, rút szabad madarak!
Tétován bolyongok a lepusztult utakon,
elvesznek álmaim, a ledöntött szobrokon.
Megvették népemet alamizsnáért,
hitüket, lelküket, az ígért szebb világért!
Most hurráznak, anyáznak, a Magyart gyalázzák,
az ős hitet a történelmet porig megalázzák.
Kik ők valójában, zsarnok burzsoák?
Nemzetünket csőcselékként végleg bebábozzák!
S eladva a Hazánkat, mint lelkes paraziták,
szívják vérünket, akár a régi moszkoviták!
Nem kell már a Himnusz, sem a Magyar Szózat,
fejet hajt a Magyar, minden parancsszónak!